Barátaim barátai

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

Barátaim barátai

– Ez nagyon durva volt! – Noémi hátradőlt a kanapén, lábait kétfelé nyújtva felrakta a szőnyegpadló vaskos gurigájára, és máris el tudott volna így aludni.

Imre lehorgasztott fejjel nézett a semmibe, minden tagja fájt, és a viszkető izzadságra tapadt portól sárosnak érezte magát.

– Egy lépést se tudnék megtenni – panaszkodott –, jobb lesz, ha egyedül mész át.

– Én aztán sehova se... – tiltakozott Noémi.

– Akkor meg minek ígérted meg, hogy átmegyünk?

– Te meg miért nem szólaltál meg, hogy mégsem? Amúgy meg azt gondoltam, hogy igen, viszonozzuk a látogatást... majd, egyszer, amikor majd éppen úgy látjuk jónak...

– De amikor felvetették, hogy még ma délután ihatnánk valamit náluk, azt felelted, hogy "az jó ötlet". Úgyhogy várnak minket, én nem megyek, te nyugodtan képviselhetsz kettőnket.

– Annyira komolytalannak tartottam, azt hittem, hogy a meghívás valami vicc! – Noémi ledobta a pólóját, mert úgy érzete, megfullad a szorításától. Levetette volna a rövidnadrágot is, de ahhoz meg kellene emelni a fenekét, így csak kigombolta és lehúzta a cipzárt. – Tényleg nem lehet még bekapcsolni a klímát?

– Azt mondta a szomszéd, hogy ő pikk-pakk be tudja üzemelni, nem fog várni a szerelőkre. Úgyhogy ha mégis átmész, majd kérd meg szépen, hogy indítsa be a miénket is, ha ennyire pikk-pakk! – Imre áttért a lábujjai vizsgálatára.

– Úgy gondolod, hogy a szomszédok tényleg várnak bennünket?

– Lehet, hogy eredetileg nem is akarták, csak udvariaskodtak, de szerinted "jó ötlet", ezért most sminkelnek, puncit mosnak... – Imre lebegni hagyta a mondatot, mert Noémi nem mindig díjazza, ha más nőre tesz megjegyzést, még azt sem viseli el, ha a párja észreveszi vagy feltételezi, hogy más nőnek is van melle, sőt puncija, mert az olyan, mintha arról ábrándozna, az ilyen ábrándozást meg csírájában kell elfojtani, mielőtt elhatalmasodna.

– Az én puncimra is ráfér... – jegyezte meg Noémi közömbösen, ezzel is igazolva a nők kiszámíthatatlanságát. – Jössz?

– Kicsit később. Momentán felállni sem tudok.

– Felállítom én pikk-pakk! ...De te tudod! – Noémi megvonta a vállát, ledobta a mindig szűkre szabott melltartóját, majd egyszerre lépett ki a rövidnadrágból és a bőrére ragadt bugyiból.

Imre mint mindig, most is elámult, hogy – a nők 99 %-ával ellentétben – Noéminek melltartóban jóval  kisebbnek tűnik a cicije, mint anélkül.

– Még csatlakozhatsz... ha fel bírsz állni! – hallatszott a fürdőszobából.

*

Napok óta folyton költözködtek, a nagyját erre szakosodott vállalkozó segítségével hozták át, aztán kiderült, hogy az apróságok is nagy falatot jelentenek, ha összeadódnak, és vasárnap dél körül mondhatták a dobozokra és ládákra mutatva, hogy "végre beköltöztünk". A kimerültségtől még örülni sem tudtak igazán, de majd lesz bőven idő az örömködésre.

Noémi és Imre még ki sem fújták magukat, amikor a nyitva hagyott ajtón egyszerű természetességgel belépett egy pár, akik kijelentették, hogy ők a szomszédok, s ők már tegnap befejezték a költözést, most pedig hoztak hideg pezsgőt és poharakat. Alexa és Ágoston, modellalkatú nő és kigyúrt pasi, minden ruhadarabjukon hivalkodó márkajelzéssel. Vidáman körbeszaladtak a lakáson, közösen megitták a kellemesen hideg pezsgőt, közben alig lehetett valamit megtudni róluk – valójában a háziak nem is kíváncsiskodtak –, azon túl, hogy igyekeznek élvezni az életet. Alexa – mintegy plusz információként – egy alkalmas pillanatban Noémi fülébe súgta, miközben szemével Ágoston felé villantott:

– Vigyázz vele, mert a vadgalambot is megdugja röptében! Csak akkor maradj vele kettesben, ha te is akarod...!

Ettől kezdve Noémi folyamatosan magán érezte Ágoston tekintetét, de az is lehet, hogy csak bebeszélte magának.

– Szerencse, hogy nem valami sótlan és savanyú pár költözött mellénk! – állapította meg Ágoston, vagy ahogy Alexa nevezte: Guszti. – Nincs annál ramatyabb dolog, mintha nem érdemes meglesni a szomszédasszonyt az erkélyen, vagy amikor az embernek nincs kedve átkopogni egy menetre! Haha!

Röhögött a saját viccén.  Alexa vele nevetett, és elnézően tűrte, hogy a párja az idegennek számító szomszédok előtt – ha pólón keresztül is – megcsöcsöréssze.

– Te cicimániás sertés! – dőlt hátra egy kicsit a nő, és a meglepődött háziak már azt várták, hogy mindjárt leveszi a pólót. – Sajnos nem valami nagyok, de Guszti nem engedi átszabatni, mert azt mondja, hogy nem akar műanyagot simogatni.

– Azt meséld el inkább... haha... – Ágoston már előre pukkadozott –, hogy miért szoktál sertésnek nevezni, nehogy azt higgye szegény Noémi, hogy simán csak egy disznó vagyok!

Alexa elhárította a pólója alá iparkodó kezet, közben nem kis büszkeséggel magyarázta meg a "sertést":

– Nem tudom, hogy illik-e ilyet majdnem ismeretleneknek elárulni... de nem szégyen ez, úgyhogy... a sertés bírja legtovább... azt, neki van a leghosszabb orgazmusa...

Ágoston hahotázott:

– Baszógép... haha! – Felemelt ujjal hívta fel a figyelmet, hogy fontosat készül mondani: – Most nem tartunk bemutatót, mert amikor megérkeztetek, azért nem tudtunk azonnal üdvözölni benneteket, mert éppen tartott a móka, de amint tudtunk... haha... egy óra múlva átjöttünk.

Noémi érezte a szomszéd sertés kutakodó tekintetét, és biztos volt benne, hogy Guszti, miközben mégis befurakodott Alexa pólójába, az ő cicijét képzeli a helyébe.

– Az én Alexámról meg azt kell tudni – folytatta Ágoston –, hogy remek a franciája, és úgy tudja rázni a popóját, amilyet eddig csak egy török nőtől láttam... akit meg sem lehetett alaposabban ismerni, mert indult a transzfer. Szerencsére van saját külön-bejáratú popsim, hogy ne sírjam vissza azt a török nőt.

Alexa szemérmesen – ám egyetértően – pislogott, aztán felvetette, hogy haza kellene menniük a szomszédos lakásba...

Ágoston természetesen nem hagyta megjegyzés nélkül:

– Én is úgy érzem, hogy ébredezik a sertés... Be akarom üzemelni a klímát, pikk-pakk az egész, közben leheveredhetsz az ágyra... Vagy most hol csináljuk? Tudtátok, hogy a hiedelem szerint az új lakás minden szegletét fel kell avatni, hogy a szerencse odataláljon? Majd később átjöhetnétek megnézni a mi lakásunkat!

– Jó ötlet... – felelte Noémi.

Imrét a klímaszerelés izgatta:

– Holnapra ígérkeztek a szerelők klíma-ügyben...

– Ha holnap, azaz hétfőn, az már majdnem kedd – legyintett Alexa –, de mire felveszik a sok munkalapot, kicsúszik a szerdából is, csütörtökön már készülni kell a péntekre, amikor betervezik a következő hetet... Ezért jó, ha valaki mindenhez ért, nincs kiszolgáltatva.

– Pikk-pakk, nem úgy, mint a disznó, haha!

 

*

Noémi kijött a zuhany alól, majd félig vizesen a fürdőszobából, és Imrét ugyanabban a pózban találta, ahogy hagyta:

– Azt hittem, azért nem jöttél utánam, mert közben elintézted a klíma beüzemelését! – jegyezte meg rosszallóan.

– Lehet, hogy megkérdezem... – Elakadt a szava, mert Noémi vízcseppes cickói beindították, a keményen ágaskodó bimbók nem eresztették...

– Mit?

– Hát azt, hogy mit kell csinálni a klímával, vagy megkérem, hogy mutassa meg a pikk-pakkot, és hátha nem egy nagy ördöngösség, és én is el tudnám indítani... persze pikk-pakk – tette hozzá cinikusan.

– Jó ötlet... – Noémi a szája elé kapta mindkét kezét. – Megfogadom, hogy nem mondom többé, hogy "jó ötlet"! – Belebújt a combközépig érő pólóba.

– Nem veszel alá semmit? – érdeklődött Imre szokatlan izgalommal, és lehetetlen volt nem a bimbókat lesni.

– Minek? – húzta el a száját Noémi. – Akkor átmész? Egyúttal kérj elnézést, amiért ma mégsem viszonozzuk a látogatást, de semennyiért sem hagynánk ki, úgyhogy a közeli napok egyikén...

– Ez jól hangzik. Nem akarod inkább te mondani?

– Nem. És tedd hozzá sejtelmesen, hogy sürgetőbb dolgunk akadt: kipróbáljuk a disznó-módszert, meg leszoplak remekül, és azt is tervezgetjük, hogy utána addig rezegtetem a seggemet, míg meg nem pakolod... Mit gondolsz, tetszene nekik?

– Én meg már azt hittem, hogy komolyan ezt üzened!

– Mégiscsak jobb lesz, ha én szaladok át, nem lehet olyan bonyolult az a klíma-dolog, vagy átcsábítom Gusztit, mert ha te mennél, a csajszi megrezegteti neked a popókáját, te meg már így is be vagy indulva, és... ki tudja, mivé fajulnak a dolgok!? Nekem meg hiába rezegteti!

– Oké, addig letusolok! Olyan vagyok, mint akire rászáradt az iszappakolás.

– Te ehhez is értesz? Voltál már egyáltalán iszappakoláson? – kacagott Noémi.

– Naná! Pikk-pakk, egy török nő csinálta nekem a transzfer-buszon! ...Így akarsz átmenni?

Noémi ezt már nem is hallotta, becsapódott mögötte az ajtó, és nevetve torpant meg a szomszéd bejáratánál. Nemrég kerülhetett ki a piros szívben cirkalmas felirat: Alexa & Ágoston.

 

*

Imre alig került elő a fürdőből, amikor csengettek. Farka a fürdés utáni szokásos majdnem-állapotban, vizes haján egy törölköző – úgy állapította meg a falhoz támasztott tükörben, hogy megfelelő fogadtatás Noémi számára – nevetve tárta szélesre az ajtót:

– Kizártad magad?

Kívül Alexa állt.

– Lekéstelek? – érdeklődött kedvesen a szomszéd csaj. – Azt hittem, segíthetek a fürdésben.

Imre a farka elé kapta mindkét kezét.

– Noémi? – hebegte.

– Nem, én Alexa vagyok. Nem emlékszel? A szomszédod... Beengedsz?

– Persze. De hol van Noémi?

– Guszti most mutogatja neki... ami érdekli, és kérte, hogy addig jöjjek át hozzád, hogy ne unatkozz.

– Noémi ilyet mondott volna? Nem ismerek rá!

– Hát Imruskám, jegyezd meg, hogy a nők néha 180 fokot is képesek fordulni, mint a széltyúk. De valójában azt kérte, hogy veled beszéljem meg, amit vele akartam, mert te vagy a nehezebb dió. – Alexa megsimította a Noémiénál kisebb halmait. – Van időnk bőven! – nézett a még (vagy megint) majdnem kifeszülő farok felé talányosan.

Imre elfordult, egy nyitott bőröndből előkapott egy alsónadrágot, és már nem is érezte magát olyan védtelennek. – Elmosolyodott, hogy éppen a "védtelen" szó jutott eszébe, amikor nincs is szükség védekezésre.

– Remélem, nem vagy szégyenlős? – mosolygott Alexa is. – Vagy az feszélyez, hogy én meg nyakig be vagyok öltözve? Vagy az, hogy még áll a farkad? Arra büszkének kell ám lenni! Kiráztad az zuhany alatt?

– Nem... – Imre az utolsó kérdésre önkéntelenül válaszolt, ám nem tette hozzá: csak majdnem.

– Helyes! Ne pazarold a töltényeket! – kacagott fel Alexa.

– Noémi mikor...?

– Majd jön! ...Amúgy meg ne haragudj Gusztira, csak henceg, valójában nem olyan nagy szám az, hogy akár 60 percig képes... – Hüvelyk- és mutatóujjából formált körbe dugdosva a másik keze mutatóujjár, így szemléltette, hogy miről beszél, de azért ki is mondta. – 60 percig kúrni, az csak azoknak érdekes, akiknek újdonság, amúgy fűrészelésnek felel meg... Valójában meg az sem nagy valami, hogy tudok popót rázogatni, mielőtt irigykednél Gusztira.

– Noémi mit...?

– Mármint, hogy mit csinál? Majd biztosan elmeséli... De azért is jöttem, mert Estefelé meglátogat minket egy pár, régi ismerőseink. Egy-két óráról van szó, hiszen holnap hétfő, ki kell pihenni magunkat... És úgy gondoltuk Gusztival, hogy átjöhetnétek ti is Noémivel, érdemes megismerkedni velük. Belevaló mind a kettő, szeretnek meztelenkedni, egymás előtt szexelni, és, szigorúan kölcsönös szimpátia esetén, csereberére is hajlandók. Eltöltenénk így hatosban egy kellemes estét, és ki tudja, lehet még sok ilyen. – Alexa várakozón düllesztette ki a mellét.

– Noémi mit válaszolt? – pislogott Imre.

– Azt, hogy rajtad múlik, neked kell eldöntened, mert te vagy a keményebb dió.

– Hm... Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy ő benne lenne?

– Hát persze! A barátaim barátai... Ismered ezt a francia közmondást? Les amis de mes amis... A franciáról jut eszembe: Amit Guszti a szopásomról regélt, az enyhe túlzás, de jólesik, ha komolyan így gondolja. Majd te megmondod az igazat, remélem!