Előzmények:
SZŐKESÉGEK
- erotikus novelláskötet -
2. évad
Szőkék és kavarósak
4.
Tarol a tombola
– Micsoda popsid van! Mondták már?
Béla került elő valahonnan, amikor Evelin megtalálta és derekára tekerte a legelső lepedőt, amibe belebotlott, vagy a sajátját, vagy másét. Dekoltázsa így a derekáig nyújtózkodott, és reménykedett, hogy mostantól a popsija helyett – mellett – a cickókat is éri némi figyelem és elismerés. Jólesett volna összetalálkozni a pasik tekintetével, ám visszafogta magát, és csak annyit ellenőrzött a szeme sarkából, hogy a többi csaj elkezdett-e öltözködni.
Nem tartotta fontosnak, hogy Bélának reagáljon, kicsit le is lombozta, hogy a pasas csak neki már másodszor mondja ugyanezt. S ha hozzászámítja a buliban a további hét lányt, akik popsijáról szintén bármilyen fokozat megállapítható, annyit inflálódott a semmitmondó bók, hogy szinte értéktelenné foszlott.
Béla nem adta fel, két kampós mutatóujját felülről bedugva a fehér lepedő alá, húzta közelebb a lányt, közben szakadásig feszítette az anyagot. Rövidesen végigrepedt és lehullott.
Egy ilyen jelenet bárhol feltűnést kelthetett volna – Evelin fél-meztelensége kiteljesedett –, ám ez a buli már ellaposodott és leült, újat nem remélt, csak a sütemények bízhattak benne, hogy történhet még valami. Az új lány meztelensége sem volt már annyira izgalmas, mint kezdetben, de a legtöbb figyelmet még így is ő szakította ki az összesből. Ha többet is remélt, elégedetlenségre nem volt oka.
Hatoska bezárta a boltot, megint újabb bugyit húzott magára, és annyira bágyadtan pillantott Béla harmadik mutatóujjként lefelé görbülő, pihenős farkára, ami felért egy sértéssel.
Többen az órát nézték: Hihetetlen, mennyire elszaladt az idő!
– Hogy csináljátok – kérdezte valaki panaszosan –, hogy napról napra kevesebb...dolog fér bele... a partyba?
– Én még ráérek – vetette fel egy férfi –, ha a csajok közül is marad valaki!
Hatoska feltartotta a kezét, és mintha visszatért volna az élet az arcába:
– Max egy órát maradhatok.
– Nincs már meg a pasid? – csodálkozott Matild, aki keresztben ült egy fotel mélyén, mint akit odadobtak és nem is akar ezen a helyzeten változtatni.
– Dehogyisnem, el sem tudnám zavarni! – kacagott Hatoska. – Maradt neki is! – mutatott két ujjal a puncija felé.
Még két férfi jelentkezett.
Rövid tétovázás után – elsétálva Béla mellől – Evelin is feltette a kezét, őt úgysem várja otthon senki. Különben is úgy érezte, soha többé nem hívnák meg, ha most nem bizonyítja be, hogy – egy kis túlórázás erejéig – belepasszol a társaságba.
– Mi öten...?
– Hatan! – hallatszott Béla hangja.
Elfojtott röhögés. Egy szexbuli zárórájához közeledve nem illik ugyan meredező farkakat hiányolni, de Béláé messze alul múlta a többi férfiszerszámot.
Matild még tanakodott, egy-egy féltékenynek tűnő pillantást lövellt a kolléganői felé – talán éppen azt mérte fel, hogy mellettük vagy helyettük kevés esélye marad a pasiknál –, aztán felfelé induló keze megállt az állánál egy simogatásra. Mégsem kockáztatta meg, hogy őt ne válassza senki.
– Hol a tombola? – kérdezte Béla, mint aki számára legsürgősebb a szex.
– Három-három – vonta meg a vállát Hatoska –, úgy jön ki. Mit kell ezen tombolázni?
– Kettő-kettő...
– A csajokat nem számolod? – nevetett valaki öltözködés közben.
Végtelenül lassan készülődtek a távozni szándékozók. Inkább maradnának még? Hátha ki tudnának még préselni egy újabb actiont? Vagy arra kíváncsiak, mint Béla is, hogy melyik csajra melyik két pasi jut?
– És azt hogy döntjük el, hogy ki kivel lesz? – erősködött Béla.
– Majd így, te kötözködős! – Hatoska kilépett a legújabb bugyijából, erre a napra biztos nem készült nagyobb kollekcióval. Elővette a korábban használt egyik dobozt, amely a felirat tanúsága szerint eredetileg tartós elemek készletezésére szolgált. – Húzzál kettőt – kínálta a tombola-cetliket Evelinnek –, én is kettőt...!
Az elmenni készülők megálltak, páran le is ültek: csak megvárják még, mi lesz ebből!
A cédulák nem a sorszámokat, hanem a bevállalandó actiont tartalmazták. Hatoska ügyes ujjakkal hármat vett ki, majd szemrebbenés nélkül visszaejtett egyet, s akik ezt a pillanatig tartó manővert észrevették, esküdni mertek volna rá, hogy elolvasta, és azt dobta vissza, amelyik nem nyerte el a tetszését.
– Melyiket nem akarja? – villant be Evelinnek is a gyanú, és máris megpróbálta megjósolni a saját esélyeit, azaz a megmaradt cédulák tartalmát: – Legnagyobb valószínűséggel a szopás játszik, még úgy is, ha Hatoska esetleg ebből kapott ki kettőt... – A doboz ott mozgott az orra előtt, húzni kellett.
– A következő lépés pedig nem más – húzta el a száját Hatoska olyanformán, mint aki pontosan tudja, hogy Evelinnek melyik 2 cédula jutott –, választanunk kell a két-két actionhoz két-két farkat... vagy hangosan eláruljuk, hogy mi a menü, és a pasik jelentkeznek rá, ki kéri az A-t, ki kéri a B-t... Melyik verzió legyen?
– Emez! – vágta rá Evelin, mielőtt felfogta volna a felajánlott változatok közti különbséget. Ezután pillantott csak rá a cédulákra, és közömbösen állapította meg, hogy mindegy, melyik két pasi jut neki. Akik őhozzá jelentkeznek, azokkal vállalja be a programot.
A party korábbi aktivistái most közönségként viselkedtek, és talán nagyobb izgalommal várták a műsort, mint a szereplők.
Hatoska nem titkolta tovább, csengettyűként megrázta a tombolacéduláit:
– Ki lesz az a bátor pasi, akinek a farkát finom szopásban fogom részesíteni? No és ki az a merész, aki a lovam lesz, és ügetésben vagy vad vágtában meglovagolom?
Egyszerre négyen léptek felé, mire felkacagott:
– Várjuk meg az új csajszi ajánlatát is, neki is jár két farok, nem olyan ügyes, hogy magának tudja csinálni!
"Új csajszi?" – Evelin kiakadt, hogy még a nevét sem tudja, de rögtön meg is bocsátotta, hiszen ez kölcsönös: ő meg csak Hatoskának ismeri.
Szerepének megfelelően, kíváncsian nézett a pasikra:
– Ki szeretné a vállán érezni a lábamat ...közben...? – Elhallgatott, mert felesleges annyit dumálni róla, és ujjait égette a másik, várakozó tombolaszelvény, amit szintén nem akart részletezni: – És popóba... kit érdekel? – Sikerült halkan és indulatok nélkül kimondania.
– Mit mondott? – riadt fel Béla bácsi, a rendszeresen szexparty helyszínéül szolgáló lakás tulaja, aki egy ideje horkolás helyett bóbiskolással tartott ügyeletet az egyik sarokban, s aki már azt hitte, hogy vége is a bulinak, amire szokás szerint alig emlékszik.
– Mi van?! – Mások sem értették Evelin szerényen elmotyogott bejelentését, s így nem tudták, mire készüljenek fel vizuálisan.
Ezalatt a két-két pasi – röpke alkudozást követően – a lányok mellé sorakozott.
– Az új csajt seggbekúrják! – magyarázta egy szöszi csaj Béla bácsinak és más értetleneknek.
"Új csaj!" – húzta el a száját akaratlanul Evelin.
– Spam! – súgta Hatoska szájmozgás nélkül, azt sugallva, mintha az új csaj szándékosan választotta volna a popós actiont, hogy minden figyelmet magára vonjon. Ezt persze mindannyian meghallották, és egész testükkel az új csaj és játszótársai felé fordultak.
– Lehet még jelentkezni? – kérdezte egy újabb hang. Az érdeklődő oldalra döntötte a mellette ülő csajt, és a fenekét tapogatta egyre behatóbban.
– Nem! – felelte Hatoska, majd hirtelen engedményt tett: – Lehet, ha elintézitek magatoknak a tombolát... mert én már nem fogok ráérni. Vagy kúrjatok kivételesen tombola nélkül!
Evelin nem tudta, mihez kezdjen magával, csak cserélgette a súlyt a lábain.
Összehasonlíthatatlanul más – ijesztő és furcsa is –, amikor egymás szeme előtt, mindenki ugyanazt csinálja, az egy tömeges pornó, alig lehet odafigyelni magunkra, de idővel megszokhatóak a körülmények, és a saját élvezetet pótolja, vagy magasan kiegészíti – kinél hogy – a csoport hatása. De a csoportszex mégis sokkal-sokkal egyszerűbb, mint amikor csak 2-3 mini-csoport ügyködik, és őt bámulják majd, ahogy szerencsétlenkedik. Még jó – kedvező jel –, hogy a távozni készülő, ám mégis maradó partizók mégsem rendezkedtek be passzív közönségnek, hanem elkezdtek egymással is foglalkozni.
Valamit lépni kellett, mert Hatoska és partnerei máris elfoglalták a legszélesebb kanapét, és a lány – előkészítendő a tombolán nyert programhoz – egyszerre két farkat tesztelt kézzel és szájjal, közben kimosolygott a közönségre, így ellenőrizve, hogy hányan figyelik.
Evelin elszánta magát. Végső kapaszkodónak eszébe jutott a mosdó, mint elfogadható érv a nyilvánosság kizárásához.
– Gyertek velem! – sóhajtott sok levegőt felhasználva, és megindult a fürdőszobába.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szőkék és kavarósak 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése