Kollégák közt (Nem csak...) 1.

Ha a panzió...

- erotikus novellák gyűjteménye -

Kollégák közt

(Nem csak a hűségeseké a világ)

1.

– Három hosszú nap. Ilyenkor nem találom a helyem.

– Mi az a három nap? A barátom jó, ha kéthavonta hazajön három napra.

– De akkor, gondolom, ki sem másztok az ágyból…

– Dehogynem! – Hatásszünet. – Kefélünk az előszobában, konyhában, fürdőben… nem is tudok olyan helyet mondani, ami szűz maradt. Csilláron?

– Nekem az is elég lenne, ha elmenne mögöttem és hozzáérne a hajamhoz.

– Nincsenek túl nagy igényeid!

– Ez ittenre vonatkozik. Napközben ennyi a lehetőség. Kifújt!

– És az ebédidő mire való?

– Hülyülsz? Hol gondolod?
– Irattár… Ha behajolsz az alulról harmadik polcra, csak arra kell vigyáznod, hogy a fejed ne üsd be túl gyakran a felette lévő deszkába…

– Ne mondd, hogy te…

– Honnan tudnám különben? Ne felejts el zsepit vinni, de van egy picuri mosdó a sarokban, az működik ám! Ha netán poros lenne a kiskezed az iratoktól… Nem is kell megvárni az ebédidőt, ami sürgős, az sürgős!

– Egyszerűen felmegyek, behajolok a harmadik polcra… Így gondolod?

– Kifelejtettél valamit! Nehogy egyedül menj!

– De most hogy szóljak… neki?

– Megmondod, hogy három napja nem láttad már, vagy holnap lesz negyedik napja, holnapután már az ötödik, úgyhogy nyomás kefélni az irattárba!... Ha ez nem tetszik, akkor odamész hozzá, hogy szükség lenne néhány dokumentumra, és jó lenne, ha megnézne egyet, hogy mire gondolsz, aztán majd kikeresed a többit… persze, az irattárban.

– De milyen dokumentum?

– Komolyan kérdezed? A harmadik polcon hasaló dokumentum… haha!

– Elképesztő vagy!

– Na, nyomás, mert lefoglalják előled a polcot!

– Más is szokott…?

– Szokott, szopott… van ott minden! Ja, szopáshoz találsz egy jó széket az állványok között, kényelmesebb, mint guggolva.

Virág, a 26. éves ügyintéző felszegte a fejét, csípőre tette a kezét, s amennyire az irodaház folyosóján lehetséges, felemelte a hangját:

– Mondd csak, te kivel jársz oda?

Ágnes, a 27. éves csoportvezető arca nem árult el semmiféle csodálkozást. Mert mi van abban, hogy élettársa 2-3 havi távolléte alatt, neki – közben – itthon is merülnek fel szükségletei?

– Miért is érdekel?

– Miért is titkolódzol?

– Figyelj csak! Ha kíváncsi vagy, akkor semmi közöd hozzá. De ha azt kéred, hogy hozzalak össze valakivel, akivel feljárogathatsz az irattárba, akkor először megkérdezem a pasit, hogy bevállalna-e valakit név nélkül, aztán összeismertetlek benneteket.

– Csináltál már ilyet?

– Mind a két irányban… Szólt a pasi, hogy a haverját is érdekelné a dolog, hát ajánlottam neki partnert.

– És csajszi is megkeresett? – hüledezett Virág. – Azt mondod, hogy egy csajszi odament hozzád, hogy tudsz-e olyan pasit, aki megkefélné az irattárban?

– Nem csak egy… De nagyjából így történt… Most el kell szaladnom egy megbeszélésre, de később dumálunk! – Ágnes maga elé szorította a 2-3 lapból álló, függőlegesen meghajtott iratot, amit eddig szórakozottan lóbált a kezében, s elsietett a hosszú folyosón a lift felé.

Két órával később…

Virág asztalán megcsörrent a telefon. Már a csengésből megállapította, hogy belső hívás, a kijelzőre pillantva pedig látta: S. Ágnes.

– Vége a megbeszélésnek? – kérdezte.

– Annak igen, de gyorsan lezavarok még egyet. Csak azért hívlak, hogy aztán lenne kedved együtt ebédelni?

– Kik? … Kivel? – Virág fejében még az előző beszélgetés zúgott.

– Szólj a barátodnak is! – hangzott a készülékből.

– Őt nem lehet ilyenkor zavarni…

– Akkor majd én megkérdezem, tud-e jönni – hadarta Ágnes türelmetlenül –, és talizzunk pontban fél egykor a parkolóban! Rendben?

– Jó, de… – Nem volt értelme folytatni, mert megszakadt a vonal.

Virág kölcsönt kért egy kolléganőjétől, hátha nem lehet bankkártyával fizetni, és a megbeszéltnél 5 perccel korábban a parkolóban toporgott. Úgy érezte, mintha minden fénylő ablak mögül őt lesné valaki.

Ágnest és az őt kísérő két férfit láthatólag nem zavarta, ha mindahány szem őket nézi is az irodaházból, nevetgélve közeledtek. Virág ujjongott magában, hiszen titkos barátja időt tudott szakítani egy ebédre, így legalább nem kell megvárniuk a mai vagy a holnapi munkaidő végét, hogy láthassák egymást. A másik férfi valahol a szállításon dolgozik, a liftben szoktak egymásnak köszönni, de nem tud róla semmit. Mindegy is! A fő, hogy Bálint itt van!

– Húzzunk bele, mert nem sok időnk van! – vezényelt Bálint, Virág titkos szerelme, és beült a másik férfi mellé az anyósülésre.

Ágnes a hátsó ülésen megszorította kedvenc kolléganője kezét, és nevetve kihajtotta az ökölbeszorított ujjakat: Virág tenyere csuromvizes volt az izgalomtól. A férfiak még a munkával kapcsolatos dolgokat tárgyalták.

– Ne dolgozzatok már! – nyafogott Ágnes.

– Igazad van – válaszolt a túlontúl vékony, magas kolléga, és bekanyarodott a városhoz közeli panzió parkolójába. Nem állt meg azonban a bejárat mellett, hanem keresztülhajtva a betonon, egy faház mögé parkolt. – Így ni! Nem látják meg az útról a kocsit…

– Milyen figyelmetlen vagyok. – Ágnes szokatlan, nyávogós hangon szólalt meg, s a sofőrre mutatott: – Ő a barátom, Szabolcs, a mellettem látható hölgy pedig Virág. Ismerjétek meg egymást!

– De gyorsan, mert mindjárt vége az ebédidőnek! – nevetett Szabolcs. Kiszállt a kocsiból, hosszú lábaival szinte úszott a levegőben, és eltűnt a panzió épülete mögött. Mire Virág megkérdezte volna, hogy hová szaladt a kolléga, s ha már ennyire sürgős, akkor ők miért nem mozdulnak el a faház mögül, addigra a férfi már visszaszáguldott:  – Megrendeltem az ebédet. – Egy kulcsot szorongatott a markában, amivel kinyitotta a házikó ajtaját. – Igyunk addig valamit!... Részemről alkoholmentes sört, a tiétek meg itt van Áginál.

Ágnes előhalászott a kézitáskájából egy üveg vodkát, három doboz alkoholos, és egy doboz alkoholmentes sört: – Tudod, mit szoktak ehhez hozzáfűzni? – nyújtotta át az utóbbit Szabolcsnak, aki bólintott, és tenyerével jelezte, hogy ismeri a mondást.

– Hogy az alkoholmentes sörtől már csak egy lépés a guminő… – nevetett Bálint.

– Ebben nem hiszek! – Szabolcs magához húzta Ágnest, és hóna alatt átnyúlva, megérintette a lány mellét. – Van, ami nem pótolható.

– A guminőről jut eszembe: Ahhoz nem kell gumi sem.

– Ha csak te használod, akkor valóban nem kell, de ha másnak is kölcsönadod, akkor ajánlatos. Hozott valaki gumit?

Az üveget Virágnak nyújtották először, aki belekóstolt.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Kollégák közt (Nem csak...)2.