SOS-program 1.
SOS-program 2.
Téli erotikusok - erotikus novellák
SOS-program
3.
– Megkérdezhettem volna az árakat. – Béla az utcanévtáblákat
olvasgatva, lépésben gurult kifelé a városból. – Ez lesz az! – Szinte biztosra
vehette, hogy megérkezett, amikor már csak egyetlen utca maradt, azon túl
gyártelep, lovarda, pusztaság.
Keresztutcának tűnt, ám balra üres, elhanyagolt telkek
sorakoztak, jobbra sok egyforma kertes ház, legtöbbjük kis alapterületre
felhúzott, kétszintes.
Balra fordult, és már nyúlt az anyósülésen heverő
telefonért, amikor rájött, hogy felesleges megkérdezni a pontos címet: Csak egy
értékelhető házikó állt azon a szakaszon, meg néhány épület alapja, sóder- és
homokkupacok jelezték, hogy errefelé fog terjeszkedni a város.
Az egyetlen házból éppen kilépett egy koma, ruganyos
léptekkel ment a várakozó autóhoz, közben belerúgott néhány kóbor pitypangba. Béla megvárta, amíg kikanyarodik, és odaállt a helyére.
Megpróbált hasonló könnyed járást erőltetni magára, miközben tele volt
feszültséggel.
Minden redőny leeresztve, még egy rés sem maradt mutatóban a
fehér műanyaglapocskák között. Mintha a ház tulajdonosai éppen hosszabb sítúra
miatt magára hagyták volna. Csengő sehol.
– Pontosan 10 perc... – pillantott a telefon kijelzőjére, és
megcsörgette az 1 hete sikeresen megfejtett számkombinációt.
A következő pillanatban valahol bent egy ajtó csapódott,
léptek hallatszottak, majd kattant a zár, és kitárult a sárgás-barna fémkapu.
– Gyere hamar, mert megfagyok! – szólalt meg egy hang, és a
lány a néptelen utca felől fedezékben maradva becsapta a kaput, elfordította a kulcsot,
és már szökkent is fel a 3 lépcsúfokon. Fehér törölköző takarta melltől fenékig,
hosszú haja copfban ringatózott.
Béla kissé megilletődötten kullogott utána, mintha valami
szégyenletes dolog elkövetésére készülődne.
– Tedd le a cipőd, légyszi’! – szólt rá a lány, és ő is
kilépett a papucsából.
A tágas előszoba-nappali, amerikai-típusú helyiség
márványszerű padlózata kellemesen langyos volt. Az egyik sarokban bár- és
konyhapult, a bejárati ajtó közelében kényelmes kanapé a bekapcsolva hagyott,
hatalmas tévé előtt, amarrébb néhány nyitott ajtó, az egyiken éppen kilépett
egy törölközőbe bugyolált – emennél egy kicsivel vékonyabb – lány, hogy azonnal
el is tűnjön a szomszédos helyiségben.
– Ide megyünk. Jó?
Béla nem tudott mit válaszolni, követte emezt a törölközős,
meztelen talpain puhán lépkedő leányzót.
Benn, a műkandalló párkányán csak két illatmécses
világított.
– Kérsz fényt? – kérdezte a csajszi, és válaszra sem várva,
felkapcsolta a négyágú, giccses, sárgaréz csillárt. – Levetkőzöl?
Csupa egyszerű kérdés, a férfit mégis váratlanul érték.
Mivel a fehér törölköző magas íven repült a franciaágy két oldalán strázsáló
műbőr fotelek egyikébe, ő is levetkőzött. Közben a türelmesen várakozó lányt
nézte: A sötét szemekre csak egy pillantást vetett, de végig magán érezte őket,
inkább a zárt, keskeny réssel ismerkedett a lábak találkozási pontjában, és a
feszes, szabályos gömböket formáló melleket csodálta. Megjött a hangja:
– Mindjárt megfogom.
– Csak nyugodtan! – válaszolta a lány, és közelebb lépett.
Miközben a férfi még az alsójával hadakozott fél lábon egyensúlyozva, ő
gyengéden megfogta a félkemény falloszt. – Mit csináljak én veled? – kérdezte
lefelé nézve.
A megszólított testrész azonnal reagált: acélossá
keményedett.
Béla hátrafelé pislogott, mert az ajtó nyitva maradt, ám a
lány a franciaágyig húzta:
– Hogy szereted? Állva, fekve, alulról, fölülről…?
– Mindet.
– Annyit nem bírsz ki. Melyikkel kezdjük?
– Megmutatod a pinádat?
– Természetesen. – A lány háttal feltérdelt az ágyon, és a
felsőtestével leereszkedett: – Így jó lesz?
Béla lehajolt, ujjait végigvezette a keskeny résen, majd két
ujjával széthúzta a párnácskákat. – Inkább dugni akarsz? Vagy maradjunk a
szopinál?
– Ezt is, azt is…
A lány felült és odacsúszott a férfi elé:
– Nem fogsz beleférni az SOS-be, és valamit már el kellene
kezdeni. – Kezébe vette a falloszt, és lassan bevezette a szájába.
Béla úgy érezte, hogy abban a pillanatban elolvad, és a világ szégyenére egyetlen percig sem fog tartani a fizetett szex. Nem szívesen jött volna ki a szabadlevegőre, de úgy gondolta, hogy nem kellene megállapodni az orális szexnél.
Megsimogatta, majd megfogta a lány fejét, és kihúzta a
falloszát.
– Dugjunk! – nyögte
erőtlenül.
– Nem fog beleférni, de megpróbálhatjuk. – A közelebbi
éjjeliszekrény fiókját kihúzva, elővett egy narancssárga csomagolású óvszert és
néhány papírzsepit.
– Fontos a koton?
– Fontos – hagyta rá a lány, és gyakorlott mozdulattal
lehajtotta a gumit. – Feküdj le, majd meglovagollak!
– Utána meg hátulról, mert nézni szeretnélek.
– Így is látsz – mondta a lány, és egy párnát húzott a férfi
feje alá. Átvetette a lábát, és felnyársalta magát. Egy kis fészkelődés után
ütemes mozgásba kezdett.
– Ne siess, mindjárt kész vagyok!
– Miért mondod ilyen panaszosan? Nem azért jöttél?
– De ilyen gyorsan?!
– Ha maradunk a szopinál, már régen a számba élveztél volna.
– Jaj! Állj meg, kérlek!
– Nem tehetem, mert azért fizetsz, hogy megcsináljam neked…
Különben is SOS-t kértél, hát tessék!
– Akkor legalább a végére egy szopást…
– Lehet. – A lány felemelkedett, lehúzta a gumit és az egyik
zsepire tette. – Maradj, nyugodtan, így tudod nézni!
– Fordítva szeretném…
– Hatvankilencben? Úgy nem látod tőlem, a seggemtől.
– Úgy gondoltam, hogy lefekszel és föléd megyek. A szádat
akarom…
– Dugni? Lehet. – Most a saját fejét támogatta ki a
párnával, és hívta az értetlenül bámuló férfit: – Térdelj ide a vállamhoz, csak
rá ne ülj a cicimre… ez az… hajolj előre egy kicsit, mert rossz szögben állsz…
így… Nyomhatod!
A fallosz ugyanúgy csúszkált, mint imént a lány puncijában,
és a férfi élvezte a látványt is. Azt csinálhat a lánnyal, amit csak akar…
Oldalt pillantott, és nem akart hinni a szemének: az óra szerint még csupán 5
percet tartózkodott ebben a szobában! Gyorsan visszanézett, mert minden
érzékszervével ki kall használni ezt a rövidke időt, amit az SOS- program
jelent… amikor nem bírta tovább, és megtorpanva-megfeszülve kilőtte a nedveit.
A lány nyelt egyet, megnyalta a kihúzódó fallosz bíborban játszó hegyét.
Béla átemelte a térdét a lány felett, és elégedetten
nyújtózkodva kászálódott le a franciaágyról.
– Na, elég gyors voltam? – vigyorgott.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése