Amikor a szőke lányok
beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik.
- erotikus novelláskötet -
Úton, útfélen
2.
Sorompó
2.
Sorompó
– Ide mentek, vagy a házba? – érdeklődött a barnahajú. Kérdésében egy cseppnyi sértődöttség sem érződött, amiért a pasik végül nem őt választották, de azért távolságtartóan jelezte, hogy ő kívülállónak számít.
– Az a 400 méternyire lévő valami, amit mondtatok, az megfelel…
– Akkor elvinnétek engem is? – Magyarázatképpen, miközben a két szőke összébb húzódott, hogy beférjen az ülésre melléjük, hozzáfűzte: – Nem akarok egyedül maradni itt.
A haverok azt hitték, hogy értik:
– Miért? Megint jön egy csomó koma kisbusszal?
– Általában olyanok járnak erre, brigádok… De az nem baj! Hanem hallottunk már több esetről a környéken, amikor el akarták rabolni a lányokat.
Géza indexelt, majd kikanyarodott a parkolóból.:
– De mért akarják elrabolni a csajokat?
– Ingyen megkúrni…
– Azt hittem, befogják őket segédmunkásnak.
– Maltert keverni? – szólt bele az egyik szőke. – Haha! Inkább ingyen megkúrni!
– Milyen hely az, ahova megyünk?
– Egy ház... Normális ház. Mi a kérdés? Nincs messze!
– Egyedül leszünk?
– Persze, meg a fél falu... – viccelődött a lány. – Ne parázz már!
– Ezek minket kukkolnak, és mindig akkor csukják le a sorompót, amikor jövünk! – jegyezte meg a barna lány, amikor a leereszkedő félkarú és piros jelzőlámpa vonatot jelezve állta útjukat. – Jön valami egyáltalán?
– Szokott... Ma még jöhet... Nem akarunk mégis bemenni a fák közé?
– A pasik döntenek. No, visszamenjünk erdős-autós kalandra, vagy megvárjuk a vonatot, és inkább a házat választjátok?
– Meg a fél falut?
– Azt is... Az erdőben is előfordulhatnak csellengők, de az is rendben van, nyugis.
– A házikó kiválasztva! Én csak azt sajnálom, hogy mind hátra ültetek! – Géza derékből megfordulva, kedvtelve nézegette a lányokat.
– Miért? Mihez lenne kedved itt az út közepén? – nevezett az egyik szőke, és az ülések között átnyúlt a pasas hasáig. – Megoldható. Ki üljön melléd?
– Aki a legjobb szopásban!
A lányok egymásra pillantottak, mint akik éppen felállítják a sorrendet, ám helyezések helyett inkább nevetgéltek:
– Ki kell próbálni!
– Azt se tudjuk, ki nyerte a pina-versenyt! – Egymás szavába vágtak.
– A végén hirdetünk eredményt – dobolt Géza az ujjaival a kormányon –, pina, szopás... De most valaki szopjon le gyorsan, mert eldurranok!
– Én odaülök, ha akarod, de nem mehet a számba! – közölte a barnahajú lány.
A két szőke lehurrogta:
– Te csak utas vagy!
– Ne találj már ki hülyeségeket, mindjárt itt a vonat!
De a barnahajú nyitotta az ajtót, kiszállt, majd a másikat is, a Soma mellettit:
– Üljek az öledbe, úgy szopjam a haverodat, vagy hátraülsz a csajok közé? – kérdezte, de Géza, a kezdeményező még mindig nem tudta, hogy komoly-e a dolog, vagy csak cukkolás.
A közeledő vonat hangja félbeszakította a programot, a barnahajú nyújtózkodott, majd visszaült hátra.
– Hány szoba van? – kérdezte Géza.
– Három picike, de miért fontos ez? Csinálhatjátok többesben is!
– Ott is laktok, vagy csak oda hordjátok a komákat?
– Utóbbi... Azaz néha ottmaradunk, ha elhúzódnak a dolgok. Biztonságos, ha azért érdekel.
– Arra gondoltam, hogy máskor is meglátogatnánk benneteket.
– Jó ötlet, de még ez sem volt meg.
– Mindjárt megleszel!
– Nem engem választottál – feleselt a barnahajú.
Elzötyögött előttük a vonat, fél perc múlva felnyílt a sorompó.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Úton... 3. Időre megy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése