Úton... 3.

Előzmények:

Úton... 1. Rögtönzött műsor

Úton... 2. Sorompó

Szőkeségek

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik.

 - erotikus novelláskötet -

Úton, útfélen
3.
Időre megy!

További félpercnyi autózás után a legközelebbi község legszélső házainak egyikénél álltak meg.

A lányok kipattantak hátulról, közös erővel nyitották a nyiklő-nyeklő kaput, és mutatták, hogy az épület takarásában kell parkolni.

– Ne lássa mindenki, hogy megint másik kocsi… – dugta be a fejét Gézához a barna csaj.

– Oké! – válaszolta a sofőr. – De mondj még valamit! – kérte, csak azért, hogy megmaradjon az előnyös testhelyzet, és benyúlva a kínálkozó dekoltázsán, megmarkolta az egyik mellét.

– Nana! – mordult fel a lány, de behajolva maradt. – Nem engem választottál.

Türelmesen megvárta, amíg Géza a másik cicijéhez is hozzáfér, és elnézően mosolygott az anyósülésen fészkelődő, nyakát meresztgető másik férfin.

– Máskor elég lesz ott, a parkolóban elmenni a fák közé… már rég készen lennétek – jegyezte meg a dudorodó nadrágok láttán. – Naaa! – nyafogott, mert a pasas úgy tartotta a tenyerét, hogy a kúpos bimbók finoman csiklandozzák.

– Szeretem a kényelmet – felelte Géza, és még mindig nem eresztette el kétmaroknyi zsákmányát.

– Akkor szállj ki gyorsan a kocsiból, mert van ennél kényelmesebb póz is!

Soma nyitotta először az ajtót, közben elkapta a szőkék rosszalló tekintetét; Nem az egész környék szemeláttára kellene tapogatózni!

– Gurulj már a ház mögé – kérte a haverját –, majd folytatod utána!

– Jössz velem? – kérdezte Géza a barna lányt, aki rögtön megkerülte az autót, és kacagva beült Soma helyére:

– Nincs olyan messze! 15 méter...

– Majd lassan megyünk! Hogy is hívnak?

– Petra – nyújtotta a kezét a lány, miközben meg is érkeztek az épület árnyékos, az útról és a szomszédok felől takarásban lévő oldalához.

Géza megszorította a hosszú ujjakat, majd a bemutatkozás céljából felkínált kezet a nadrágjára helyezte.

– Jól állsz – állapította meg Petra. – Nem nagyon lehetne elővenni, mert kidugja a fejét és elsül.

– A szomszéd?

– A faszod elsül...

– Nem baj. – A pasas kikapcsolta a nadrágját, és a falloszt a lány markába adta.

– Akkor meg hogy kúrsz a barátnőmmel?

Géza lenézett, és bíztatóan megmozgatta Petra kezét:

– Lecumizol?

– Itt?

– Pillanatok alatt...

– Nono! Elsülsz pillanatok alatt, aztán meg sajnálod, hogy nem a barátnőmet szopattad percekig?

– Nem baj, gyere!

– Nem mehet a számba, csak cicimre vagy arcomra.

– Oké!

– Nem te mondtad, hogy a kényelmet szereted? Különben meg nem is engem választottál.

– Nem baj.

– Neked mindegy, hogy ki szop le, csak elélvezz?

– Most te! – A sofőr lefelé nyomta a lány fejét.

– Ha mindegy, akkor inkább a barátnőmet szopasd meg, mert meg fog rám haragudni, azt képzeli, hogy szándékosan térítettelek el. – Petra erővel felült egy pillanatra, és nyitotta a kocsiajtót. – Na, siess, mert nem tudják, hogy mit csinálunk! – Felkacagott. – Vagy éppen hogy tudják, de az meg még rosszabb. Siess, mert időre megy! – tette még hozzá.

Géza visszagyömöszölte a farkát a nadrágba, megigazította a derekán a ruhát, és a lány sarkában igyekezett a ház elülső oldalára.

A bejárati ajtótól jobbra, egy alacsonyra méretezett, nyitott ablakon át apró sikolyokat hallott. Megtorpant.

Ezek nem vesztegetik az időt!

Szeme hamar hozzászokott a benti félhomályhoz, és kedvtelve nézte, ahogy az apró helyiség szinte egyetlen bútorzatán, az ágy közepén Soma hátulról dugta a testesebb szőke csajt. Azt, akinek erről-arról kimaradt a puncija a bugyiból – akár le se kellett volna róla húzni –, és aki miatt nemrég visszafordultak az országúton. Igaz, hogy csak megnézni akarták, ehhez képest Soma most célratörően döngette. Mellei – alig nagyobbak, mint Petráéi – vígan remegtek a diktált ütemre, az átlagosnál vaskosabb combok csattogtak a lökésektől.

Gézának leginkább a sikolyok tetszettek, még akkor is, ha nem volt biztos az őszinteségükben.

– Ne zavard őket! – szólt vissza Petra, aki valahonnan egy cigit kerítve rágyújtott, és helyet foglalt a bejárattal szembeni, gyalulatlan padon. – Bemész, és balra...! – mutatta az irányt a még a parkolóban kiválasztott szőke csajhoz.

Géza, amikor már kikerült a barna lány látóköréből, mégis jobbra fordult, és a félig-meddig nyitott ajtóban megtámaszkodva, még fél percig meresztette a szemét. – Soma éppen kitámasztott mindkét lábával, mintha el akarná tolni ágyastól a csajt. – Aztán eszébe jutott, hogy vészesen eltelik az idő, pedig ő még hátra van, és ezek hárman biztosan igyekeznének vissza az út mellé, újabb kuncsaftok rendelkezésére állni.

Megfordult, és fürge léptekkel a szemközti szobába toppant.

A vékonyabb szőkeség az ágyon ült, meztelenül várakozott. Csodálkozva meredt a férfire, mintha csak most látná először, vagy talán furcsának találná, hogy az esetleg akarhat tőle valamit. Meglepődve mosolygott.

Valami különlegeset, vagy vicceset lát? Nem hinném, hogy újat tudok mutatni – gondolta Géza, és villámkézzel vetkőzött.

– Visszavisztek minket oda, ahonnan elhoztatok? – kérdezte a lány, a férfi újból emelkedésbe lendült farkát nézve.

– Mooost? – viccelődött a fél lábon ugrándozó, zoknitól megszabaduló vendég.

– Majd… úgy értem, hogy ha végeztünk, kúrás után.

– Persze… Miben vagy a legjobb?

– Próbáld ki! Szaxizni is szeretek, és lenyelem… – a falon lévő órára pillantott. – Mondd, hogy mit kívánsz, de minden időre megy…

Géza nem akart több fecsegést, farkával közelített a szőkeség szájához:

– Mehet… Sorban. Aztán, amelyik a legjobban esik, azzal fejezzük be.

Vége