Tanyán 5.

Előzmények:

Tanyán 1. Mikor mutatod már meg?

Tanyán 2. Ne kapcsold fel a villanyt!

Tanyán 3. Nemcsak pikk-pakk

Tanyán 4. Esetleg a kazánházban

Tanyamesék

erotikus novellák

Tanyán
5. fejezet

Kerítésnek támasztani, mint egy biciklit

Jani fel s alá sétálgatott, kerítéstől kerítésig gyűjtötte a métereket. Felesége és temérdek rokon az előkészületekkel foglalatoskodtak, lánya, aki holnap férjhez megy, valahol a városban búcsúzkodott a lányságától.

A tücskök mind zajosabbakká váltak, minden lépésnél olyan érzése támadt a botorkálónak, mintha száz apró rovar rebbenne szerteszét.

Jani magányosnak érezte magát, bár el kellett ismernie, hogy elégedetlenségre semmi oka sem lenne. Mégis… Megmagyarázhatatlan hangulatot cipelt a vállán.

Combjában érezte a Szandra feletti szapora rugózás eredményét: egész idő alatt megfeszültek az izmok, s bár a kiadós aktus véget ért, a rostok nem felejtenek egykönnyen. Mosolygott magában, mert a lány nem csinált titkot abból, hogy mire vágyik, és amint a másik pasas beleélvezett, már hívta is Janit a helyére, a bejáratott punciba.

Már sokadszor közelítette meg a birtokhatárnak azt a pontját, ahová egyszer Adéllal bújtak, amikor távolabbról lépések neszére lett figyelmes. Hirtelen nem is tudott volna választani, hogy melyik nőnek örülne legjobban a sok közül… – „Szandra jött utánam még egy menetre?” – Ezt a megoldást is rokonszenvesnek találta, hiszen a lány végtelenül befogadónak bizonyult mindenre, és ki is fejezte, hogy szereti, ha folyamatosan tömködik, viszont a házban nem nagyon adódik alkalom az ismétlésre.

Az ilyen alkalmakkor ismerte fel újra és újra a fejben szexelés jelentését, hiszen a fallosza már a gondolattól is keményedésnek indult.

Az esti sötétben senki és semmi sem látszott, és a neszezés is abbamaradt.

Mivel sosem hitt a kísértetekben, viszont elég régóta élt a természet közelében ahhoz, hogy felismerje a zajokat, biztos volt benne: valaki a közelben tartózkodik. Mégpedig egy romantikus nő, aki eltávolodott a ház fényeitől, zavartalanul bámulni a csillagokat.

„Mégsem Szandra!” – szűrte le a csalódott következtetést. Mert a 18 éves és 2 napos lányról előbb feltételezte volna, hogy utána jöjjön, sőt akár azt is, hogy hívjon még magával valakit, minthogy csillagokon álmodozzon.

A közelben felsercent egy öngyújtó, és a pillanatnyi sápadt fény egy női sziluettet tárt fel. Háttal állt, és csak szemvillanásnyi időt adott a karcsú derék felfedezésére.

– „Edit!” – ismerte fel Jani, vagy inkább csak reménykedett, hogy éppen őt sodorta ide a véletlen, aki a teraszon zavartalanul mutogatta a dekoltázsát és a lába közötti fehér csipkét. – „Megvagy! – húzódott önelégült vigyorra a férfiszáj. – Meg leszel…!”  – És hiába maradt meg lázító emlékként Szandra összes betöltésre váró nyílása, máris jobban ingerelte a még ismeretlen, kipróbálatlan Edit.

Nem sokat halogatva a cselekvést, hangtalanul közelített a lányhoz.

Edit megrezzent, de mire felsikoltott volna, két férfias marok úgy szorította magához, hogy inkább felnyögött.

– Ki vagy? – kérdezte egy másodperc múlva.

– Állj vagy lövök!

– Tégy úgy! Lőjél! De ki vagy?

Jani úgy tippelte, hogy nem lesz túl nehéz dolga, ezért elengedte a lányt.

Edit, megszabadulva a szorongatásból, csodálkozva fordult szembe vele:

– Nem kellek? – A sötétség ellenére is felismerte a házigazdát, a menyasszony apját. – Te vagy ma az első hímnemű egyed, aki nem akar megdugni… hm.

– Ne csodálkozz rajta! Rájöttem, hogy a feleségem rokonságához csupa jó nő tartozik. Amit pedig láttam a teraszon, én is alig bírtam magammal. Különben is: Miből gondolod, hogy én nem akarlak…?

– … megdugni? Mondd csak ki! Vagy megbaszni? Ugyanaz. Akarsz?

– Hogyne akarnálak?!

– Azért kódorogsz itt egyedül? Akik meg akarnak dugni, azok már mind a fülembe súgták, te meg itt magányosan bóklászol.

– És te? Vagy idejönnek majd a hódolóid?

– Levegőre vágytam, magányra és csillagokra, azért jöttem ki, a pasiknak meg majd feláll még később is, ha meggondolom magam…

– Szóval még nem vetetted el teljesen a dugás kérdését – jelentette ki Jani, mint aki mindennel egyetért, de ezzel a megállapítással különösen.

– Még szerencse, hogy jótékony sötétség takar el minket, mert látnád, ahogy elpirultam. Nem is értem, miért beszélgetek ilyesmiről veled, amikor te is pasiból vagy, mint a többiek, benned sincs egy cseppnyi romantika sem, csak be akarod dugni valahova a farkadat.

– Akarod, hogy jobban megismerjük egymást?

– Azzal jól járok?

– Megismernéd a romantikus lelkemet…

– Haha! – kacagott fel Edit. – Jó kemény? Aztán meg dőljek be neked, vagy még előtte?

Jani eddig bírta. Magához húzta a lányt:

– Közben is lehet… Itt, a kerítésnél meg tudsz támaszkodni…

– Kislánykoromban kifeküdtem a fűre, és nappal a felhőket néztem, este a csillagokat.

– Én is szerettem.

– Most meg, amikor már senki sem zavarna be, hogy nyomás lefeküdni, egyszer sem jut eszembe a fűre heveredni.

– Feküdjünk le!

– Már nem a kerítésnek akarsz támasztani, mint egy biciklit?

Jani tenyere lecsúszott a lány fenekére:

– Nézzünk csillagokat!

– Ott speciel egyetlen csillagot sem találsz, ahol tapizol… esetleg a fekete lyukat, ami mindent elnyel...

– Lefekszünk, úgy, ahogy kislánykorodban.

– Komolyan mondod? Milyen lesz a ruhám?

– Na? – A férfi komótos tempóban leereszkedett.

Edit szorosan mellé ült, majd ő dőlt hátra először a ritka, kiszáradt füvön.

– Fogjuk egymás kezét? – kérdezte, és Jani felé tapogatva, a kitüremkedő fallosznál állapodott meg.

A férfi válaszul benyúlt a combok találkozási pontjába:

– Hányan akarták ma megfogni?

– A pinusomat? Ahány pasi csak van. Te voltál a kivétel egészen eddig, de te majdnem meg is fogtad…

Jani a parányi bugyin körözött az ujjaival, miközben Edit keze becsúszott a nadrágjába.

– Jó ez a sötét… – sóhajtott a lány. – Nem szoktam ilyet csinálni idegennel, de legalább nem látod, hogy zavarban vagyok.

– Csak ami jólesik.

– Akkor dugd be az ujjad!

Feküdtek egymás mellett, csak a két kéz mozgott.

– Szeretném, ha a számba élveznél! – szólalt meg Edit, és kicsit megemelkedve, Jani fölé hajolt.

A férfi érezte, hogy fallosza tövig nyálas lett, majd a lány átlendítette rajta a lábát, és – valószínűleg a bugyi félrehúzásával – magába szippantotta.

Maratoni vágta vette kezdetét. Jani tudta jól, hogy az előző, Szandrával folytatott akció után emez sokkal tovább fog tartani – „más komának még fel sem állna” –, ezért praktikusnak tartotta, hogy ő került alulra. Kibontotta a lány melleit, és ismerkedve markolászta.

– Majd szólj, ha el akarsz élvezni, mert a számba akarom! – kérte Edit.

– Jó… – Jani, amikor a lány kiesett a ritmusból és hosszabban felemelkedett, megemelte a csípőjét és utána tolta.

– De türelmetlen vagy! – nevetett a lány. – Kihorzsolódik a combom. Sokáig bírod?

– Szólok majd…

– Akkor cseréljünk most, mert izomlázam lesz!

– Jövök kutyásan. Vau…

– Gyere! – könnyebbül meg Edit, és négykézlábra helyezkedett. – Nyüszítsek, mintha tűzijáték volna?

A férfi, egyik talpával kitámasztva, kíméletlenül nyomta-húzta a falloszát, bár sejtette, hogy így meg az ő derekában lel tanyát az izomláz.

Közben a ház körül felkapcsolták a külső világítást, és többen kint hangoskodtak vagy öt percig, aztán megint minden elcsendesedett, csak a perverz tücskök bámészkodtak ciripelve.

– Ha ezt előre tudom, levethettem volna a bugyimat – jegyezte meg a lány.

– Tán azt hitted, hogy gyorsabban szabadulsz? – lihegett mögötte Jani.

– Hát… van olyan, hogy tovább tart lehúzni a bugyit, mint az egész további hűhó.

– Akkor most jegyezd meg, hogy velem kell dugni, ha jót akarsz!

– Látom már, de azért kicsit siethetnél, mert fel fog tűnni a páromnak, hogy hiányzom a létszámból. Lehet, hogy akar velem valamit... Lehet, hogy téged is keresnek már.

Még néhány percig csattogással ijesztgették a tücsköket, aztán Jani felugrott, megkerülte Editet, és a kinyújtott nyelvére cseppentette a kisajtolt spermát.

– Reggelig még összefuthatnánk egy körre, ha van kedved, például a kazánházban.

Vége