A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főnök kidobna a város szélén?. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főnök kidobna a város szélén?. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 20.

Csípd fel Ancsit! 4.

Előzmény:

Téli erotikusok
- erotikus novellák -
1. évad

CSÍPD FEL ANCSIT!
4. epizód






A lány türelmesen várakozott a válaszra, és – biztos, ami biztos – a bokáját megbéklyózó nadrágja felhúzásával sem bajlódott, hátha nem kell innen sehova se menni, csak tényleg bedőlni, a kettő közül valamelyik pasi kedvére.
– Miért vitték el a férjedet?
– Nyugi – magyarázta megint a fiú –, nem jön egy darabig! Addig szabad a nő! Akarod, hogy megosztozzunk?
– Te ne szólj bele! – intette le Ancsi, még erőteljesen legyintett is hozzá. – Inkább vegyél gumit, legalább 1 dobozzal, na, szaladj már, de előtte add ide a páleszt! – A férfihez fordult: – Addig bemehetünk az ágyra.
A srác úgy látta jónak, ha engedelmeskedik, mielőtt véglegesen kiesik a pikszisből. Hozta a pálinkát, közben meghúzta az üveget, és mielőtt a lány kiitta volna a maradékot, ő már sietett óvszert vásárolni.
Ancsika a letolt nadrágban úgy tipegett, mint egy pingvin, de csak az ágyhoz érve jutott eszébe, hogy lerúgja magáról. 
– Akarod megmosni a faszod? – kérdezte Jenőtől.
– Reggel zuhanyoztam...
– Akkor gyere! – Leguggolt, elővette a férfi farkát, majd annál fogva, tolatva az ágyig húzta, és leült a szélére. – Szopjam, vagy bedugod?
– Nem kell megvárni a gumit?
– Nem fontos, csak azért küldtem el, hogy ne bámuljon itt nekünk.
– Hm?
– Neked nem kell... csak Sanyikának. Bedugod?
Jenő nem is tudott volna nemet mondani, ahogy a lány végigfeküdt az ágyon,  lábai felhúzva, talpai a mennyezetre mutatva, mintha máris a vállára készülné őket tenni.
Fel is rakta, és puncija könnyedén elnyelte a férfi falloszát. Mindkettőjükből olyan sóhaj szakadt fel akaratlanul, mintha már célhoz is értek volna.
– Ez jó lesz – mosolygott felfelé Ancsika –, jó faszod van! – Megfogta Jenő csontos fenekét, és olyan szorosan húzta magához, hogy alig engedte mozogni.
– Neked meg jó puncid – nézett lefelé a férfi.
– Siess, mert Sanyika mindjárt visszaér, biztos végigfutja az utat oda-vissza!
– De hát úgyis tudja, hogy mit...
– Nem mondjuk meg, hogy basztunk gumi nélkül, majd mondd azt, hogy csak kivertem neked! Vagy csak szoptam. Nehogy problémázzon!
– De miért?
– Azt hiszi, hogy kisajátíthat, én meg nem akarok vele, mert... – Ancsi elhallgatott, húzta-tolta a férfi testét.
– De ő azt hiszi.
– Az legyen az ő baja! Meg azt is hiszi, hogy majd pénzért baszok, és ő teszi el a pénzt, de már ott elbaszta, hogy vele sem akarok.
– Miért akartatok kimenni a városból? Menekülni valaki elől?
– Azt akarta, hogy integessek az autósoknak, és pénzért basszak! De ehhez őrá nincs szükség. Egyedül is tudok integetni, ha akarok, baszni is tudok, a zsetont is el tudom költeni.
– Megmondod neki? – lihegett Jenő.
– Úgysem értené. Majd észreveszi, ha másokkal baszok, vele meg nem.
– De miért?
– Csak.
A férfi már nem jutott szóhoz. Fallosza a tövéig bizsergett és lüktetett, és hirtelen kipréselte magából a spermát.
– Ha még elküldöm Sanyikát valahova, akkor bedugod megint?
– Jó ötlet. Hova?
– Popóba akarod?
– Azt kérdeztem, hogy hova küldöd?
– Mindegy, jó messzire, majd írok neki egy listát... De kérhetek valamit?
– Fizessek?
– Nem kell, van még pénzem. De ha jönne valaki, majd mondd azt, hogy a rendőrségtől vagy, és nem mernek bejönni! Nem akarom, hogy rám szálljanak.
– Kik?
– Haverok. Mind meg akarna baszni.
– Értelek. Őket is megértem. Te meg nem akarod?
– Nem mindegyikkel, majd én választok. De veled igen. Ha megteszed. amit kértem, azt csinálsz velem, amit akarsz – ismételte Ancsi a bevált szöveget.
Nem öltözött fel, csak kiült az ágy szélére, és amikor a srác belépett a nagydoboz óvszerrel, éppen a tenyerét dörzsölgette, mintha oda folyt volna a sperma.
– Na, mi van, Sanyika, hol jártál ilyen sokáig? – kérdezte szemtelenül. – Már azt hittem, hogy muszáj lesz és gumi nélkül kell baszni.
A fiú az ágyra dobta a csomagot, és szó nélkül letolta a nadrágját, de Ancsi megfeszített tenyere határozottan megállásra késztette.
– Előbb vegyél még, amiket sorolok! Meg tudod jegyezni, vagy felírjam?
– De... előbb...
Sanyika megtörten tapasztalta, hogy mégsem az történik, amit ő akar, de némi vigaszt jelentett számára, hogy az idegen pasas – a "főnök" – sem járt jobban, az is csak kézimunkában részesült. Igyekezetében, hogy mielőbb teljesíthesse a következő megbízatását, észre sem vette, hogy az asztalon papírfecni után kutató Ancsika combjának belsőfelén szépen, komótosan gördül lefelé Jenő bőven mért, fehér folyadéka.

Vége

2025. február 9.

Csípd fel Ancsit! 1.

Téli erotikusok
- erotikus novellák -
1. évad

CSÍPD FEL ANCSIT!
1. epizód




– Főnök, kidobna a város szélén?
Jenő ujjai türelmetlenül doboltak az ablak felhúzóján. Nem a pimaszul betámaszkodó, vékonycsontú, a kelleténél 2 számmal nagyobb dzsekit hordó srácra figyelt, hanem a néhány lépéssel távolabb álló, szerényen csücsörítő lányra.
– Na, főnök!? – A lehajtott ablakra nehezedő srác nem hagyta magát. – Elvinne minket a város széléig?
Jenő lassan felengedte a kuplungot, hogy az autó megmoccanjon a zebra előtt. – Mit képzelnek ezek? Át akarta engedni őket, megállt, erre az egyik idejött, és taxinak nézi.
– Sajnos nem érek rá – közölte flegmán.
A srác elkapta a kezét a 2 centivel arrébb guruló autóról:
– Köszi, főnök! – mondta, még kicsit meg is hajolt, közben már hátraszólt: – Nem dob ki minket, mert nem ér rá.
A lányt nem izgatta a dolog. Vagy nem tartotta akkora távolságnak a város peremét, hogy érdemes lenne megijedni egy kis gyaloglástól, vagy nem jutott el a tudatáig a megoldatlan probléma. Maradt a csücsörítés, amiről talán valaki azt állította egykor, hogy előnyös, s ezért az arca elmaradhatatlan részévé vált.
Gyorsan kicserélődött az autó melege a kinti hidegre, pedig egy zokszó sem érheti az időjárást, átlagos november végéhez képest elviselhető.
Jenő felhúzta az ablakot, és szórakozottan vezetett vagy 50 métert, a majdnem üresen tátongó parkolóig. Besietett az áruházba néhány apróságért.
A pénztárnál várakozás közben – engedve az impulzív csábításnak – még olyan dolgokat is tett a szalagra, amikre semmi szükség. Így szokott járni a ceruzaelemekkel is, amelyekből otthon komoly készlet szaporodott fel.
Meglepődve pillantotta meg a kocsija mellett várakozó iménti párost.
– Elnézést főnök, csak megláttuk az ismerős autót!
– Nem eladó – mosolygott, miközben a kétszatyornyi árucikket betette az önműködően felnyíló csomagtartóba.
– Gondoltam. Főnök, elvinne négy utcával arrébb?
A lány is közelebb lépett, mintha valamit tévesen meghívásnak értett volna.
– Négy utcával arrébb – hüledezett Jenő ekkora szemtelenségtől – már rég odaértek volna, ha nem rám várnak. Fáj a lába valamelyiküknek?
– Mind a kettőnknek. Legalább a hölgyet vigye el, főnök! Majdnem összeesik már szegény.
A lány inkább álmosnak tűnt, nem olyannak, mint aki összeesne. Ráadásul délelőtt miben fáradhatott el?
– Majd én futok az autó mellett – tetézte saját pimaszságát a srác.
– Volt egy főnököm – nevetett Jenő –, aki a tér szemközti oldalára kocsival járt át ebédelni.
– Na, szállj már be! – bíztatta a fiú a lányt. – Előre ülj!
– Mégsem a város szélére akarnak eljutni?
– Nem, főnök, először meg kell nézni, hogy otthon minden rendben van-e.
– Értem – vonta meg a vállát Jenő.
A lány mégis hátra ült, s a srác melléje.
– Egy perc múlva elérjük a célt – jelentette be a férfi, és indított.
Csodálkozva látta a tükörből, hogy az utasai összeölelkeznek, és a fiú a kabát takarásában a lány mellét fogdossa.
"Hol szedhetett össze egy ilyen nyápic alak egy nála klasszisokkal jobb nőt, aki még pár évvel idősebb is?" – Elkapta a tekintettét a belső tükörről, mielőtt észre vennék.
Úgy gondolta, hogy jó nyomon jár, ha feltételezi, hogy a srác a városon kívül akart valami csendes helyet keresni, hiszen a szándékai egyértelműek, és a lány sem tiltakozik a tapogatás ellen. – "Csak közben kitalált egy másik helyet...?"
– Nehogy az ülésen akarjatok szexelni! – szólt hátra hirtelen, amikor az utasok vízszintesen egymásra borultak.
A srác egyből kész volt a válasszal:
– Dehogyis, főnök, nem kenjük össze, vigyázunk a kocsira!
– Hol álljak meg?
– Hogyhogy?
– Letelt az egy perc, és megérkeztünk a negyedik utcához. Vagy újratervezés van?
– Jobbra, és itt jó is lesz, köszi, főnök!
Jenő ettől a sok "főnöktől" már olyannak látta a fiút, mint aki épp1hogy betöltötte a 18-at, századik segédmunkás egy gyárban a "futottak még" kategóriában, s akinek értelemszerűen mindenki a főnöke.
A lánynak meg még a hangját se hallotta.
– Csak megnézzük, hogy minden rendben van-e – mondta a srác a lánynak. – Meghívsz egy kávéra? – Furcsán hangzott a szájából, mert valahogy nem illett hozzá a kávézás.
A lány kelletlenül előhúzott egy kulcsot a zsebéből, és nem túl nagy lelkesedéssel bólintott.
"Tehát ő lakik itt, és inkább itt szexelnek, mint a szabadban. méghogy megnézik, minden rendben van-e? Azaz: szabad-e a pálya. De pont evvel a félig-gyerekkel?"
Olyan lassan kászálódtak ki ugyanazon az ajtón, hogy Jenő fejében még 20 további kérdés is megfordult.
– Ez nem volt egy hosszú utazás – jegyezte meg búcsúzóul, mintegy sajnálkozva. Semmi sürgős és fontos dolga sem volt erre a délelőttre, így szinte várta, hogy a srác így reagáljon:
– Főnök, iszik velünk egy kávét?
Rögtön igent mondott.
– Ha nem zavarok. – És miközben lezárta az autót, csak akkor fedezett fel a lány közömbös arcán valami halvány nemtetszés-félét.
Az apró, kertes ház belül is egyszerű volt, tiszta és rendezett, talán csak a falak harsány színei tűnhettek szokatlannak. Minden máson spóroltak, a színeken nem.
– Dehogyis zavar, főnök! – vigyorgott a srác, tisztára abban a stílusban, mint akinek nincs ugyan mondanivalója, de muszáj beszélni. – Mi ráérünk, időmilliomosok vagyunk, hét évbe minden belefér! – rikkantotta, mire a lánynak megrándult a szája. – Kávét, vagy mást? – Derékig bemászott a hűtőbe, mintha otthon volna, majd csalódottan fordult hátra: – Nincs semmi...
– Van a kocsiban, most vettem. – Jenő maga sem értette, hogy miért ajánlja fel a 2 üveg pálinkát, amikor az volna a helyes, ha továbbállna.
Talán a lány szabályosan gömbölyű feneke tartotta mégis vissza, amit hosszasan csodálhatott, amíg szótlan gazdája behajolva a gázkonvektor csavaróját tanulmányozta.