Csípd fel Ancsit! 1.

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

1. évad

CSÍPD FEL ANCSIT!

1. epizód

– Főnök, kidobna a város szélén?

Jenő ujjai türelmetlenül doboltak az ablak felhúzóján. Nem a pimaszul betámaszkodó, vékonycsontú, a kelleténél 2 számmal nagyobb dzsekit hordó srácra figyelt, hanem a néhány lépéssel távolabb álló, szerényen csücsörítő lányra.

– Na, főnök!? – A lehajtott ablakra nehezedő srác nem hagyta magát. – Elvinne minket a város széléig?

Jenő lassan felengedte a kuplungot, hogy az autó megmoccanjon a zebra előtt. – Mit képzelnek ezek? Át akarta engedni őket, megállt, erre az egyik idejött, és taxinak nézi.

– Sajnos nem érek rá – közölte flegmán.

A srác elkapta a kezét a 2 centivel arrébb guruló autóról:

– Köszi, főnök! – mondta, még kicsit meg is hajolt, közben már hátraszólt: – Nem dob ki minket, mert nem ér rá.

A lányt nem izgatta a dolog. Vagy nem tartotta akkora távolságnak a város peremét, hogy érdemes lenne megijedni egy kis gyaloglástól, vagy nem jutott el a tudatáig a megoldatlan probléma. Maradt a csücsörítés, amiről talán valaki azt állította egykor, hogy előnyös, s ezért az arca elmaradhatatlan részévé vált.

Gyorsan kicserélődött az autó melege a kinti hidegre, pedig egy zokszó sem érheti az időjárást, átlagos november végéhez képest elviselhető.

Jenő felhúzta az ablakot, és szórakozottan vezetett vagy 50 métert, a majdnem üresen tátongó parkolóig. Besietett az áruházba néhány apróságért.

A pénztárnál várakozás közben – engedve az impulzív csábításnak – még olyan dolgokat is tett a szalagra, amikre semmi szükség. Így szokott járni a ceruzaelemekkel is, amelyekből otthon komoly készlet szaporodott fel.

Meglepődve pillantotta meg a kocsija mellett várakozó iménti párost.

– Elnézést főnök, csak megláttuk az ismerős autót!

– Nem eladó – mosolygott, miközben a kétszatyornyi árucikket betette az önműködően felnyíló csomagtartóba.

– Gondoltam. Főnök, elvinne négy utcával arrébb?

A lány is közelebb lépett, mintha valamit tévesen meghívásnak értett volna.

– Négy utcával arrébb – hüledezett Jenő ekkora szemtelenségtől – már rég odaértek volna, ha nem rám várnak. Fáj a lába valamelyiküknek?

– Mind a kettőnknek. Legalább a hölgyet vigye el, főnök! Majdnem összeesik már szegény.

A lány inkább álmosnak tűnt, nem olyannak, mint aki összeesne. Ráadásul délelőtt miben fáradhatott el?

– Majd én futok az autó mellett – tetézte saját pimaszságát a srác.

– Volt egy főnököm – nevetett Jenő –, aki a tér szemközti oldalára kocsival járt át ebédelni.

– Na, szállj már be! – bíztatta a fiú a lányt. – Előre ülj!

– Mégsem a város szélére akarnak eljutni?

– Nem, főnök, először meg kell nézni, hogy otthon minden rendben van-e.

– Értem – vonta meg a vállát Jenő.

A lány mégis hátra ült, s a srác melléje.

– Egy perc múlva elérjük a célt – jelentette be a férfi, és indított.

Csodálkozva látta a tükörből, hogy az utasai összeölelkeznek, és a fiú a kabát takarásában a lány mellét fogdossa.

"Hol szedhetett össze egy ilyen nyápic alak egy nála klasszisokkal jobb nőt, aki még pár évvel idősebb is?" – Elkapta a tekintettét a belső tükörről, mielőtt észre vennék.

Úgy gondolta, hogy jó nyomon jár, ha feltételezi, hogy a srác a városon kívül akart valami csendes helyet keresni, hiszen a szándékai egyértelműek, és a lány sem tiltakozik a tapogatás ellen. – "Csak közben kitalált egy másik helyet...?"

– Nehogy az ülésen akarjatok szexelni! – szólt hátra hirtelen, amikor az utasok vízszintesen egymásra borultak.

A srác egyből kész volt a válasszal:

– Dehogyis, főnök, nem kenjük össze, vigyázunk a kocsira!

– Hol álljak meg?

– Hogyhogy?

– Letelt az egy perc, és megérkeztünk a negyedik utcához. Vagy újratervezés van?

– Jobbra, és itt jó is lesz, köszi, főnök!

Jenő ettől a sok "főnöktől" már olyannak látta a fiút, mint aki épp1hogy betöltötte a 18-at, századik segédmunkás egy gyárban a "futottak még" kategóriában, s akinek értelemszerűen mindenki a főnöke.

A lánynak meg még a hangját se hallotta.

– Csak megnézzük, hogy minden rendben van-e – mondta a srác a lánynak. – Meghívsz egy kávéra? – Furcsán hangzott a szájából, mert valahogy nem illett hozzá a kávézás.

A lány kelletlenül előhúzott egy kulcsot a zsebéből, és nem túl nagy lelkesedéssel bólintott.

"Tehát ő lakik itt, és inkább itt szexelnek, mint a szabadban. méghogy megnézik, minden rendben van-e? Azaz: szabad-e a pálya. De pont evvel a félig-gyerekkel?"

Olyan lassan kászálódtak ki ugyanazon az ajtón, hogy Jenő fejében még 20 további kérdés is megfordult.

– Ez nem volt egy hosszú utazás – jegyezte meg búcsúzóul, mintegy sajnálkozva. Semmi sürgős és fontos dolga sem volt erre a délelőttre, így szinte várta, hogy a srác így reagáljon:

– Főnök, iszik velünk egy kávét?

Rögtön igent mondott.

– Ha nem zavarok. – És miközben lezárta az autót, csak akkor fedezett fel a lány közömbös arcán valami halvány nemtetszés-félét.

Az apró, kertes ház belül is egyszerű volt, tiszta és rendezett, talán csak a falak harsány színei tűnhettek szokatlannak. Minden máson spóroltak, a színeken nem.

– Dehogyis zavar, főnök! – vigyorgott a srác, tisztára abban a stílusban, mint akinek nincs ugyan mondanivalója, de muszáj beszélni. – Mi ráérünk, időmilliomosok vagyunk, hét évbe minden belefér! – rikkantotta, mire a lánynak megrándult a szája. – Kávét, vagy mást? – Derékig bemászott a hűtőbe, mintha otthon volna, majd csalódottan fordult hátra: – Nincs semmi...

– Van a kocsiban, most vettem. – Jenő maga sem értette, hogy miért ajánlja fel a 2 üveg pálinkát, amikor az volna a helyes, ha továbbállna.

Talán a lány szabályosan gömbölyű feneke tartotta mégis vissza, amit hosszasan csodálhatott, amíg szótlan gazdája behajolva a gázkonvektor csavaróját tanulmányozta.

Folytatás: Csípd fel Ancsit! 2.