Kemping a patakparton 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Kemping a patakparton

1.

Kiállt a sátor elé a napra, lomha. csontropogtatóst nyújtózott, majd balkezével szórakozottan emelgette, mintha a pillanatnyi súlyát akarná megbecsülni, a kimerült falloszt és a lígő-lógó zacskóban bekuckózott, árválkodó golyókat.

Mindenestől elfért a markában.

A sötétzöld fűszálakon kótyagos harmatcseppek egyensúlyoztak, meg-megcsillanva futó búcsúcsókot leheltek a szállásadó növényre, és ugyanazzal a lendülettel elillantak.

– Nekem is így kéne… – dohogott magában a férfi. – Egyszerűen eltűnni.

Megélt már közel 40 nyarat, ám ez volt a legelső alkalom, hogy egy – jéghideg – patakban kelljen megmosdania. Nehezen szánta rá magát, először a középső ujja találkozott a kacagva csörgedező vízzel.

– Borotválkozásról szó sem lehet! – morgott.

Az elhatározást megkönnyítette az a tény, hogy nem hozott magával tisztálkodó-felszerelést. Törölközőt sem, és egyáltalán semmit. Pizsama nem is hiányzott, de egy fogkefe jól jött volna.

5 lépésnyire, a sátor és a patak között félúton, egy félig kiborított hátizsák…

– Ez lehetett az oka mindennek! – Távolabb a másik sátor. – Hm, az éjjel pedig annyira közelinek tűnt minden! – csodálkozott, kiürült zacskóját vakargatva.

Újra a patakhoz sétált, nézte a színesre csiszolt kavicsokat, és éppen sárgára akarta festeni a csillogó vizet, amikor eszébe jutott tegnapról a figyelmeztetés:

– A patakba nem hugyozunk, mert abból iszunk!

Nem akart vitába bonyolódni – mert az éjszaka nem arra való –, de azóta sem jött rá, mi az összefüggés a patakba pisilés, és a később ugyanonnan ivás között. Mert kétszer nem pisilünk ugyanabba a patakba… Vagy valami hasonló. És különben sem akart belőle senki sem inni, ha már beszerezte és idecipelte azt a temérdek szeszt.

Arrébb ment néhány lépést, a cserjén túlra.

Abbahagyta a csomagja markolászását, hogy elvégezhesse a szokásos tesztet. Ám irányítás hiányában a sárga vízsugár ezúttal nem 45 fokos szöget zárt be a lábszárakkal, hanem rakoncátlanul végigfolyt azokon, mindkettőn egyszerre.

Ilyen még nem fordult elő eddig! Erre nem volt felkészülve: Ha nincs meg a 45 fokos szög, sőt semennyi sem, az mit jelenthet? Csődöt mondott a teszt.

Megborzongott. A reggel hűvösét kihozta a végigcsorgó, meleg vizelet.

A távolabbi sátor bejáratán egy fürge kéz hangos zizzenéssel felrántotta a cipzárt, és kimászott egy lány. Hosszú, fekete haján táncra perdültek a napsugarak, nyújtózott egyet, kis kerülőt tett a kiborult hátizsák irányába, majd a patak legszélesebben elterülő szakaszához ment. Belemarkolt a vízbe és megmosta az arcát. Megfordult, derékig felhúzta és ott összefogta az egyetlen ruhadarabot – egy csillogó rajzokkal díszített, bő pólót –, és a víztükör fölé guggolva megmosta a punciját.

Ekkor vette észre a cserjecsoport mellett ácsorgó férfit:

– Ja, te vagy az? – ismerte fel hunyorogva.

– Hogy aludtál?

– Ahogy hagytatok…

– Te vagy a…?

– A nevemet kérded? Szabina.

– Én meg Gábor.

– Tudom, sikerült megjegyeznem. Félóránként bemutatkoztál.

– Más hülyeségeket is összehordtam? Tudod, nem vagyok nagy ivós, és a kicsi is a fejembe száll.

– Ha éppen nem mutatkoztál be, akkor vigyorogtál, hallatszott a hangodon, hogy fülig ér a szád.

– Az még belefér, de remélem, nem sértettem meg senkit.

– Ugyan már! Bárkivel megesik, hogy rosszat szól.

– Szóval mégis! – Gábor arcáról eltűnt a mosoly. – Megsértettem valakit?

– Ne aggódj már! – nevetett Szabina. – Az éjjel kiaggodalmaskodtad magad. Nem volt elég?

– Elmeséled, mi volt?

– Semmi különös…

A férfi összehúzta a szemét:

– Olyan baljós hangsúllyal mondtad!

– Azt bizonygattad, hogy az egyik… babod, mármint golyóbisod nagyobb, mint a másik. Aztán meg, hogy a másik kisebb, mint az egyik… Dőltünk a röhögéstől… De most látom, hogy igazat mondtál.

– Bocsánat! Majd elnézést kérek a többiektől is.

– Szükségtelen. Muris voltál.

– Más nem volt? – kérdezte a férfi.

– Mindenkihez odabotorkáltál, hogy fogja meg, ha nem hisz neked.

– Ajaj! Akkor te nem fogtad meg?

– Nem, mert Márk mellettem ült, és a sötétben is észrevette volna… De még nem késő!

– És a többiek megfogták?

– Mondom, hogy sötét volt. Honnan tudnám? De te tényleg ennyire nem emlékszel semmire, vagy csak jó hallani, hogy tapiztattad magad?

– Valami rémlik… – Gábor a reggeli, tiszta kék égre nézett emlékképekért. – De az biztos, hogy nemcsak golyófogdosás volt.

– Hát nem. – Szabina kétmaroknyi vizet merített, és fejét ide- odahajtva kiöblögette a száját. – Majd mosok még fogat is – jegyezte meg a bambán bámuló férfinak. Hirtelen felkacagott: – Vagy te nem is azt nézted, hanem ahogy lehajoltam, a punimat lested? – Megfenyegette: – Valld be!

– Finom darab. – Belenyúlt ő is bátran a vízbe, és látványosan mosogatta a falloszát és a combja belsőfelét.

– Köszi.

– Boldog lehet, aki megkaphatja.

– Udvarolsz?

– Csakis az igazat mondom… Azzal a sráccal, Márkkal most jöttetek össze?

– Dehogyis! Miből gondoltad?

– Mert először a másik csajjal volt…

– Még a végén kiderül, hogy mindenre emlékszel. De elég rosszul figyelted meg, ugyanis Márknak a Regina nem csaja, hanem a testvére.

– Értem már. A csaja meg te vagy.

– Én sem vagyok a csaja, csak haverok vagyunk.

Gábor azonnal reagált:

– Leszünk haverok?

– Haha! Ezt tekinthetem egy fedőkérdésnek, hogy megdughatsz-e?

– Te belelátsz a zacskómba!

– Üres zacskó… Mindig ilyen, vagy csak jól le lett strapálva?

– Négy-öt menetet jelent, ha ennyire tökig kifogy a puskapor – húzta ki magát a férfi.

– Ejha! És mindezt az éjszaka hátralévő részében produkáltad? Részegen? Minden elismerésem a tiéd! – Szabina közelebb lépett, és halkabbra fogta: – Hány éves vagy?

– Tizennyolcnak érzem magam, de kicsit több.

– Kétszerese? Jaj, bocsi, az túlzás! – Számolt az ujjain és csóválta a fejét. – Vagy a duplájánál több?

– Kicsivel, vagy nem is annyira, mintha…

– Jól van, mindegy is.

– A Márk gyerekkel nem tudnék versenyezni, de a minőség fontosabb a mennyiségnél. Nem?

– Az a jó, ha ez is, az is. De megsúgom neked, hogy Márknak a második már nem akart összejönni. Ha alaposabban belegondolok, nem is jött össze. – Szabina elhallgatott.

– Na és akkor mi van? Előfordul az ilyesmi, biztos fáradt volt – sietett Gábor az ifjú férfitárs védelmére, nem minden önzés nélkül. – Majd bepótoljátok.

– Kedves vagy. Éppen azt terveztem, hogy visszamászok a sátorba, és összehozzuk… nehogy már végleg lecsorbuljon az a férfiúi büszkeség!

– És nekem mikor leszel a haverom?

– Nem tudom… az is lehet, hogy még ma reggel, de az is, hogy sosem.

– Az első variáció jobban tetszik.

– Meddig maradsz?

– Jó kérdés, mert idáig sem akartam, de így alakult. Ha ti továbbmentek, akkor el kell köszönnünk egymástól.

– Bízzuk a sorsra, vagy a véletlenre! – mondta a lány és elgondolkozva a sátor felé indult.

– Veszélyes popsid van! – szólt utána Gábor, valami erősen húzta a lány után.

Szabina nem fordult vissza, de megállt, érezte a lépésnyi közelséget.

– Már megint udvarolsz?

– Csak egy gyenge próbálkozás – lépett mögé szorosan a férfi.

Folytatás:
Kemping a patakparton 2.