Szőkék és kavarósak 1. (előzmény)
SZŐKESÉGEK
- erotikus novelláskötet -
2. évad
Szőkék és kavarósak
2.
Horkol
Reggel még álmodni se merte, hogy Tilda, a szigorú főnöknő személyesen, saját szájával hívja meg, ráadásul visszautasíthatatlanul teszi...
Evelin reggel még, amikor rutinosan "szép, vidám, szexis napot" kívánt magának, igazából semmi jót sem remélt. És jött a meghívás!
Amikor visszatért a tömegszállásnak becézett, tágas irodába, ahol egylégtérben dolgoztak megszámolhatatlanul sokan, két kolléganője sündörgött az íróasztala oldalához.
– Mit akart tőled Miss Tilda?
Evelin elámult: Ezek meg honnan tudják, amikor a rövid beszélgetés alatt senki sem fordult meg a folyosón?
A kolléganők kiolvasták a csodálkozást a tekintetéből, és egyikük megválaszolta:
– Megvannak a forrásaink... – közölte titokzatosan. – Na, elárulod, mit akart Tilda mama?
– Igen. – Evelin érezte, hogy ez most kevés lesz. – Meghívott... – felelte megfontoltan, bár nem volt benne biztos, hogy elmondhatja. Közben örült is az érdeklődésnek, hiszen mindeddig elég távol tartották magukat a kolléganők, leszámítva egy-két indiszkrét, tétova próbálkozást, hogy megtudjanak valami szaftosat.
– Mondtam! Hát nem megmondtam?! Megint egy szőke! – kiáltott fel a másik csaj, és olyan szemekkel meredt Evelin hajára, mintha vagy megtépni, vagy megsimogatni szeretné. – Szőkék előnyben! Dögös szöszi...
– Szőke és nagymellű – méregette oldalról Evelint az első érdeklődő. – Hm. – Ez utóbbi megjegyzésbe mindent belesűrített.
Többen látványosan felkapták a fejüket a tömegszálláson, akik eddig csak a szemük sarkából kémlelve próbálták kikövetkeztetni, hogy ezek itt hárman, miről tárgyalnak.
A kíváncsi lányok megvilágosodva, diadalittasan ültek vissza az asztalaikhoz. Néha-néha összenézve és mosolyogva emlékeztették egymást és Evelint, hogy ők mindennel tisztában vannak.
A teremnyi helyiségben feszültségtől remegett a levegő. Evelin úgy érezte, hogy a buli az oka mindennek, az a buli, amelyre meghívták, és talán jobban járna, ha lemondaná. Ugyanakkor repesett a meghívástól és a megtiszteltetéstől.
"Miért kellene lemondani, amikor nem?"
Evelin tekintete szórakozottan követte egy kolléganő mozgását, aki az asztalok között cikázva haladt, billegtette a fenekét, majd kiment a folyosóra. Először nem értette magát, hogy miért bámulja meg a ringó hátsót, és mi lehet az, ami a tudatalattiját zavarja. Aztán rádöbbent: A copfos, szőke kolléganő nyáriasan vékony, fehér nadrágján át jól kivehetően virított át a bugyija apró háromszöge, ami mindössze a félgömbök által behatárolt völgy feletti, nagyjából 3 cm-es, egyenlő oldalú háromszögnyi területet fedték le. Evelin elpirult a gondolattól, hogy buliba készül, miközben a bugyija hagy némi kívánnivalót... "Ki szeretné ezt a bugyit lehúzni rólam?"
– Tetszik Hatoska popókája? – termett mellette az iménti két csaj egyike.
Evelin a pirulást dadogással tetézte:
– É-é-én ne-e-em...
– Ugyan már! Ami szép, az szép! Tudod, hogy miért hívják Hatoskának? ...Nos? ...Akarod tudni? ...Hát ő a 6-os a 69-es pózból! Nem érted?
– De, azt hiszem.
– Majd a buliban meglátod.
– Meg-lá-tom?
– Mit gondoltál, hogy csak kitaláltam? Majd meglátod, hogy minden faszra ráharap...
– Rá-ha-rap?
– Ne szó szerint értsd! Leszop minden faszt, a pináját meg a pasik szájára illeszti, ezt is lefordítom a kedvedért: kinyalatja.
– Komolyan? – hüledezett Evelin, és nála ez a néhány egyszavas mondat már felért egy kimerítő beszélgetéssel.
– Minden bulin ott a helye, ő is szőke. De meg ne kérdezd, hogy mi ez a mánia a szőkékkel, hogy csak ők kaphatnak meghívást!
– Milyen buli? – Evelin biztos volt már benne, hogy nagyon is indokoltak a bugyijával kapcsolatos aggályai.
– Milyen-milyen? Hát amire téged is meghívtak. Milyen? Mindenki mindenkivel, tombolán kisorsolni és megnyerni egymást, és hasonlók, orrba-szájba... Majd meséld el utána, hogy mi volt még! ...Bocs, megyek a helyemre!
Visszajött az a szőke csaj, Hatoska. Hatos a hatvankilencesből.
Még a levegőt is másképp vette mindenki, csak Evelin tekintete követte végig, amíg le nem tette a fenekét.
"Mégis haza kell mennem előtte, de mit vehetnék fel?" – Szabályosan kétségbeesett. Elhatározta, a megvalósítással nem is várt egy másodpercet sem, mintha a munkával kapcsolatban kérdezne valamit, odasietett az iménti felvilágosítással szolgáló csajhoz, és egészen közel hajolt:
– Mit szokás felvenni ilyen bulira?
– Szexiset... Vagy tudod, mit? – hangzott az azonnali válasz. – Teljesen mindegy, percek alatt úgyis lekerül minden rólad!...Gond van? Ha szeretnél valami különlegeset, ebédidőben elkísérlek, pár lépésnyire található egy fehérneműbolt, de arra felkészülhetsz, hogy aranyárban adnak egy ekkora semmi bugyit is – mutatott az ujjaival körülbelül 3 centit.
– Nem tudom még, de köszi!
– De én tudom! Maradjunk annál, hogy nem kell kiöltözni! – Evelinnek semmi oka sem volt rá, mégis elégedettnek érezte magát, s csak az íróasztalára könyökölve jött rá: Igenis lett egy bizalmas barátnője, ennek már érdemes örülni.
*
Béla, az épület egyszemélyes karbantartó.brigádja ügyesen Evelinhez társult, s miközben nem is szólt hozzá, lépteivel irányította a mélygarázs felé. Itt csak az igazán fontos emberek parkolhatnak, ezért elmúlt a veszélye, hogy bárki megláthatja őket, amikor kocsiba szállnak.
– Milyen volt a napod? – kezdeményezte Béla a csevegést, miközben veszett tempóban vette a 4 éles kanyarral tarkított meredek emelkedőt.
A lány nem válaszolt, kitámasztotta magát a lábával, hátát az ülés támlájához préselte.
Béla nem adta fel:
– Jó napod volt?
– Igen.
– Ilyenkor azt kell válaszolni, hogy "szar", és mellé egy hatalmasat sóhajtani.
Evelin felszabadultan nevetett: Épségben kiértek a garázsból, és úgy látszik, ma két barátot is szerzett.
– Hová megyünk? – érdeklődött, bár nem is erre volt kíváncsi. A helyszín nem számít.
– Bulikába. Mindjárt meglátod – felelte Béla, jobbját a lány bal térdére helyezve.
– Milyen buli lesz? – Evelin egy egészen kicsit hagyta nyugton a kezet, majd áttette a sebváltóra. Nem haragudott érte, hiszen idegen pasik is egyből fogdosni akarják, amikor ráébrednek, hogy fel lettek csípve, Béla meg már nem számít idegennek, ráadásul a bulipartnere. Ha lehet hinni a kolléganőnek, akkor a buliban dugni fognak egymással.
– Jólérezzük magunkat, ennyi az összes szabály – válaszolt kissé megkésve a férfi, mintha nem igazán ismerné a publikus választ – és ha tehetünk róla, hogy másnak is jó napja legyen, hát megtesszük.
Evelin majdnem hangosan felkacagott, jópofa alak ez a Béla, hogy ilyen cikornyásan körbeírja a dugást. Ha tudná ez a Béla, hogy ő egy ilyen tekervényes mondat alatt (helyett) képes már első menetként kifacsarni egy beindult pasi farkát...! Magában kuncogott, amikor megint el kellett pakolni, ezúttal a combjáról, a pasi kezét. – Hány éves lehet ez a Béla? – Ha lebélabácsizná, biztos rögtön kiderülne az igazság, vagy néhány évvel kevesebb, de egyelőre nem akart vele bizalmaskodni. – A buliban úgyis dugni fogunk, majd közben kiderítem.
Eddigre már minden második gondolata a szexet kerülgette, de nincs ebben semmi különös. Egy 32 esztendős – magát legalább 52 évesnek érző – lány, aki egészséges és titkosan vonzó, és éppen úton van egy "olyan" buli felé, természetesen meghallja a hormonok tombolását, és megérzi a szerelem émelyítő szagát.
– A bugyim! – jutott eszébe újra meg újra, és sajnálta már, hogy nem hallgatott a kolléganőjére, aki felajánlotta, hogy ebédidőben elkíséri vásárolni. Aztán megint megnyugtatta magát, hiszen Bélával fog dugni, akit aligha érdekel majd, hogy milyen bugyit kell lehúzni... De, mint a hullámvasút, nem maradt nyugalmi helyzetben a téma, a következő pillanatban az jutott eszébe, hogy ott lesz a Hatvankilenc nevű... nem is 69, hanem Hatoska nevű kolléganő is az alig-bugyijában, és ahhoz képest ő a saját nagymamájának fog látszani... Viszont... – És ismét hullámvölgy és újra emelkedés következett, utána megörült, mert talált egy kényszermegoldást: Egy alkalmas pillanatban le kell vetni a bugyit, mert jobb lesz nélküle, mint vele, és egyszerűen leejteni a földre, vagy kidobni az ablakon. Ha Béla nem oldalra lesegetne folyton, a kocsiban is meg lehetne oldani a problémát, vagy ha már túl lennének az első dugáson, másképp jönne ki, hogy vetkőzik mellette... de most félreértené, és még felszaladnának a járdára.
Közel járt hozzá, hogy cselekvésre szánja magát. – Mi történhet? Legfeljebb Béla azt hiszi, hogy a bugyilehúzással őt akarja cukkolni, vagy azt, hogy így készül fel "a bulikára".
– Megérkeztünk! – közölte Béla.
*
Ha nem figyelünk fel az itt-ott hiányos, máshol elszürkült, ablakok körüli díszekre, a rejtélyes vakablakokra, valamint az épület megbékélt, bölcs kisugárzására, akkor már a lépcsőházban meglepődünk a méretektől. Mire egy szintet haladunk a lekerekített lépcsőn, a cikornyás korlát mellett, egy panelházban már a másodikon járnánk. A lift lakkozott szekrénye nyikorog, de talán száz év óta nem ismeri a NEM MŰKÖDIK táblát.
Béla a másodikon kulcsot vett elő, de nem kellett használnia, kilinccsel nyitotta az ajtót:
– Megelőztek minket.
– Ez a te lakásod? – csodálkozott Evelin, és a réztábláról a férfire sandított: KOVÁCS BÉLA.
– Nem, és nem KOVÁCS BÉLA vagyok.
A legalább 5,5 méter belmagasságú lakásban hiába égett néhány ósdi függőlámpa, félhomály honolt.
– Jellegzetes polgári ház és polgári lakás – jegyezte meg Béla, akiről Evelin az előbb megtudta, hogy a vezetékneve nem Kovács. – Siessünk, nehogy mi legyünk az utolsók! – Benyitott jobbra egy gardróbszerű, ruhákkal telezsúfolt polcos-szekrényes-fogasos helyiségbe, amely második ránézésre már csak sufnira emlékeztetett, és előreengedte a lányt.
Közvetlen közelben, mintha valamelyik polcról jönne, erőteljes horkolás hallatszott.
Béla a felaggatott ruhadarabokra mutatott:
– Ugye te sem hoztál bulikázós másik ruhát? Öltözzünk át!
Evelin megkönnyebbülten sóhajtott fel. Mielőtt megjegyezhette volna, hogy ezeket mások éppen levetették, a pasas a kezébe nyomott egy lepedő-szerű anyagot, és elkezdett vetkőzni. Pillanatok múlva meztelen dereka és virgonckodáshoz feszülő farka köré tekerte a lepedőt, és türelmesen várt a lány hasonló mozdulataira.
A lány megkönnyebbült: bugyi-gond lezárva!
– Fordulj el! – kérte, és ő is hátat fordított.
Bár meg volt róla győződve, hogy Bélának eszében sincs másfelé nézni, sőt érdeklődéssel szemléli hátulról, egyenként lekerülnek róla a ruhadarabok.
A bugyi! Leejtette, utánanyúlt, mert itt az alkalom véletlenül elrejteni a legalsó polc alá – hát viszlát, bugyi –, amikor két acélos marok elkapta a derekát. Alig lepődött meg, és azon sem túlzottan, hogy egy merev farok hatolt belé.
– Csudajó segged van! – morgott Béla, és alig egypercnyi, gyorsuló lökéshullámok után, a cifra horkolást túlzilálva, telenyomta Evelin punciját.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szőkék és kavarósak 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése