Előzmények:
SZŐKESÉGEK
- erotikus novelláskötet -
2. évad
Szőkék és kavarósak
3.
Rombol
– Semmi baj – felelte Evelin.
– Micsoda popsid van! Mondták már?
A kérdésre meg nem tartotta szükségesnek a választ: "Igen, mondták, kivétel nélkül minden faszi mondta, és azoknak sem tudom a nevét." Magára tekerte, mellei fölött rögzítette a lepedőnél vékonyabb anyagot.
– És micsoda pina! Hááát, nincsnek rá szavak – folytatta Béla. – Omlós, forró, szoros...
– Nem lehet egyszerre omlós és szoros! Vagy mégis? Merre van a mosdó? – kérdezte a lány, mert amit Béla bepumpált, az ki akart csordogálni.
– Mutatom! – készségeskedett a férfi, és megállapította, hogy Evelin sokkal jobban mutat egy szál lepedőbe csavarva, mint az előnytelen ruháiban, egyszerűen gyönyörű!
És az a popsi...! Nem is volt idő simogatni, markolászni...! Kicsit elkapkodta a megdöntését, tovább kellett volna élvezkedni, hátha ma már nem lesz több alkalom.
– De miért ne lenne?! – elmélkedett magában, míg a fürdőszoba előtt várakozott. Evelin, bármennyire is jó volna, nem a partnere, ezt igazolja az is, hogy nem mehetett utána a mosdóba. Csak elkísérte a lányt, ezért rá nem vonatkozik a buli íratlan szabálya, miszerint belépés után új partnert kell választani, a sajátot meg önzetlenül átadni másvalakinek. – Ez szerintem így logikus!
Ha meg a társaság másképpen gondolná, akkor sem kell feladni, mert hamar megfordulhat a kocka, általában igyekeznek pörgősre fogni a bulit, mert nem nyúlhat bele nagyon az éjszakába az a "rendkívüli megbeszélés", "sürgős munka", vagy "unalmas csapatépítés", amiről otthon az igazi partnerek tudnak.
Evelin reggel még semmit sem remélt ettől a naptól, most izgalomtól kipirultan, a rátekert lepedőn kéttenyérnyi vízfolttal, mosolyogva lépett ki az ajtón. Még mosakodás közben elhatározta, hogy rögtön megköszöni Matildnak a meghívást, s ahogy a kiskutyaként várakozó Bélába ütközött, hát neki is megtette:
– Köszi, hogy elhoztál! – Jobbról-balról egy-egy puszi.
A 45 éves, durván kopaszodó, ám pocakot még nem eresztő, enyhén borostás karbantartó reflexszerűen elkapta a lány fenekét, ugyanakkor kibontotta a lepedőből, és a falhoz tervezte támasztani.
– Csak még egy próba... – lihegte.
Meglepetésére Evelin nemcsak hogy nem szánt rá egy újabb percet, vagy nemhogy csodálkozott volna a megint meredező farok láttán, de határozottan eltolta magától és visszatekerte a vékony, fehér anyagot:
– Hagyjál már, bulizni jöttünk!
A lány elindult a félhomályban arra, amerről a hangokat hallotta. Nem az erősödő horkolást, hanem a nevetgélést.
Benyitott a legelső ajtón, egyből észrevette, hogy téves, és nem illett volna most holmi köszöngetéssel megzavarni az ott megpillantott Matildot, ugyanis Miss Tilda – ahogy a kolléganők a háta mögött nevezik – éppen egy meztelen pasi farkát szopogatta, ugyancsak meztelenül, és biztosan bemelegítésül, ahogy Béla mellékesen, átöltözés közben őt durrantotta meg. Bevett szokás lehet "a bulikában" érkezéskor, köszönés helyett szexelni valakivel. Nem egy rossz szokás!
Visszacsukta az ajtót, mielőtt a nyomában lihegő kísérője is bekukkanthatna.
Béla valahogy mégis kitalálta, hogy mit nem látott:
– Tilda szop?
– Merre kell menni? – kérdezte Evelin.
Egy hangulatos galériát is elviselt volna a tágas és magas helyiség, ahol az igazi buli zajlott. Középen, alacsony asztalokon üvegek, poharak és többféle sütemény.
Az egyetlen bugyira vetkőzött Hatoska jött elébük, mintha a legjobb barátnők volnának, puszi-puszi. – Munka óta, a munkahely és a buli között volt alkalma bugyit cserélni egy hasonlóan miniatűrre. Ügyes! – Kitűzőket adott át, Bélának segített is felerősíteni a dereka-tájára, közben lepedőn át megmarkolta a kidudorodó falloszt, és felkacagott, amikor a férfi a harmadik és a negyedik puszit a hegyes bimbókra adta.
– Ne várjunk senkire! – kacsintott egyértelműen a pasira, ami annyit jelenthetett: "Gyere, kúrj meg!"
Evelin azon mélázott, hogy a munkahelyen nem tűnt még fel, hogy ezek ketten ennyire közvetlen kapcsolatban lennének... bár valószínűleg ő sem fog eldicsekedni vele, hogy megérkezéskor pikk-pakk, rögtön bepucsított Bélának, mintha valamiről lemaradna, ha nem tenné. Feltűzte a piros 8-ast tartalmazó plasztiklapocskát, majd gondolt egyet, és a lepedőszerű anyagot a melle fölül átkötötte a dereka tájára. Még így is ő maradt a társaság legjobban beburkolt tagja.
– A lányok húznak! – Hatoska sietősen fordult, ugrott, közben megbillentette az egyik asztalkát, és a sütemények többsége a padlóra csúszott. – Valaki adja elő a tombolát, mert mindent lerombolok! Rombol a tombola! – nevetett saját ügyetlenségén. – Pasik, remélem mindannyian ettetek már vaníliást!
A megszólítottak élénk bólogatással és széles vigyorral jelezték, hogy felkészültek, és ízes ondót kínálnak az elkövetkező cumizáshoz.
Előkerült egy széles szemeteslapát, és egy teljesen pucér, szőke lány módszeresen összegyűjtötte az édességet, alig kenődött szét valami, ezért néhány szeletet visszatett az asztalra, a pasik meg folyton mögé igyekeztek kerülni, hogy megcsodálják a fenékriszálást.
– A vaníliásokat megmentettem, egyetek gyorsan! – Láthatóan élvezte, hogy Hatoska helyett ideiglenesen ő kerülhetett a figyelem középpontjába. A tekintetek együtt rezegtek a popsi fókuszával.
Mindenki állva várakozott, az egy- és többszemélyes, kényelmes fotelok és kanapék nem ölelhették magukhoz a többnyire meztelen testeket. A párok egymás mögé álltak, titkon vagy nyíltan meg-megsimogatták saját és a másik intim testrészeit, közben a többieket is figyelve, és folyamatosan készen állva a párcserére.
Evelin végignézett mindenkin, de nem tudta megállapítani, hogy kik a kollégák-kolléganők, és kik nem azok. Feladta, a válasz ugyanannyira lehet "igen", mint "nem". Csak Hatoskát, Matildot, és persze Bélát ismerte.
Béla szorosan mögötte állt, farka változatlanul merev volt és Evelin fenekéhez nyomódott, kezei egy-egy cicit masszíroztak. A lány nem erre figyelt, hanem a többiekre, Bélát csupán egy tovatűnő gondolatra méltatta: "Miért nem dugta meg Hatoskát? Nem volt elég egyértelmű a felhívás kúrásra? Álldogáló farokkal várakozik..."
Rezgett a levegőben a nyugtalanság, amit Evelin indokoltnak tartott, hiszen valószínűleg rajta kívül mindegyiküket várja otthon valaki, ezért minél hamarabb szeretnének belefogni – amiért összejöttek – a szexbe. – Összeszokott társaságnak látszanak – gondolta – mégis vágyakozva és izgatottan lesik egymást. A következő percben megértette, hogy mire vártak: A tombolára.
– Mostantól tombol a tombola! A lányok húznak!
Mintegy végszóra, ekkor került elő Evelin és még mások kolléganője, illetve főnöke, Matild, és egy plusz srác. Sietve léptek be a helyiségbe, mintha most érkeztek volna kintről, csak éppen a meztelenségük árulkodott arról, hogy mégsem az utcáról toppantak be.
Hatoska minden lánynak odatartotta dobozt, melyből sorban kihúzták annak a pasinak a kitűző-sorszámát, akivel szexelni fognak. Utána egy másik dobozzal is körbeszaladt, melyből egy-egy újabb cédula került elő, ezeket a pasik írták, s kiderül belőlük, hogy mire vágynak. Egyszerű, gyors és praktikus módszer.
A férfiak minden irányba mutogatták a sorszámukat, amit nem tudtak sehova se kitűzni, legfeljebb felakasztani. Aki már eltávolodott az eredeti partnerétől, az magának végezte a cukkolást és húzogatást, de ez feleslegesnek tűnt, hiszen minden farok egyforma erővel meredezett.
A lányok nem mondták ki hangosan a kihúzott sorszámot – ám a kíváncsiból mohóra váltó, elhomályosuló tekintetek egymásra találtak, és a pasik máris tudhatták, hogy ki lesz a párjuk a következő félórában –, ehelyett sorban fennhangon közölték, hogy mit fognak kezdeni a rájuk jutó pasival:
– Cummm! Ide szopás van írva... Le is nyeljem, vagy lehet a cicimre ereszteni?
– Ebben majd megegyeztek egymásközt!
– Nem úgy szól a szabály, hogy előre el kell árulni?
– Ennyire előre még úgysem tudod... Én következem. Ugyancsak szopni fogok, de remélem, jut idő másra is!
– Együtt-fürdés!
Amikor Hatoska felolvasta a tombolacéduláját – 69! – néhányan bekiabáltak: "Bunda, bunda!"
Ismerhették már egymás szenvedélyeit. Evelin elképzelte, hogy legközelebb már ő is mindennel tisztában lesz, mégis izgatottan fogja várni, hogy ki és mi jut neki.
A lányok fele még hátravolt.
– Lovagolni fogok!
– Popó... Hm, stipi-stopi, akkor én kérem a fürdőszobát!
– Mehettek a másikba is, ha nem fértek el az együtt-fürdőzőkkel! – felelte az a srác, akit Evelinék megérkezésekor Matild szopott.
Ekkor becsoszogott a helyiségbe egy morcos bácsika, nem szólt senkihez, mintha ott sem volna – pontosan annyit is törődtek vele, mintha ott sem volna –, csendben helyet foglalt a legtávolabbi fotelben, még a nyakát is behúzta. Valószínűleg ő horkolt olyan förtelmesen, ahogy előre rápihent a bulira. (Evelin később tudta meg, hogy ő az a bizonyos Kovács Béla, a lakás tulajdonosa, aki kukkolásért cserében beenged efféle bulizókat.)
Már csak egy lány maradt Evelin előtt:
– "Finom szopás", szóval finoman fogom szopni valaki farkát, ha evett finom süteményt! És le is nyelem a spermikéjét, ha szeretné, és ha a mocskos kis részletek érdekelnek valakit.
Az általános derültségből úgy látszott, hogy mindenki megelégedett azzal, aki-ami neki jutott, még akkor is, ha ő éppen másik cédulát – másfajta pózt – tervezett, és talán másik partnert szeretett volna.
Ha a kezek el is voltak foglalva, minden szem az új lányra tapadt.
Evelin megköszörülte a torkát, mint aki tisztában van vele, hogy sok múlhat a mostani szereplésén, igaz, nem a cédulára írt szó felolvasásán, hanem annak megvalósításán: a következő bulimeghívások.
– Szopás – mondta ki csendesen, szerényen.
– Figyelem! – süvöltött a levegőbe Hatoska, visszavéve a két dobozt. – Mivel ma eggyel több a farok, mint a punci, az új csajszinak lehetősége van kihúzni a megmaradt tombolát, én már sejtem, hogy kinek a sorszámát... és kihúzhat mellé egy másik akciót, vagyis innen is az utolsó cetlit.
Evelin már kereste is, hogy melyik pasinál van a 4-es kitűző, és közölte a másik cédula tartalmát:
– Dugás vállra tett lábbal. – Rögtön kommentálta is: – Az jó!
– Menni fog? – érdeklődött Hatoska, de már csak a billegő, sietve távozó, fantasztikusan gömbölyű popsijának lehetett volna felelni. Helyet keresett a szerencsés kézzel kihúzott 69-es actionhoz.
– Nagyon vagány popód van! – lépett Evelinhez a másodiknak kiválasztott pasas. Máris szerzett egy pirospontot, amiért nem Hatoska után bámult, hanem észrevette emennek a szépségét. – Azt a kanapét ki tudjuk húzni...! – vezette a lányt a kinézett helyszínre, mielőtt mások megelőznék.
Jött velük a tombolán szopásra elsőként kisorsolt srác is, valamennyivel, talán 3-4 évvel fiatalabb Evelinnél, és praktikus dolgot vetett fel:
– Szerintem nyomathatnánk egyszerre, hogy időt nyerjünk!
– Mi olyan sürgetős? – kérdezte a lány.
– Ha belefér, akkor lesz egy újabb tombola...
– Értem. Az jó!
Amíg a pasik széthúzták és kényelmes ággyá alakították a kanapét, majd amíg tenyerükkel és ujjaikkal felfedezték a testét, Evelin elégedetten gondolta végig, hogy mennyivel jobb ez a kellemes társasággal bulizás, mint ismeretleneket felcsípni, úgy szerezni meg a betevőt, amikor már a tetőn tombolnak a hormonok... Aztán az ósdi bugyija jutott eszébe, amit végleg a legalsó polc alatt fog felejteni.
Reggel még el sem tudta volna képzelni, hogy kora este egyszerre 2 pasi élvezi a testét, és egyikük sem elégszik meg azzal, amit a tombola rájuk kirovott, az új csajon mindent ki akartak próbálni.
– Ide is jöhet... – hallatszott a közeli, kétszemélyes kanapé felől, ahol már végeztek is.
– Jövök! – felelte valaki a legtávolabbi sarokból, a szaporán pislogó lakástulajdonos mellől
– Jól van, vaníliást kérek!
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szőkék és kavarósak 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése