Tanyamesék
erotikus novellák
Gáláns tanyagazda
1.
Casting a tanyán
Már a legelső jelentkezőnek
igent mondott. Aztán következett gyors egymásutánban még legalább 10
telefonáló. majd véget is ért a hullám, elfogytak a pályázók. A legelső mellett
akadt még néhány érdekes, sőt a négyes és az ötös határozottan izgalmasnak
bizonyult, így ezeknek megígérte, hogy visszaszól.

Mihály már régóta érlelgette
az ötletet, hogy heti 1-2 alkalomra bejárónőt keres. Elég lenne, ha elmosogatná
azt a néhány edényt, felporszívózna, és kimosná a szennyest. No meg a társaság
is jólesne, mert a kocsma törzsvendégei hosszabb távon elég unalmasak. Legjobb
cimborája, Lőrinc, aki egy közeli tanyán lakik, szintén nem elég szórakoztató.
Csak a nőkről lehet vele beszélni, ami még nem is lenne baj, de ettől csak még
jobban megkívánja a gyengébbik nem bizonyos testrészeit..
– Mennyivel praktikusabb egy
igazi, élő nő – magyarázta Lőrincnek –, mint csak beszélgetni róla.
Előadta a tervét az
univerzális bejárónőről.
– Te Miska, ha jó csajt
találsz, vegyél be engem is a buliba! Ahol egynek van hely, ott kettőnek is…
Feladta a hirdetést, és két
nap múlva, amikor megjelent az újságban, izgatottan várta a telefonálókat.
Gabriella 38 évesnek mondta
magát, egyedül él, és a nap bármely szakában tudna időt szakítani a
házimunkára. Több helyen dolgozik, és egyik sincs időhöz kötve.
– Az a legfontosabb – búgta
a telefonba –, hogy mindenki elégedett legyen!
Ezzel Mihály is egyet tudott
érteni. Megkérdezte, hogy Gabriella mennyiért vállalná a heti kétszeri
alkalmat.
– Majd megegyezünk! –
hangzott a válasz. – Kell-e tisztítószert és ilyeneket vinnem?
– Azt hiszem, akad minden,
legfeljebb lejárt a szavatosságuk.
– Mikor mehetek? Holnap
délután megfelel? – érdeklődött a nő.
Mihály tudta, hogy a
beleegyezéssel tulajdonképpen megköttetett az üzlet – s bár akkor még nem
sejtette, hogy más jelentkezők is lesznek –, biztos volt benne, hogy nem bánja
meg. Gabriella a korát tekintve akár a lánya is lehetne, de ez nem zavaró
tényező. Sőt!
– Holnap délután bármikor – felelte
kis késéssel. – Mondom a címet, és az nem lesz elég, elmagyarázom, hogyan lehet
a tanyára jutni…
Valamivel később egy 20 éves
leányzó is telefonált:
– Mi lenne egész pontosan a
munka?
– Ami egy háztartásban
előfordul.
– Délután ráérek. Mit kell
csinálni?
– Mindenfélét.
– Mégpedig? Mondja
nyugodtan, nagykorú vagyok!
– Soroljam?
– Kézimunka? – nevetett a
lány, aki Johannaként mutatkozott be. – Vagy ágyba is kell bújni?
Mihály elengedte a füle
mellett a gunyoros kérdést.
– Mosás, vasalás…
– Mást is akar? Nyugodtan
megmondhatja, 18 elmúltam, 20 vagyok, vagy amennyit szeretnél…
– Azt telefonon nem tudjuk
megbeszélni, de visszahívom
– Szóval igen. Majd
csörögjön rám, ha aktuális! – Ezzel Johanna kinyomta a telefont. Mihály sajnálta, hogy nem beszéltek meg ma délutánra egy próbát, hiszen ez az időpont még szabad.
Volt még egy érdekes
jelentkező – az ötös sorszámú – aki kijelentette, hogy nem szereti a
házimunkát, de pénzért mindent megcsinál. Számkijelzés nélkül telefonált, így
Mihály nem tudta elmenteni.
Másnap ebéd után már abban a
tudatban hagyta az edényeket a mosogatóban és környékén, hogy lesz már, aki szakszerűen
elintézi az ilyesmit. Undorodott a rászáradt ételmaradéktól, a megfagyott
zsírtól, és minden egyébtől, ami étkezés után az asztalon maradt.
Az otthoni viseletre
rendszeresített munkásnadrág-melegítőfelső kombinációt a rendkívüli alkalmakra
tartogatott farmerre és pólóra cserélte. A nadrág alja kissé rojtos, a póló
összement, de sebaj! Rövid töprengés után az ósdi alsónadrágot egy kevésbé
kopottra váltotta, miközben cinkosan kacsintott a himbálózó farkára.
Percenként leste az óráját,
bár a pontos időt meg sem beszélték a 38 éves Gabriellával.
– Gyakorlatlan vagyok, sosem
volt még házvezetőnőm –- dörmögött. – Micsoda turbékoló hangja van! –
Türelmetlenül várakozott.
Kiállt a tanya elé,
fölényesen intett az éppen arrafelé kerekező Lőrincnek, majd elfordította a
fejét, nehogy azt képzelje a haver, hogy ráér felesleges dolgokról diskurálni.
Lőrinc eltűnt a képből, ám
ellenkező irányból egy kockaformájú, régi autó verte fel a port. Mihály jól
látta, hogy ketten ülnek elöl, ami kissé megzavarta, de a kíváncsiság
erősebbnek bizonyult.
Kiszállt egy feszes testtel és
gömbölyű idomokkal büszkélkedő nő, és nyújtotta a kezét:
– Gabriella vagyok.
A másik nőnemű az autóban
maradt.
– Bemehetnénk megbeszélni a
dolgokat… – pislogott Mihály az anyósülés utasára.
– Ő a lányom – biccentett
arrafelé a nő –, majd megvár.
– Azt hittem, hozzá is
kezdünk a munkához – próbálta jelezni a férfi, hogy hosszú lehet a várakozás.
– Lehet – válaszolta
Gabriella, és elindult előre. A konyhában egyből felfedezte a mosatlan
edényeket: – Akár ez is lehet az első. Szeretek mosogatni – jelentette ki olyan
lelkesedéssel, mintha gyermekkori álma válna most valóra.
– Megkínálhatom előtte egy
kis sajáttermésűvel? – A férfi le és fel járatta a tekintetét az ingerlő formák
között.
– Egy nagyon picit, csak
kóstolót elfogadok, mert hazafelé is nekem kell vezetni, és különben is nagyon
kimelegszem a szesztől.
Mihály töltött az
előkészített, vagy pontosabban az el sem pakolt poharakba az állítólag száraz –
mások szerint végtelenül savanyú – borból.
– Egészségünkre!
Mire kimondta, a nő már
felhajtotta a kortyot és a mosogató felé fordult.
– Na, ezzel hamar
megbirkózóm… Van egy kötény vagy ilyesmi?
A férfi zavarba jött.
– Nincs…
– Nem baj. És egy rossz ing?
– Mindjárt keresek –
válaszolta Mihály, és átment a hálószobába.
– Legközelebb hozok valami
munkaruhát, bár mind elég rövid darab, de én nem vagyok szégyenlős – hallotta
Gabriella hangját, miközben egy kockás inget talált alkalmas viseletnek.
– Ha ez megfelel… – Az ing
nagyjából combtőig érhetett a nőnek.
– Persze, hogy megfelel,
majd vigyázni fogok rá.
Folytatás: Gáláns tanyagazda 2. Szereted nézni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése