Ünnepi nyitvatartás 1.

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
1.

Ákos reggelente erre a percre várt. A sors – "A Sors" – ajándékának tartotta, hogy intenzív tiltakozása és minden erőfeszítése ellenére megkapta ezt a munkát. Negyedmagával dolgozhatott a talpalatnyi, folyamatosan a zsúfoltság hatását keltő vegyesboltban.

De ez az egyetlen perc mindenért kárpótolta!

Egyetlen percre várakozott munkakezdéstől, erre emlékezett utána, és erről ábrándozott esténként. Néha-néha engedte csak, hogy a további 479 perc megpróbálja elhomályosítani az 1 percnyi ragyogást.

Az eladótérbe szinte az összes árucikket kibuggyantották, hogy amíg a vevők körbekerülik a középen terpeszkedő találó elnevezésű "gondolát", ne csak abba botoljanak bele, amiért jöttek, hanem sok egyéb impulzív hatás is érhesse őket. A kanyarban elhelyezett pultnál egyre kevesebb dolgot lehetett kiméretni, mert csak lassította volna a forgalmat, ha  a vásárlók "10 deka ezt, meg 5 szelet azt" kérnének, így szokta indokolni a főnök a kereskedelempolitikai döntéseket.

Kevés vevő járt be, ám azok egyből kitöltötték a rendelkezésükre álló helyet. Mégis szerették a kisboltot, és kosarukkal szívesebben szlalomoztak a szűkös térben, mintsem 100 métert megtegyenek az ABC áruházig, a monstrum áruházon belül meg további 100 métert.

Ákos 8 óra tájt már türelmetlenkedett, és csakis a helyiség végében talált magának halaszthatatlan tennivalót, hogy bármelyik pillanatban be tudjon ugrani a pult mögé. Mert a várva várt 1 perc többet ért, mint a többi 8 óra.

Nagy lendülettel a felvágottakhoz vetődött, és készen állt bármelyikből 8-10 dkg-ot leszeletelni. Mert megérkezett a nő!

– Nyolc-tíz dekát kérek abból, szeletelve! – mondta a szőke szépség.

Lehetett több is, vagy sikerülhetett kevesebbet levágni, mindig jóváhagyta, és Ákos megesküdött volna rá, hogy a szalámik közül találomra választ, csak úgy rábök valamelyikre, hiszen végig sem nézi a teljes kínálatot.

– Adhatok még valamit? – kérdezte ilyenkor az ifjú boltos.

Az álmaiban elhangzó válasz – "magadat" – helyett egy udvarias, kimért mosoly és tagadó fejrázás következett.

A szőke nőt – bár kétségtelenül ő volt a legdekoratívabb törzsvevő – ez a villám-vásárlás még nem tette volna különleges. sőt az a 2 zsemle sem, amit fékezés nélkül még a kosarába emelt. Hanem amit ezután művelt minden egyes reggelen...!

A valószerűtlenül karcsú derék csak jobban kihangsúlyozta a gömbölyű popsit. Ákos loholt a nyomában, és századszorra is alig akart hinni a szemének, amikor a nő egyik keze a kosarat a pénztáros mellé helyezte, a másikkal pedig leemelt 1 doboz óvszert, amit a kosárba, a zsemle és a szalámi mellé tett.

A következő másodpercekben fizetett, és nyugodtan le lehetett volna mérni stopperórán, hogy ez az egész minden alkalommal belefért 60 másodpercbe. Érkezéstől távozásig.

A fiú ellenőrizte – mert mindig tanul az ember –, hogy a dobozkák 3-3 darab kotont tartalmaznak. – Hm. Minden nap! Hm. Naponta 3 menet! – Számára ez a mennyiség több hónapig is eltartana, amilyen ínséges idők járják.

Képzeletében számtalan gumit elővett már a dobozkából, feltekerte a farkára, és türelemre intette a szőke szépséget... Aztán elhasznált gyors egymásutánban akár hármat is. Feltételezte, hogy más is így jár a csajjal, egyetlen menet meg sem kottyan egy ilyen nővel, miközben azért fohászkodott, hogy legalább egy árva kotont hadd mártogasson már meg a finom punciban.

A nap további része aztán eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy mindenkinek 8-10 dekát akart mérni, függetlenítve a kínálatot a kereslettől, a kiszolgálást a vevők kérésétől és minden mástól is. A főnöknek időnként feltűnt, hogy legifjabb alkalmazottja kileng a bolt kereskedelempolitikai irányvonalától – a filozófiáról és az ars poeticáról nem is beszélve –, és sürgősen beküldte a raktárba tenni-venni, rendet csinálni. Ott legalább kedvére ábrándozhatott, nem zavarták meg a vevők.

A szobányi üzletben rajta és a főnökön kívül még a főnök felesége dolgozott – alkalmi jelleggel, amikor szükség volt rá, hogy a gazda szeme vagy pótszeme mindent lásson –, és még egy alkalmazott volt, egy huszonpáréves lány. Így négyesben, katonásan beosztott műszakrendben látták el a feladatokat, a reggeli nyitást egy ember is el tudta végezni, a csúcsforgalomban minden dolgos kézre szükség volt, és este valamelyikük szinte csak ügyeletet tartott, hátha beesik még egy-két kósza vásárló.

Amikor Ákost – legnagyobb sajnálatára – szülei a kereskedelmi segédmunkási pálya felé terelték, még dolgozott a boltocskában egy bögyös-faros leányzó is, Andrea, aki mögött jó volt elmenni a pultnál, és akivel jó volt összeszorulva pakolászni a raktárban. A fiú élvezte, amikor úgy adogathatta a polcokra szánt árucikkeket, hogy minden egyes felnyúláskor hozzáért a női testhez. Itt vagy ott. Tréfásan a cicik közé tartva, vagy a lába közt adta oda a borotvahabot és a fogkrémet tartalmazó dobozokat. Karjával, vállával, és amivel csak tehette feltűnés nélkül, hosszasan súrlódott hozzá. Egy-két nap után Andrea nem bánta azt sem, ha egy doboz helyett tévedésből a mellei kerültek Ákos markába.

Esténként, a hosszú és fárasztó munka után jólesett a lányról ábrándozni. Sajnos néhány közös műszak után kiderült, hogy Andrea már a felmondási idejét tölti, Ákost éppen az ő helyére vették fel, betanulni.

– Miért van az...? – kérdezte magától a fiú, és elkeseredésében be sem fejezve a talány megfogalmazását, durván megszorította a lány cicijeit.

– No-no! – mordult fel Andrea, aki percek óta megmerevedve tűrte a ruhán keresztül érkező markolászást. Gondosan felhelyezte a kezében tartott ételízesítős kartont a megfelelő polcra, majd kigombolta a köpenyét és a nyakáig felhúzta a melltartót. – De nagyon mohó ma valaki! – Kacagva húzta a fiú kezét a fedetlenné vált, egyenként is kétmaroknyi cicire.

Ákos elolvadt a gyönyörűségtől. Érezte, hogy percek óta ágaskodó farka diszkrét csöpögésbe kezdett, előnedvei felkészültek, hogy sikamlóssá teszik a bemenetet.

- Nicsak! – nevetgélt tovább a lány, és mintha csak most vette volna észre, vagy nem is lenne hozzászokva a közelében ácsingózó pasik látványához, elmarta a feszülő cöveket. – Megcsinállak gyorsan – jelentette ki gügyögve –, ne szenvedj itt nekem... szegénykém!

Kibontotta "szegénykét", és dundi ujjai segítségével, pajkos tekintettel, pillanatok alatt kifacsarta belőle a fehér folyadékot. Az itt-ott koszos köpeny zsebéből kihúzott egy használt papírzsebkendőt, abba megtörölte a kezét, majd otthagyva Ákost, a raktáron kívül, de közvetlenül az ajtónál talált sürgős tennivalót. Így akadályozva meg, hogy valaki – a 2-fős menedzsmentből – hirtelen rányisson a kivörösödve toporgó fiúra.

Ákos szomorúsággal kevert féltékenység-félét érzett, amikor magára maradt. – Csinált már ilyet a lány mással is? A főnökkel? És nem csak a kezével? – De ennél jobban izgatta, hogy miért csak a legutolsó napon történt meg, amikor milyen kellemesen elszórakozhattak volna! – A francba!

Andrea aznap már rá sem nézett, és a műszak leteltével nem látta többé.

A boltban töltött fél élete siralmasan egyhangúvá változott, éppen olyanná, amilyennek eredetileg képzelte.

Egészen addig, amíg fel nem fedezte a szőke törzsvevőt. A szépség minden reggel befutott – szalámiból 8-10 deka, 2 friss zsemle... 1 doboz óvszer – precízen, mint a svájci menetrend.

Folytatás: Ünnepi nyitvatartás 2.