Kemping a patakparton 2.

Előzmény:
Kemping a patakparton 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Kemping a patakparton

2.

Egy nappal korábban…

Gábor úgy indult el, mintha többé nem is akarna visszatérni. Nyomasztotta a nyár, gyűlölte a veszekedést, még jobban az utcán siető, vagy mosolyogva andalgó embereket, a kipufogógázt.

Összegezve, az egész világot. Főleg Irént, aki nehezen viseli, ha a férfi véletlenül más nőt is megnéz.

– Nem bámultam meg – magyarázkodik ilyenkor Gábor –, de valamerre néznem kell.

Azt már nehezebb lett volna megmagyarázni – nem is próbálkozott vele –, amikor Irén barátnője felszaladt hozzájuk „egy percre” vagy "egy kávéra", és a következő percben már a férfi nadrágjának elejét simogatta.

– Nem történt semmi, még csak. meg sem fogtam… – szabadkozott a barátnő, amikor Irén túl hamar ért vissza a konyhából, és csípőre tett kézzel megtorpant az ajtóban.

– Még jó, hogy le nem szoptad!

– Ne túlozz már, félreérted!

– Azt akarod bemesélni, hogy a nadrág szövete érdekelt, csak véletlenül hozzáfogtad a barátom faszát is? – A kérdés költőinek tűnt, nem is szólalt meg senki.

Egy idő után a barátnő felállt, és csendben eltávozott.

Gábor is cihelődött, hátha elkerüli az órákig elhúzódó, egyoldalú veszekedést. Nem tudta, hová menjen, talán Irén barátnője után kellene sietni, hátha a fogdosáson kívül másra is rá lehet dumálni. Mert itthon mostanában nem számíthat semmi jóra, mint egy ideje már…

Leeresztette a kocsi ablakát, de amint kigördült a garázsból, sűrű forróság áramlott be. Inkább klímát kapcsolt.

Ki a városból!

Szórakozottan végigmérte a nőket, mintha válogathatna közülük, aztán amikor elfogyott a járda, és csak a remegő aszfalt felett lebegő autókat látta, fütyörészni kezdett.

Elkerült négy biciklist.

– Húúú! – tekerte oldalra és hátrafelé a nyakát.

Az egyik kerekező lány felsője alig takarta el a cicijének felét, az első kíváncsi szellő fellebbentheti. A többek is mutatósak, ahogy a tükörből megállapította. Hátulról még fel sem tűnt, mert mindegyikük annyi csomagot tornyozott fel, mint egy-egy pótkocsis teherautó.-- Három csaj – morogta magában, és irigyelte az egyetlen srácot.

Arrébb megállt egy benzinkútnál, mert otthon nem volt kedve kávézni. Felfalt egy pálcikás jégkrémet is, és kiállt az épület árnyékából, hogy jobban láthassa a négy biciklis közül a három nőneműt.

– Szőke, barna, fekete. – Erről eszébe jutott egy nóta, aminek nem ismerte sem a dallamát, sem a szövegét, de jókedvűen fütyülte.

Alig várta, hogy ismét elhaladjon a biciklisek mellett – időben lassított ehhez –, és egyenként megnézte az izmos combokat.

Hátulról türelmetlen dudaszó hangzott fel, majd az empátiahiányban szenvedő, másik autós ököllel fenyegetőzött a cammogásért. Újabb duda, ezúttal egy kanioné, és a bicikliseknek szólt. Gábor látta a tükörből, hogy megállt a hatalmas jármű, és a sofőr kiugorva, bizonyára arra akarta rábeszélni a lányokat, hogy tartsanak vele, és osszák meg az utazás élvezetét. A csajok közül csak egy állt meg – a barna –, lábát egyetlen pillanatra letéve, majd ő is a többiek után tekert.

– Hehe! Ki a világból!

A következő benzinkútnál mégiscsak megállt egy újabb jégkrémért, is toporogva várta a biciklistákat. Már éppen elkezdett aggódni, hogy letértek az útról, amikor felbukkantak a kanyarból.

Változott a sorrend:

– Szőke, fekete, barna.

A fiú a végére került, de ő nem számít.

Mintha lassabban tekernének, pedig itt nincs is emelkedő. Gábor bízott benne, hogy megállnak pihenni, bár azt még nem látta tisztán, hogy ebből neki mi a haszna.

Nem álltak meg.

A férfi visszaült a kocsiba, és szinte lépésben kerülte el a csapatot. Ezúttal a ciciket nézte végig, másra még ilyen cammogás mellett se maradt idő.

Tudta, hogy újabb jégkrém következik, és végtelenül távolinak tartotta a következő benzinkutat. Nem lesz jó, mert ha lekanyarodnak… Visszafordult, és amikor számításai szerint már szembe kellett volna találkozniuk, a légkondi ellenére hirtelen leizzadt. Csak egy olyan leágazás volt útközben, ami szóba jöhet! Visszafordulni!

Megtalálta a fák közé vezető utacskát, ráhajtott, és alig ötvenméternyire meglátta a kis társaságot.

Kiszállt, kőrbenézett, és lassú léptekkel odasétált a biciklisekhez:

– Szép hely, ugye?

– Aha.

– Kár, hogy nincs egy sörkút, vagy legalább egy forrás – viccelődött.

– Arra van, ahova megyünk.

– Hol? – Gábor megörült, hogy sikerült beszélgetésbe elegyedni a szőkével.

– Tizenöt kilométer. – A lány az egyik hátizsák oldalzsebéből kihúzott egy internetről kinyomtatott térképet, és rábökött a piros jelzésre.

– Nagyon jó hely lehet! – áradozott a férfi, és már önmaga is túlzónak tartotta egy térkép alapján, de a lányoknak nem tűnt fel. – Elvigyem a cuccotokat? A biciklik sajnos nem férnek be.

A négy fiatal összenézett, mintha a tekintetükkel tanácskoznának.

– Biciklitúrázunk, azt csomagok nélkül is lehet… – válaszolt a barnahajú.

– Meg ne szökj a ruháinkkal! – nevetett a szőke.

Gábor kicsit sajnálta, hogy éppen a szőke lány a legbarátságosabb, amikor amellett ott áll a srác, bizonyára a barátja. Mosolyogva válaszolt:

– Nem hinném, hogy tudnám használni… mármint a ruháitokat – tette gyorsan hozzá, mert a lány észrevette, merrefelé kalandozik a tekintete.

Bepakolták a kocsiba a csomagokat, még a hátsó ülésre is jutott belőlük. A férfi barátságosan intett, és fütyörészve elindult.

Elégedetten dörzsölgette a tenyerét: a hátizsákokkal és egyéb, méretes csomagjaikkal bebiztosította magát, hogy szükségképpen találkozik a lányokkal.

– Ha akarják, ha nem! – vigyorgott. – Márpedig remélem, akarják a jót!

Nézegette az óráját, és a kocsinak támaszkodva rágyújtott. Ha jól számolta, 4 óra után fognak felbukkanni. Megpróbálta megtippelni a sorrendet:

– Fekete, barna, szőke.

Belekukkantott az egyik csomagba, és annyi bugyit látott benne, mintha egy lányosztály indulna földkörüli útra.

– Persze, mert odaizzad az üléshez a kis puncikájuk…

Erről hosszasan ábrándozott.

– Inkább barna, fekete, szőke. Jó is lenne ilyen sorrend – sóhajtott.

Pontosan 4 órakor begördült a csapat. Felborítva minden előzetes kalkulációt, legelöl a szőke lány és a fiú kerekezett, egymás mellett. Rövid tanakodás után megkérték Gábort, hogy a közeli faluból hozzon nekik néhány flakon üdítőt.

– Aztán nem használunk ki tovább, biztos van más dolgod is, mint minket pelenkázni – mondta a szőke lány, és sietett be a fák közé.

– Bele ne hugyozz a patakba, mert abból iszunk! – kiáltott utána a barna.

– Jó, hogy nem kell már tovább cipelni! – hangzott távolabbról.

Kirakták a csomagokat, és a férfi javasolta, hogy valaki kísérje el a boltba, mert igazán nem tudhatja, hogy ki mit szeret. Nem talált vállalkozót, ezért kelletlenül beült a kocsiba, a falusi boltban találomra leemelt néhány üdítőitalt a polcról…

Mire visszaért, a társaság az árnyékban heverészett, és valamivel távolabb két sátor alkatrészeit borították ki.

– Ilyen melegben nem érdemes felállítani, mert sosem fog lehűlni – jegyezte meg a srác térdének támaszkodó szőke lány, Gábor érdeklődő tekintetét látva.

Ezután kínos csend következett, és a férfi úgy érezte: most nem tudna olyat mondani, ami elfogadhatóan megindokolná, hogy miért nem megy még a dolgára.

Az a legkevésbé sem hihető, hogy ő is kempingezni akar, az igazat meg mégsem mondhatja, hogy szeretné megdugni őket, akármilyen sorrendben.

Mint régi ismerősnek, lehajolva puszit adott a lányoknak, és búcsút intett.

Hazafelé kanyarodott, de tudta, hogy valami más helyet fog keresni. Talán felcsíp egy csajt, akinél ott lehet aludni, miután-miközben megdugja…

Leült egy kocsma teraszán, és elképzelte, hogy azért vonulnak el előtte a különféle nők, hogy választani tudjon közülük. Minden harmadikat alkalmasan ítélte, később minden másodikat. Hazavinne néhányat közülük…

– Ja, haza mégsem! De beültetném a kocsiba, és elhajtanánk valahova… – Valamire felfigyelt. – Elhajtanánk, elhajtanánk… – ismételgette némán, de nem jött rá, hogy az imént miben botlott meg a gondolatmenet. A három lány jutott eszébe, a fekete, a barna és a szőke, és még abban is biztos volt, hogy velük kapcsolatos az a valami, ami majdnem beugrott. – Szenilis vagyok – vonta meg a vállát.

Kifizette az alkoholmentes sört, a kocsijához sétált, és gyanakodva méregette: ezzel kapcsolatos, aminek eszébe kellene jutni. Valahol a tarkója táján érezte, hogy van valami, ami túl rövid időre villant be… Nekitámaszkodott az autónak, és benézett az oldalsó ablakon…

– Ez aaaz! – kiáltott fel, és egyik öklével a másik markába bokszolva halkabban megismételte: – Ez az!

A hátsó ülésen, kissé félredőlve feküdt az egyik lány hátizsákja. Ezt az egyet elfelejtették kipakolni.

A terv máris összeállt: a legközelebbi boltba siet, vesz valami komolyabb innivalót, és meglátogatja a lányokat: a feketét, a barnát és a szőkét.

Mégsem tarthatja meg valamelyikük hátizsákját a temérdek bugyival!

(Folyt.köv.)

Folytatás:

Kemping a patakparton 3.