A füttyös 3.

Előzmények:

A füttyös 1.

A füttyös 2.

MISZTIROTIKA

Erotikus és/vagy misztikus - Misztikus és/vagy erotikus

A füttyös

3.

A comb sehogy sem akart befejeződni, ám végre tenyerével megérinthette a lány feszülő fenekét.

– Álmában is milyen feszes! Jó bőr a szopósszájú! – Felült az ágyra, s bár nem akarta még az alvót felébreszteni, változott a taktika, bátrabban mozgott. – Elég lesz akkor, ha már benned a farkam! – súgta hangtalanul. Lehántotta a takarót, s tapintással futólag ellenőrizte, hogy maradt-e még valami levetnivaló.

Szeretett volna villanyt kapcsolni, és világoson nézni a meztelen lányt, mégsem kockáztatta meg. Felállt, és belebámulva a sötétségbe, levetkőzött. Hallott közben egy elnyújtott mocorgást. – Magára húzta a takarót? – Szűkösen fért el a lány mellett, melegségéhez lapulva. Intenzíven simogatta a hozzáférhető mellét, ismerős terepen járt. Benyúlt a lába közé, majd türelmetlenül igazgatni kezdte a női testet, mert ebben a helyzetben nehéz lett volna hozzáférni.

Végtelennek tűnő küzdelem után a pultoslány a hátán feküdt, térdei enyhén felhúzva, alig igényelt már további helyezgetést.

– Jöhet a behelyezés! – vigyorgott a főnök.

Régen nem érezte már ennyire keménynek a szerszámát, s úgy gondolta, ezt a lánnyal is tudatni kellene. Óvatosan felcsúszott a fejéhez, és makkját a lányajkakhoz illesztette… Hangtalanul káromkodott. – A nyomi szexfilmekben bezzeg minden csaj szopik álmában! – Ez a lány nemcsak a száját nem nyitotta ki, de a fejét is elfordította. – Lássuk a másik végét! – Szélesebbre tárta a combokat, és megnyalintotta a bejáratot.

A punci meleg és bársonyos.

Nem akarta tovább húzni az időt, mert inkább olyankor bukjon le, amikor már javában tömködi, mintsem már a felesleges előkészületeknél. A főnök a tettek emberének tartotta magát, ennek megfelelően ráereszkedett a lányra, marokra fogva falloszát, a merev rúddal körözött a nyílás körül, pontosan odaillesztette, ahová a következő pillanatban, minden nehézség nélkül betolta. Mint a méhecske, belevágta a fullánkját, és nem volt benne biztos, hogy mostanában ki szeretné húzni. Lassú mozdulatokkal élvezte a merülést.

Úgy gondolta, hogy ez egyszerűen jár neki. Már legalább négy napja járna. Gondolt még sok másra is csapongva, és csak magával, saját élvezetével foglalkozva, mind keményebb lökések közepette észre sem vette, hogy a lány feje ütemesen kopog az ágy végéhez.

– Ki vagy? – kérdezte nyöszörögve a pultoslány.

– Pszt! – Még mindig gyorsult a tempó, belevitte négy nap várakozását és sóvárgását. Hátán vízcseppek kerekedtek, rátapadt a lány omlós ajkára, és utolsó, kétségbeesett remegéssel kiürítette nedveit.

Lihegve-szuszogva, teljes súlyával feküdt a lányon, percekig figyelte, ahogy fallosza visszavonulót fújva, lassacskán kicsúszik a ráfonódó punciajakból, ám lábak és karok liánként fogták még vissza.

– Ki vagy? – kérdezte megint a lány.

– Jóbarát... – vigyorgott. – Holnap is eljövök hozzád. – Rekedtesre változtatott hangja olyan volt, mintha a pince mélyéről, a krumpliszsákok mögül jönne. Ezen megint jót vigyorgott.

Kibontakozott az ölelésből, elégedett lassúsággal felöltözött, s ha lehetséges, még csendesebben távozott, mint ahogy korábban beosont.

A parkolóban már a győztes fölényével rugdosta a kavicsot, és legszívesebben az égig kiáltotta volna örömét.

Csupa vidám nóták jutottak eszébe.

– Főnök, azt üzenték a rendőrök, hogy megnyugtathatjuk a vendégeinket, mert nem történt gyilkosság. A csajszi csak túl sok tablettát vett be alkohollal. Ja, és a feldarabolás csak kitaláció. Mit mondjak a vendégeknek?

– Semmit. Kell nekik egy kis izgalom – válaszolt a főnök. Tulajdonképpen nemhogy elriasztotta volna a vendégeket a feltételezett bűntény, inkább megszaporodtak.

– Az ám! – helyeselt Angéla. – A 3-asból a nénikék az éjjel fütyülést hallottak, azt mondják, hogy dallam nélkül, hosszan, nem is mertek elaludni, és biztos a szatír volt, úgyhogy maradnak még egy napig. A füttyös! Így nevezik.

– Nekik már csak a szél fütyül a lábuk között… – jegyezte meg Andor, a pincér.

– Nem hülyeség ám! – vette védelmébe az idős hölgyeket a pincérnő. – A füttyös! A kislány is hallotta a fütyülést. – Fejével a pultoslány felé bökött. – És éppen ugyanígy mesélte: hosszú és dallamtalan, vagy inkább hamis…

– Nincs kedvetek inkább a vendégekkel foglalkozni? – morgott rájuk a főnök. – Vagy küldjük őket haza?

Egy percre elcsendesedtek.

– Igenis hallottam… – mondta durcásan a pultoslány. – Lehet, hogy azt a lányt nem ölte meg, de mást megölhet! Tegnap is hallottam "A füttyöst"!

– De hisz’ tegnap nem is vitt be senki az erdőbe! – legyintett Angéla, és látszott rajta, hogy már nem érdekli a téma, különben is: ott áll a főnök hallótávolságon belül.

– Nem az erdőben fütyült, hanem itt, valahol a közelben. Tisztán hallottam…

– Ez jó! Tisztán hallani hamis fütyülést?!

Egy egész busznyi vendég árasztotta el az éttermet, ezért nem maradt idő tisztázni a szatír fütyülését, ám másfél óra múlva a pultoslány újra előhozakodott a kérdéssel:

– Gondolod, hogy ugyanaz a pasi fütyülget minden éjjel? A füttyös?

Angéla elképedve meredt rá:

– Téged ennyire izgat? Mert nekem marhára mindegy!

– Az éjjel bejött hozzám…

– Most mesélsz vagy hülyítesz? Nem érek én rá ilyenekre!

– Mondom, hogy bejött hozzám. – A pultoslány többször szétnézett, hallhatja-e még valaki. – Azt hittem, hogy az a pasi, tudod, a tegnapelőtti vendég, aki hazavitt. De nem kapcsolt villanyt, és nem akart megszólalni. Aztán, amikor elment, akkor fütyült.

– Az „elment” azt jelenti nálad, hogy megkefélt?

– Azt is…

Elhallgatott, mert közeledett a főnök. Angéla azonban ezek után már nem eresztette el a témát:

– Szóval bebújt az ágyadba a füttyös, pik-pakk, aztán elment így is, úgy is, majd fütyörészett a faház mellett?

A főnök már éppen rendre akarta utasítani a lányokat, amikor meghallotta a csendes választ:

– Fütyült. Aztán visszajött. – A pultoslány kicsit zavarban volt.

– Újra pik-pakk? – nevetett Angéla. – És megint csak nem mondott semmit?

– Várj…! Először azt mondta, hogy ő egy barát, és máskor is eljön, amikor meg megint elment… akkor is azt súgta a fülembe, hogy megint eljön, meg azt is, hogy jó kis pinám van.
A főnök úgy tett, mintha nem hallaná, és elgondolkodva arrébb sétált. – „Mi az, hogy visszament? Bolond ez a lány, összevissza fantáziál!” – A folytatást már tényleg nem hallotta:

– Két gyors menet, előtte és közte egy-egy fütyülés? Gyakran vannak lázálmaid?

– Nem álmodtam… Azt még talán, hogy a számhoz nyomta a farkát, de a többit nem álmodtam. Arra ébredtem, hogy őrülten lökdös, kopogott a fejem az ágy végéhez.

– Nem finomkodott!

– Azért sem álmodhattam, mert annyi… tudod mit… belém nyomott, mintha egy focicsapattal lettem volna…. ja, és azt mondta mind a kétszer, hogy újra el fog jönni hozzám….

Elcsendesedett a panzió, a csillagok magukra húzták a felhőket.

Andor, a pincér szándékosan húzta az időt, megvárva, hogy a panzió tulajdonosa végre eltűnjön a színről. Gondolta, hogy a főnök nem megy még haza, ravaszkodik. Máskor is megfigyelte már, hogy kilép az épületből, aztán meg leskelődik, hogy a villanyokat lekapcsolgatják-e odabent… meg még ki tudja, mit ellenőrizget titokban.

Tegnap is – Andor megleste – csak arrébb gurult a kocsival, és jó félóra múltán ült be végre, fütyörészve, addig kukucskált valahonnan. Arra nem gondol, hogy egy pincérnek is van annyi esze, mint egy főnöknek?

Andor, a pincér meghúzódott egy sötét szögletben, s ott várta, hogy a főnök megunja a parkoló és a faházak körüli leskelődést, hirtelen előkerüljön valamerről, hosszú, dallamtalan, nyikorgásszerű fütyülésével, és végre valahára tiszta legyen a levegő.

Mert Andor ma megint be akar nyomulni a kis pultoslányhoz, aki biztosan ma is hajlandó lesz tíz percre, egyetlen szó nélkül széttenni a lábát…