Szőkeségek
Amikor a szőke lányok
beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik.
- erotikus novelláskötet -
Leszólítás
– Veszel nekem egy cigit?
Messziről azt hitte, hogy a csinos, barna lány valami szórólapot
osztogat, vagy közvéleményt kutat, mert amíg odaért, több járókelőt is
leszólított.
Dávid lelassította a lépteit, hogy majd biztosan kiválasztásra
kerüljön, és addig is alaposan megfigyelhesse az eseményeket. A lány csak
férfiakhoz lépett oda, és nem állt szóba a fiatalabb korosztállyal sem, azok
hiába is próbálkoztak. Mindenkinek két-három szót mondott csak, mire
legtöbbször nevetést kapott válaszul, kivéve egy öltönyös pasast, aki alkudozni
kezdett, de ennek meg mosolyogva hátat fordított, és éppen szembetalálta magát a leszólításra toporgóan várakozó Dáviddal.
– Veszel nekem egy cigit? – kérdezte a lány, egyetlen pillantással
felmérve, hogy aki előtte áll, az éppen a célcsoporthoz tartozik.
Dávid meglepődött:
– Miért?
– Mert két hét múlva leszek 18 – jelentette ki a lány. – Amúgy
Mercédesz vagyok.
– Én pedig Dávid. Szép neved van.
– Köszi. Na, veszel vagy nem? – Úgy látszott, nem akar 6-8 másodpercnél többet szánni egy-egy járókelőre.
A közel 35 éves férfi kandi kamerát sejtett, lopva felpillantott a
közeli ház ablakaira.
– Muszáj neked cigizni, Mercédesz?
– Muszáj, Dávid. Nos? – Nem várta meg a választ, egy újabb járókelő elé
lépett. – Veszel nekem egy cigit?
Az újonnan érkező félrevonta a lányt, és élénk sugdolózásba kezdtek.
Dávid elgondolkozva ment tovább. Egyre jobban sajnálta, hogy annyiban
maradt az ismerkedés, vagy bármi is, hiszen a leányzó igazán kellemes jelenség
volt a maga majdnem 18 évével.
– Mercédesz – ízlelgette a nevét.
Olyan megérzés szállta meg, mintha a lány neve sem, sőt a cigis sztori se volna valódi, sőt a bevallott 18. évében is kételkedett, ezt így egy jólhangzó, kerek füllentésnek ítélte, aminek ilyen rövid idő alatt nem derült ki a célja. De volt célja, az biztos!
Megbánta már, hogy nem vett egy doboz cigit, ahogy kérte a lány, mert
annak ürügyén megismerkedhettek volna, és – Dávid már a gondolattól is
izgalomba jött – akkor aztán akármi megtörténhetne.
Az ilyen típusú csajok bevállalósak és kíváncsiak, ami a
legszerencsésebb kombinációt jelenti.
Akkoriban semmi sem tartott sokáig, jöttek-mentek a nők az életében, és el tudta volna képzelni, ha hazaérkezéskor Mercédesz heverészik az ágyán. Lehetőleg egyetlen tangában várja, és fürge ujjakkal segíti kibontani a nadrágját.
A következő napokban számtalanszor elhaladt azon az útszakaszon – még
olyankor is, amikor semmi sem indokolta ezt a kitérőt –, ám hiába várta a
leszólítást. Lassan elhalványult az emlék, már fel sem ismerte volna Mercédeszt,
de mindig lassúbb léptekre váltott, amikor arrafelé járt.
Dávid már olyan lassan lépkedett, hogy mindkét oldalról kerülgetni
kezdték a járókelők, majd megállt, mint az eltévedt turista, mégsem tudta, hogy
mitévő legyen. Most meg ő szólítsa meg a lányt? Esetleg ajánlja fel, hogy
megveszi neki a doboz cigit, hiszen talán még mindig nincs 18 éves?
Annyit töprengett, miközben kitartóan fixírozta a padon ülőket, hogy
észre sem vette, amikor melléje lépett egy srác, és bizalmasan felvette vele a
tempót:
– Főnök, tetszenek a lányok? – kérdezte váratlanul a fiú, kezet
nyújtva.
Dávid kelletlenül fogta meg az izzadt tenyeret, és nem tudott mit
válaszolni.
– Főnök, vennél nekik cigit? – A srác idétlenül kacsintott.
– Cigit? – értetlenkedett a férfi, pedig hallotta már az efféle felkérést.
– Nem lennének hálátlanok – folytatta a tinédzsernek kinéző, vagy húszas évei elején járó, kortalanul koravén fiú.
Dávidnak megjött a hangja, hiszen erről – vagy ilyesmiről – álmodozott.
– Hogy érted?
– Nem csak a cigit tudják szívni – hangzott rögtön a rutinos felelet. –
Melyiket választanád?
– Mercédeszt.
– Szóval a Mercit… Sajnos őt most nem lehet, úgyhogy újra megkérdezem:
Melyiket választanád? Mercit vagy nem Mercit?
– Nem Mercit.
– Helyes a válasz! És mit szeretnél vele?
Dávid nem hitt a fülének.
– Ezt majd vele megbeszélem.
A srác megszokhatta már az ilyesféle reagálást, mert megfordult és a
padhoz sietett. Pár másodper múlva „nem Merci” mosolygott a férfire:
– Kocsival vagy?
– Gyalog. Hány éves vagy?
– Két hét múlva 18...
– Te is?
– Mindenki annyi! Ezt szoktuk mondani... 2 éve is 18-at mondtam...
– Értem.
– Mehetünk hozzád? – érdeklődött tovább „nem Merci”, a szőkeség.
– Nem igazán.
A 20 év körüli lány erre is tudott megoldást:
– Ha csak szopit szeretnél, elsétálhatunk a park túlsó végébe. Csak
előtte ki kell fizetned a cigit.
– Most komolyan mondod, hogy veszek neked cigit, és eljössz velem…?
– Ha nem tetszik, nem kötelező! De nem kell megvenned, az csak felesleges időpocsékolás, nem is cigizek, hanem ideadod
az árát. Öt doboz…
– Ez valami átverés?
– Majd megérzed, hogy nem! – A lány tartotta a markát. – Az utolsó csöppig megérzed...
– Merci sem cigizik?
A lány mosolyogva rázta a fejét: "Csak úgy, mint én!" – Ilyesmit jelezhetett.
Dávid fejben számolt – bár fogalma sem volt arról, hogy mennyibe
kerülhet 1 vagy 5 doboz cigi a drágábbik fajtából –, a zsebéből találomra előhúzott néhány
papírpénzt, és feltűnés nélkül „nem Merci” feltűnően tartott markába csúsztatta. Ügy látszott, hogy lefelé nem tévedett a kalkulációval, mert a lány elégedetten futott a padhoz – a férfi
ekkor azt hitte, hogy ennyi volt, mégis átverték –, és kacagva adta tovább a megszerzett pénzt.
De a következő másodpercekben a lány visszatért, és mutatta
az irányt:
– Arra megyünk, nincs messze!
A séta hosszabbnak bizonyult, mint amiért a sötétedő park túlsó végébe igyekeztek.
A lány a cserjéken túl, egy fa mögött elővette Dávid falloszát, kicsit
nézegette, majd le se guggolt, csak derékból meghajolva, szájába vette.
Legfeljebb 2 percig tartott az egész.
– Zavar, hogy kiköptem? – kérdezte „nem Merci”.
– Nem, dehogy. Megkaphatom a telefonszámodat?
– Ha nem muszáj, akkor inkább nem, de itt gyakran megtalálsz. Többórát is vállalok, de azt nem a parkban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése