A balkezes 2.

Előzmény:

A balkezes 1.

Ha a panzió...

erotikus novellák

A balkezes

2.

Gyémántcseppek csillogtak még, ahol a nap nem érte, a közeli fűszálakon. A férfi vállát reggeli fény simogatta, és különös árnyalatokat csalt a nő hajába. Néhány lépéssel arrébb a felriadt, teljes erőből tomboló országút moraja.

Dezső ösztönösen mozgatta a csípőjét és nézte a piros ajkak között elmerülő falloszát. Érezte, hogy ezernyi tűhegy készülődik jobbról-balról a derekánál és a gerince környékén, kerülgeti a mostanában mind gyakrabban támadó fájdalom. – „Még az hiányozna, hogy éppen most álljon be a derekam!” – gondolta, és ugyanabban a pillanatban üvölteni tudott volna… Aki próbált már fagyott húst eltörni, az el tudja képzelni, milyen érzés lehet egy derékfájás: moccanni nem akar, de minden rost külön-külön parázslik, jégszilánkok szúródnak közéjük, teljes a felfordulás.

Erika csodálkozott, hogy már csak ő mozog – egész felsőteste átvette a ritmust –, furcsállotta a megtorpanást, hiszen még nem árasztotta el a száját a férfi élvezete, de addig nem pillantott fel, amíg, meg nem hallotta a felszisszenésre szelídített kínt.

– A fenébe! – Dezső fegyelmezett arccal, de holt-fehéren állt. Tudta már, mit éreznek a derékban elfűrészelt fák.

– Valamit rosszul csináltam? – kérdezte a nő, sírással küszködve.

– Áh! – legyintett ingerülten a férfi, és ez a mozdulat végigcikázott az egész testében: apró villámokat gerjesztett a derekában, és lemondó-állapotba billentette a falloszát. – Jó lenne valahogy felöltözni…

Hosszadalmas próbálkozások sorozata következett, lehetőleg egyetlen mozdulatot sem téve, míg Erika segítségével visszakerültek a nemrég sebtében ledobált ruhadarabok. Csak a térdét óvatosan hajlítva beült az ülésnek nevezett tűpárnára, és sóhajtozva. sziszegve nézte, ahogy végül Erika is felöltözött.

– Itt egy panzió a közelben… – nyögte –, tovább nem bírok menni.

– Rendben van, pihensz egy nagyot és kutyabajod! – felelte reménykedve, ám nem sok meggyőződéssel a nő.

Erika a panzió recepcióján egy faház kulcsát kapta meg, így egészen az ajtóig tudtak hajtani.

A kiszállást a különböző fájdalmak váltakozása jelentette, újabb kínok láncolata pedig az ágyon hason fekve elterülést.

Erika még a csukott ajtó mögött is érezte a hátán a recepciós hölgy kandi tekintetét, és elképzelte, hogy távolról úgy tűnhetett egy a kocsiból kiszállás, mintha egy hullát szállásolna el a faházban.

Fogalma sem volt, hogy meleg vagy hideg víz használna, de borogatás gyanánt langyos vízbe mártott egy törülközőt, majd Dezső derekára tette.

– Fáj – közölte a férfi egyszerűen.

A nő tanácstalanul tördelte a kezét, még az ágy szélére is alig mert leereszkedni. Úgy érezte, mintha kényszerűen összeláncolták volna Dezsővel, és az egész világ rajtuk röhögne.

Az elkövetkező percek óráknak tűntek, és egy óra múlva egyikük sem csodálkozott volna, ha beköszönt az este a faház ablakán. Délelőtt háromnegyed 10 volt.

A Dezső derekába szorult kín eltompult, elfáradt, vagy csak erőt gyűjtött az újabb roham előtt.

– Nem érzem – szólalt meg váratlanul a férfi.

– Használt a borogatás?

– Miféle…? – Most érezte csak a meleg vízbe áztatott és a derekán cserélgetett törölközőt. A hála melegsége öntötte el az arcát. – Én csak el voltam foglalva magammal, te meg ápoltál… köszönöm!

– Meg bírsz mozdulni?

– Muszáj lesz, mégsem teríthet le véglegesen… – De először csak a karját, a fejét mozgatta, majd visszavonhatatlan gurulásba kezdett, amit akkor is be fog fejezni, ha újra indul a támadás. – Megy ez! – rikkantott fel.

– Ez még az ápoláshoz tartozik? – kérdezte Erikától, aki a csípő alá lehúzott nadrág és a has fölé gyűrt póló közötti részt simogatta.

– Ha használ, akkor tekintsd annak! – A nő apró keze becsúszott a nadrág övrészénél, és futólag megérintette Dezső péniszét. – Szeretnéd, ha befejezném, amit elkezdtem az erdőben? – Válaszra nem várva, kikapcsolt és kigombolt… Hiába húzgálta és simogatta, a fallosz meg sem moccant, inkább még kisebbre zsugorodott, ha lehetséges.  – Fáj még a derekad? – aggodalmaskodott.

– Még egy kicsit… – füllentett Dezső. Kezdte magát olyan kínosan érezni, amihez képest a derékfájás elhanyagolható eseménynek tűnt. – Hány óra lehet?
– Csak nem akarsz indulni?

– Túl sok volt a pihenő. Mit gondolnak, hol lehetünk?

– Nem a munka a legfontosabb! Tudnál vezetni ilyen állapotban?

A férfi mérlegelt: Nem mondhatja, hogy már semmi baja sincs, mert akkor a férfiassága szenved csorbát.

– Nem vészes! Ennél egy fogfájás keményebb lenne!

Erika hümmögött és vállat vonogatott, de fizettek a recepción, és beültek a kocsiba. Útközben többször megsimogatta balkézzel Dezső combját és farkát csak úgy, nadrágon keresztül, mintha beteg lenne. Sajnálta, hogy a vidámnak tervezett kiküldetés így alakult, hiszen ő mindent megtett volna a kolléga kedvéért.

Vége