Mit rejt a kiskert?

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák 18+

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

Mit rejt a kiskert?

Elszállt a tavasz, már ami jutott belőle. Egyik nap még lefagyott az a néhány koránkelő rügy, másnapra aztán meglódult a hőmérő.

Evelint a legkevésbé sem izgatta a tétova természet, és tavasz nélkül is jöhet a nyár ezerrel, ha az ég felé fordított arcán érzi a napsugarak simogatását. Kiült a hátsókert és a kocsibeálló közötti foltokban hiányos, tavalyi zöldjét festegető gyepre, még a telefonról és a zenéről is megfeledkezett.

– Csupa burgying és bozót az egész! – hallotta a szomszéd felől a megszokott zsörtölődést, a bácsi hangját.

A barátságos, friss-nyugdíjas pár rendszeresen megtárgyalja a kert állapotát, s végül a sok morgásból mindig oda lyukadnak ki, hogy ki kellene vágni mindent. Persze nem vágnak ki semmit, mert akkor holnap miről folyna a diskurzus.

Ez a kora-délután azonban meglepetést tartogatott Evelin számára. A nénitől elvárt "sárgarépa kéne meg káposzta, nem őserdő" helyett egy ismeretlen nő szólalt meg, akinek alig lehetett a szavait érteni:

– Maga jobban szereti, amikor csupasz?

– Legyen egy kicsi árnyék, ami mutatja az utat, s ami alá be lehet húzódni, de semmi több! – felelte a szomszéd bácsi.

– Ezt mindenre vonatkoztatja? Úgy értve: A fazonra-igazítottat szereti?

Upsz! – Evelint meglepte a bácsit provokáló idegen női hang, és elkezdett a bácsinak szurkolni, hogy ügyesen vágja ki magát.

– Azt hát! Emlékszem, hogy régen úgy kellett az ujjammal kitapogatni a lényeget.

– A lényeget, azaz a virágokat?

– Milyen virágokat? Á, dehogy, hanem, hanem az ürgelyukat!

– Szóval, ami bokros az már nem is jó. – Az eddigi incselkedő stílus mintha sértődöttre váltott volna.

Evelin már komolyan aggódott, hogy a szomszéd bácsi lecsúszik a felkínált punciról. De miért nem veszi észre, hogy a szőröset kell dicsérni, mert a csajnak biztosan olyan van?

– Nem azt mondom, hogy rossz, sőt...! Érdekes, mondhatni: különlegesség a mai korban. Az ember ha selymes füvet talál, kísértést érez, hogy megsimogassa és belefeküdjön.

Jól kivágta magát az öreg – mosolygott Evelin –, lesz punci! – Kibújt a felforrósodott felsőjéből, és kihasználta, hogy nem volt mit fülelni, levetette a rózsaszín rövidnadrágot is. – De mit csinálnak ezek? Gyanús a csend! Az öreg máris a selymes fűben tapogatja az ürgelyukat? – Hátradöntötte a műanyag napozóágy háttámláját, a lábtartóját megemelte, így kényelmesen ráheveredett, csak előbb még az apró kerekeken a egészet a kerítés felé húzta.

– Akkora ereje van a napnak! – szólalt meg a nő, bizonyára előzetes magyarázatot keresett arra, hogy miért fog levetkőzni.

– De mért nem mutatja meg egyenesen a punciját, ha úgyis azt akarja előbb-utóbb? – húzta el a száját Evelin. – Miért nem kérdezi meg, hogy "ehhez mit szól?" és következhet a bugyilehúzás? Miért nem tegeződnek, ha dugni akarnak? – A bácsi 60-valahány éves, nemrég ünnepelte a nyugdíjazását, a nőt meg, a hangja alapján 40 évesnek saccolta. – Biztos, hogy nem ma dugnak először, mit kell hát ennyit kerülgetni az ürgelyukat? – A beállt csendből arra következtetett, hogy ledobálták a ruháikat, esetleg csókolóznak, vagy inkább meztelenül csókolóznak, bár nem biztos, hogy az öregek is szoktak csókolózni. – Milyen pózban fognak dugni? – Szeretett volna átkukucskálni a kerítésen.

Ekkor egy távoli csengőszót hallott, alig szűrődött ki a házból a csukott ajtókon-ablakokon keresztül. – Pont most jut eszébe valakinek? – Sietett kaput nyitni, hogy mielőbb visszatérhessen a napozóágyra. Előbb csak a fejét dugta ki, aztán úgy gondolta, hogy az érkezőnek nyugodtan megmutathatja a bugyiját és a melltartóját. – Úgyis azért ácsingózik titokban!

– Pszt! Gyere gyorsan! – Beengedte Gergőt, aki egy régi haver-féle, s aki rendszertelen időközönként úgy érezte, hogy Evelin ki akarja önteni neki a lelkét (előfordult, hogy ráhibázott), vagy tőle, mint bizalmas baráttól szándékozik megtudni valamit a fiúzásról.

Gergő minden találkozásra felkészül olyan tanulságos történettel, ami persze másokkal, ismerősök ismerőseivel esett meg, és amikből Evelin sokat tanulhat. Közben folyton reménykedik, hogy gyakorlati tanáccsal is szolgálhat a lánynak.

– Itthon vannak a szüleid? – bökött Gergő a ház felé, amikor Evelin vezetésével kikerülték.

– Pszt! Nincs senki...

– Akkor miért "pszt"?

– Hallgass már el, majd megtudod!

Gergő már fizikailag is érezte, hogy most törik meg a jég, és a lány most fogja rászánni magát a dugásra. Megjelentek az előnedvek első bátortalan cseppjei a farka hegyén.

Evelin visszaheveredett a napozóágyra, a térdénél helyet mutatott Gergőnek, aki ettől kezdve a fiú nem tudta levenni a szemét a lány bugyiján kidomborodó két hosszú dűnéről, és közöttük a résről...

Nem történt semmi, és Gergő nem tudta, hogy neki kell-e megtenni a következő lépést, vagy ráhagyni a lányra.

A szomszédban csend volt. Talán dugnak a fűben, vagy bementek a házba, és ott dugnak – gondolta Evelin. Megpróbálta kézjelekkel elmagyarázni Gergőnek, ehhez többnyire a bugyijára és a szomszéd kerítése felé mutogatott.

– Megbaszott a szomszéd? – súgta a fiú elképedve.

– Csak lehúzta a bugyidat? – értelmezte csodálkozva a jeleket. –... Értem, most akarod vele megbaszatni magad, és a tanácsomra lenne szükséged... Nem? Én basszalak meg a szomszédban? Mehetünk! – A kommunikációt megbonyolította, hogy Gergő suttogása gyakran hangtalanná változott, a szájáról kellett leolvasni, máskor meg csak tátogott, mint egy énekkaros, és még a leolvasással is kár volt kísérletezni.

– Pfí! – Evelin türelmetlenül rázta a fejét és ingerülten csapott a kezeivel. Magához húzta Gergő fejét, elkerülte a csókolózást, és a fülébe suttogta: – A szomszéd bácsinál van egy csaj, minden szót hallottam. A csaj benne lenne a dugásban, de akkor csengettél és lemaradtam a folytatásról. Lehet, hogy most dugnak már!

– Jó nekik... De honnét veszed, hogy basznak? – A fiú sugdolózás közben megtámaszkodott a lány hónaljánál, karja hozzáért a kitöltött melltartóhoz. – Ez bugyi rajtad, vagy bikini?

– Nem mindegy? Ugyanakkora, ugyanannyit takar. Bugyi... Amúgy arról beszélgettek, hogy melyik a jobb, a csupi, a fazonos vagy a bozontos. – Evelin a lába közé mutatott. – Szerinted...!

– Még csak csupasz pinát láttam élőben, szerintem az a legjobb.

– Nem nyert! – kacagott hangtalanul a lány. – Most úgy jártál, mint a bácsi; nem találta el, hogy a nőé szőrös, ezért majdnem elveszítette a puncit.

– Szőrös pina? Nem semmi! A tiéd meg milyen?

– Találgass!

– Picit szőrös.

– Azt úgy nevezik, hogy fazonra igazított, vagy bolyhos. Melyik? – Evelin szeme olyan közelről csillogott, mintha ölelkeznének.

– Bolyhos – vágta rá Gergő diadalmasan, és már nyúlt volna a nyereményt tartalmazó bugyiért.

– Megint nem nyertél!

– Szívatsz! Pont mindenre azt mondod, hogy nem találtam el. – Gergő megint a bugyi felé közelített, s mivel a lány nem tartotta vissza, tapogatni kezdte az elejét. – Nem érzek semmit.

– Pedig ott van, reggel még láttam! Nyúlj be, de ne kukucskálj!

A fiú ujjai akkora szigetet találtak, akár egy húszforintos.

– Nyertem! Egyszerre bolyhos és fazonos!

– Mit nyertél?

– Amit szokás! A szomszéd mit nyert, amikor el sem találta? Pinát!

– A bácsi úgy nevezte, hogy ürgelyuk... Pszt! Hallottad?

– Semmit... Ürgelyukat nyertem?

– Nem baj? – Evelin a földre mutatott, bár semmi sem látszott ott. – Ott az ürgelyukad, megdughatod! – kacagott némán. – Megint! Hallottad?

– Nyögés volt?

– Aaaz! Dugnak! Meg kellene lesni! Fel tudsz emelni a kerítés tetejéig? Vegyél gyorsan a nyakadba! – Odaegyensúlyoztak a kerítéshez. – Pszt! – 1 perc múlva: – Tegyél le!

Evelin a napozóágynál távolabb vezette a fiút, hogy tudjanak beszélni egymással.

– Mi van? – kérdezte Gergő.

– Semmi különös, fekszenek a fűben.

– Azt kellett ilyen sokáig nézni? Meztelenek?

– Azok. – A lány himbálta a mutatóujját a bugyija előtt, majd kört formált az ujjaiból, így jelezte, hogy mindent látott. – Tutira túl vannak a dugáson.

– A néni...?

– Miféle néni? Nincs 40 sem a csajszi... és... átverte a bácsit, mert egyetlen pihe sincs a punciján. De mire volt ez jó neki? Így keltette fel a bácsi érdeklődését?

– Aha, felcukkolta... Most emelj fel te engem! – kérte Gergő. – Én is látni akarom a pinát!

– Nem illik kukkolni! Különben sem bírlak el.

– Neked még illett, azóta megváltozott? Pinát akarok látni! ...Azt a műanyaghordót oda lehet vinni?

– Tele van esővízzel és nincs is teteje. Mire állunk?

– Most csak én! Kiöntjük, megfordítjuk és én állok rá!

– Na jó, legyen!

A hordó üresen már könnyű lett, a kerítésnél Gergő felpattant rá, és miközben Evelin sürgetően-kíváncsian rángatta a térdigérő vászonnadrágját, felkönyökölt a kerítésre, és legalább 2 percig bámult át a szomszédba.

– Na, mi a helyzet? – olvasta le a lány szájáról, aki alig tudta visszafogni a nevetést, amikor észrevette Gergő meredező farkát. – Ennyire jó volt?

– Basznak... – súgta a fiú.

– Segíts fel! – mutatta Evelin, és azt sem bánta, hogy a fiú segítés címén a mellét és a fenekét is megmarkolta, amikor meg már a hordó tetején állt, Gergő egy hirtelen mozdulattal lehúzta a bugyiját. Ő zavartalanul, hosszan nézett át a szomszéd kertbe. – Engedj le! – Visszahúzta a bugyiját, közben suttogott: – Valóban dugnak, és hátulról, nem gondoltam volna a bácsiról.

Gergő rögtön felkapaszkodott a hordóra, egyből megállapította, hogy továbbra is csak fekszenek egymás mellett... Evelin visszaadta az átverést, és most lent kárörvendezik... és Gergőnek hirtelen meg kellett kapaszkodnia, mert a lány erőből lerángatta a nadrágját az alsóval együtt, s ha ez nem lenne elég meglepetés, még a farkán is húzott hármat-négyet.

Némán cipelték vissza a hordót, aztán úgy álltak egymással szemben, akár az ellenségek. A lány nevetett fel hamarabb:

– Teljesült a kívánságod, láttál két puncit.

– A tiédet csak alig.

– Azt hittem, amazt nem tudtad megfigyelni a távolság miatt, az enyém ott volt az orrod előtt.

– Muti megint!

– Vége a műsornak – kacagott a lány.

– De megnyertem!

– Az igaz, közben meg a másik puncitól álltál fel! Menj át, és jelentkezz a csajszinál, hogy megnyerted a punciját, ne mozduljon!

– Oké, megyünk együtt, és mondhatod a bácsinak, hogy örömmel kivered neki.

– Pfuj, hibbant vagy! Inkább a te farkadat választanám. Kitaláljam, hogy szőrös-e?

– Így már könnyű, ha megnézted magadnak! Megnyerted, én meg a bolyhost!

– Kirázzam neked? Csak barátilag ám, attól még nem járunk, vagy ilyesmi! Kezdjük?

– De nekem pinát ígértél! – reklamált Gergő.

– Majd mindennek eljön az ideje, sorra kerül a puncim is. Fogadunk, hogy egy perc alatt kirázom neked? Elkezdjük végre?

Elszállt a tavasz, már ami jutott belőle. Egyik nap még lefagyott az a néhány koránkelő rügy, másnapra aztán meglódult a hőmérő. Aztán megint fordult egyet, és a nyár közepét idéző időjárás télvégibe váltott. Érthetetlen, mint a 18 éves csajok szeszélye.

Barátaim barátai

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

Barátaim barátai

– Ez nagyon durva volt! – Noémi hátradőlt a kanapén, lábait kétfelé nyújtva felrakta a szőnyegpadló vaskos gurigájára, és máris el tudott volna így aludni.

Imre lehorgasztott fejjel nézett a semmibe, minden tagja fájt, és a viszkető izzadságra tapadt portól sárosnak érezte magát.

– Egy lépést se tudnék megtenni – panaszkodott –, jobb lesz, ha egyedül mész át.

– Én aztán sehova se... – tiltakozott Noémi.

– Akkor meg minek ígérted meg, hogy átmegyünk?

– Te meg miért nem szólaltál meg, hogy mégsem? Amúgy meg azt gondoltam, hogy igen, viszonozzuk a látogatást... majd, egyszer, amikor majd éppen úgy látjuk jónak...

– De amikor felvetették, hogy még ma délután ihatnánk valamit náluk, azt felelted, hogy "az jó ötlet". Úgyhogy várnak minket, én nem megyek, te nyugodtan képviselhetsz kettőnket.

– Annyira komolytalannak tartottam, azt hittem, hogy a meghívás valami vicc! – Noémi ledobta a pólóját, mert úgy érzete, megfullad a szorításától. Levetette volna a rövidnadrágot is, de ahhoz meg kellene emelni a fenekét, így csak kigombolta és lehúzta a cipzárt. – Tényleg nem lehet még bekapcsolni a klímát?

– Azt mondta a szomszéd, hogy ő pikk-pakk be tudja üzemelni, nem fog várni a szerelőkre. Úgyhogy ha mégis átmész, majd kérd meg szépen, hogy indítsa be a miénket is, ha ennyire pikk-pakk! – Imre áttért a lábujjai vizsgálatára.

– Úgy gondolod, hogy a szomszédok tényleg várnak bennünket?

– Lehet, hogy eredetileg nem is akarták, csak udvariaskodtak, de szerinted "jó ötlet", ezért most sminkelnek, puncit mosnak... – Imre lebegni hagyta a mondatot, mert Noémi nem mindig díjazza, ha más nőre tesz megjegyzést, még azt sem viseli el, ha a párja észreveszi vagy feltételezi, hogy más nőnek is van melle, sőt puncija, mert az olyan, mintha arról ábrándozna, az ilyen ábrándozást meg csírájában kell elfojtani, mielőtt elhatalmasodna.

– Az én puncimra is ráfér... – jegyezte meg Noémi közömbösen, ezzel is igazolva a nők kiszámíthatatlanságát. – Jössz?

– Kicsit később. Momentán felállni sem tudok.

– Felállítom én pikk-pakk! ...De te tudod! – Noémi megvonta a vállát, ledobta a mindig szűkre szabott melltartóját, majd egyszerre lépett ki a rövidnadrágból és a bőrére ragadt bugyiból.

Imre mint mindig, most is elámult, hogy – a nők 99 %-ával ellentétben – Noéminek melltartóban jóval  kisebbnek tűnik a cicije, mint anélkül.

– Még csatlakozhatsz... ha fel bírsz állni! – hallatszott a fürdőszobából.

*

Napok óta folyton költözködtek, a nagyját erre szakosodott vállalkozó segítségével hozták át, aztán kiderült, hogy az apróságok is nagy falatot jelentenek, ha összeadódnak, és vasárnap dél körül mondhatták a dobozokra és ládákra mutatva, hogy "végre beköltöztünk". A kimerültségtől még örülni sem tudtak igazán, de majd lesz bőven idő az örömködésre.

Noémi és Imre még ki sem fújták magukat, amikor a nyitva hagyott ajtón egyszerű természetességgel belépett egy pár, akik kijelentették, hogy ők a szomszédok, s ők már tegnap befejezték a költözést, most pedig hoztak hideg pezsgőt és poharakat. Alexa és Ágoston, modellalkatú nő és kigyúrt pasi, minden ruhadarabjukon hivalkodó márkajelzéssel. Vidáman körbeszaladtak a lakáson, közösen megitták a kellemesen hideg pezsgőt, közben alig lehetett valamit megtudni róluk – valójában a háziak nem is kíváncsiskodtak –, azon túl, hogy igyekeznek élvezni az életet. Alexa – mintegy plusz információként – egy alkalmas pillanatban Noémi fülébe súgta, miközben szemével Ágoston felé villantott:

– Vigyázz vele, mert a vadgalambot is megdugja röptében! Csak akkor maradj vele kettesben, ha te is akarod...!

Ettől kezdve Noémi folyamatosan magán érezte Ágoston tekintetét, de az is lehet, hogy csak bebeszélte magának.

– Szerencse, hogy nem valami sótlan és savanyú pár költözött mellénk! – állapította meg Ágoston, vagy ahogy Alexa nevezte: Guszti. – Nincs annál ramatyabb dolog, mintha nem érdemes meglesni a szomszédasszonyt az erkélyen, vagy amikor az embernek nincs kedve átkopogni egy menetre! Haha!

Röhögött a saját viccén.  Alexa vele nevetett, és elnézően tűrte, hogy a párja az idegennek számító szomszédok előtt – ha pólón keresztül is – megcsöcsöréssze.

– Te cicimániás sertés! – dőlt hátra egy kicsit a nő, és a meglepődött háziak már azt várták, hogy mindjárt leveszi a pólót. – Sajnos nem valami nagyok, de Guszti nem engedi átszabatni, mert azt mondja, hogy nem akar műanyagot simogatni.

– Azt meséld el inkább... haha... – Ágoston már előre pukkadozott –, hogy miért szoktál sertésnek nevezni, nehogy azt higgye szegény Noémi, hogy simán csak egy disznó vagyok!

Alexa elhárította a pólója alá iparkodó kezet, közben nem kis büszkeséggel magyarázta meg a "sertést":

– Nem tudom, hogy illik-e ilyet majdnem ismeretleneknek elárulni... de nem szégyen ez, úgyhogy... a sertés bírja legtovább... azt, neki van a leghosszabb orgazmusa...

Ágoston hahotázott:

– Baszógép... haha! – Felemelt ujjal hívta fel a figyelmet, hogy fontosat készül mondani: – Most nem tartunk bemutatót, mert amikor megérkeztetek, azért nem tudtunk azonnal üdvözölni benneteket, mert éppen tartott a móka, de amint tudtunk... haha... egy óra múlva átjöttünk.

Noémi érezte a szomszéd sertés kutakodó tekintetét, és biztos volt benne, hogy Guszti, miközben mégis befurakodott Alexa pólójába, az ő cicijét képzeli a helyébe.

– Az én Alexámról meg azt kell tudni – folytatta Ágoston –, hogy remek a franciája, és úgy tudja rázni a popóját, amilyet eddig csak egy török nőtől láttam... akit meg sem lehetett alaposabban ismerni, mert indult a transzfer. Szerencsére van saját külön-bejáratú popsim, hogy ne sírjam vissza azt a török nőt.

Alexa szemérmesen – ám egyetértően – pislogott, aztán felvetette, hogy haza kellene menniük a szomszédos lakásba...

Ágoston természetesen nem hagyta megjegyzés nélkül:

– Én is úgy érzem, hogy ébredezik a sertés... Be akarom üzemelni a klímát, pikk-pakk az egész, közben leheveredhetsz az ágyra... Vagy most hol csináljuk? Tudtátok, hogy a hiedelem szerint az új lakás minden szegletét fel kell avatni, hogy a szerencse odataláljon? Majd később átjöhetnétek megnézni a mi lakásunkat!

– Jó ötlet... – felelte Noémi.

Imrét a klímaszerelés izgatta:

– Holnapra ígérkeztek a szerelők klíma-ügyben...

– Ha holnap, azaz hétfőn, az már majdnem kedd – legyintett Alexa –, de mire felveszik a sok munkalapot, kicsúszik a szerdából is, csütörtökön már készülni kell a péntekre, amikor betervezik a következő hetet... Ezért jó, ha valaki mindenhez ért, nincs kiszolgáltatva.

– Pikk-pakk, nem úgy, mint a disznó, haha!

 

*

Noémi kijött a zuhany alól, majd félig vizesen a fürdőszobából, és Imrét ugyanabban a pózban találta, ahogy hagyta:

– Azt hittem, azért nem jöttél utánam, mert közben elintézted a klíma beüzemelését! – jegyezte meg rosszallóan.

– Lehet, hogy megkérdezem... – Elakadt a szava, mert Noémi vízcseppes cickói beindították, a keményen ágaskodó bimbók nem eresztették...

– Mit?

– Hát azt, hogy mit kell csinálni a klímával, vagy megkérem, hogy mutassa meg a pikk-pakkot, és hátha nem egy nagy ördöngösség, és én is el tudnám indítani... persze pikk-pakk – tette hozzá cinikusan.

– Jó ötlet... – Noémi a szája elé kapta mindkét kezét. – Megfogadom, hogy nem mondom többé, hogy "jó ötlet"! – Belebújt a combközépig érő pólóba.

– Nem veszel alá semmit? – érdeklődött Imre szokatlan izgalommal, és lehetetlen volt nem a bimbókat lesni.

– Minek? – húzta el a száját Noémi. – Akkor átmész? Egyúttal kérj elnézést, amiért ma mégsem viszonozzuk a látogatást, de semennyiért sem hagynánk ki, úgyhogy a közeli napok egyikén...

– Ez jól hangzik. Nem akarod inkább te mondani?

– Nem. És tedd hozzá sejtelmesen, hogy sürgetőbb dolgunk akadt: kipróbáljuk a disznó-módszert, meg leszoplak remekül, és azt is tervezgetjük, hogy utána addig rezegtetem a seggemet, míg meg nem pakolod... Mit gondolsz, tetszene nekik?

– Én meg már azt hittem, hogy komolyan ezt üzened!

– Mégiscsak jobb lesz, ha én szaladok át, nem lehet olyan bonyolult az a klíma-dolog, vagy átcsábítom Gusztit, mert ha te mennél, a csajszi megrezegteti neked a popókáját, te meg már így is be vagy indulva, és... ki tudja, mivé fajulnak a dolgok!? Nekem meg hiába rezegteti!

– Oké, addig letusolok! Olyan vagyok, mint akire rászáradt az iszappakolás.

– Te ehhez is értesz? Voltál már egyáltalán iszappakoláson? – kacagott Noémi.

– Naná! Pikk-pakk, egy török nő csinálta nekem a transzfer-buszon! ...Így akarsz átmenni?

Noémi ezt már nem is hallotta, becsapódott mögötte az ajtó, és nevetve torpant meg a szomszéd bejáratánál. Nemrég kerülhetett ki a piros szívben cirkalmas felirat: Alexa & Ágoston.

 

*

Imre alig került elő a fürdőből, amikor csengettek. Farka a fürdés utáni szokásos majdnem-állapotban, vizes haján egy törölköző – úgy állapította meg a falhoz támasztott tükörben, hogy megfelelő fogadtatás Noémi számára – nevetve tárta szélesre az ajtót:

– Kizártad magad?

Kívül Alexa állt.

– Lekéstelek? – érdeklődött kedvesen a szomszéd csaj. – Azt hittem, segíthetek a fürdésben.

Imre a farka elé kapta mindkét kezét.

– Noémi? – hebegte.

– Nem, én Alexa vagyok. Nem emlékszel? A szomszédod... Beengedsz?

– Persze. De hol van Noémi?

– Guszti most mutogatja neki... ami érdekli, és kérte, hogy addig jöjjek át hozzád, hogy ne unatkozz.

– Noémi ilyet mondott volna? Nem ismerek rá!

– Hát Imruskám, jegyezd meg, hogy a nők néha 180 fokot is képesek fordulni, mint a széltyúk. De valójában azt kérte, hogy veled beszéljem meg, amit vele akartam, mert te vagy a nehezebb dió. – Alexa megsimította a Noémiénál kisebb halmait. – Van időnk bőven! – nézett a még (vagy megint) majdnem kifeszülő farok felé talányosan.

Imre elfordult, egy nyitott bőröndből előkapott egy alsónadrágot, és már nem is érezte magát olyan védtelennek. – Elmosolyodott, hogy éppen a "védtelen" szó jutott eszébe, amikor nincs is szükség védekezésre.

– Remélem, nem vagy szégyenlős? – mosolygott Alexa is. – Vagy az feszélyez, hogy én meg nyakig be vagyok öltözve? Vagy az, hogy még áll a farkad? Arra büszkének kell ám lenni! Kiráztad az zuhany alatt?

– Nem... – Imre az utolsó kérdésre önkéntelenül válaszolt, ám nem tette hozzá: csak majdnem.

– Helyes! Ne pazarold a töltényeket! – kacagott fel Alexa.

– Noémi mikor...?

– Majd jön! ...Amúgy meg ne haragudj Gusztira, csak henceg, valójában nem olyan nagy szám az, hogy akár 60 percig képes... – Hüvelyk- és mutatóujjából formált körbe dugdosva a másik keze mutatóujjár, így szemléltette, hogy miről beszél, de azért ki is mondta. – 60 percig kúrni, az csak azoknak érdekes, akiknek újdonság, amúgy fűrészelésnek felel meg... Valójában meg az sem nagy valami, hogy tudok popót rázogatni, mielőtt irigykednél Gusztira.

– Noémi mit...?

– Mármint, hogy mit csinál? Majd biztosan elmeséli... De azért is jöttem, mert Estefelé meglátogat minket egy pár, régi ismerőseink. Egy-két óráról van szó, hiszen holnap hétfő, ki kell pihenni magunkat... És úgy gondoltuk Gusztival, hogy átjöhetnétek ti is Noémivel, érdemes megismerkedni velük. Belevaló mind a kettő, szeretnek meztelenkedni, egymás előtt szexelni, és, szigorúan kölcsönös szimpátia esetén, csereberére is hajlandók. Eltöltenénk így hatosban egy kellemes estét, és ki tudja, lehet még sok ilyen. – Alexa várakozón düllesztette ki a mellét.

– Noémi mit válaszolt? – pislogott Imre.

– Azt, hogy rajtad múlik, neked kell eldöntened, mert te vagy a keményebb dió.

– Hm... Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy ő benne lenne?

– Hát persze! A barátaim barátai... Ismered ezt a francia közmondást? Les amis de mes amis... A franciáról jut eszembe: Amit Guszti a szopásomról regélt, az enyhe túlzás, de jólesik, ha komolyan így gondolja. Majd te megmondod az igazat, remélem!