Ruhája aranylánc

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

Ruhája aranylánc

A hegyesen álló sorompónak szinte nem is volt árnyéka, és szabadon engedte be és ki azt a néhány elszánt embert, akik még a szezon előtt meg akarták vizsgálni a tél nyomait: Érte-e valami kár a nyaralót azóta, hogy a fagy fenyegetése előtt elzárták a téli csapot? Még aki télen -- az egyetlen napig tartó hóesésben -- idelátogatott a családjával, annak is izgalmat jelent a tavasz, mert hiába van körbekerítve az üdülőövezet, és hiába a jelképes sorompó, gyakorik a betörések errefelé.

Gyurinak se családja, se nyaralója, mégis úgy áll meg itt néha, mintha hazajönne. A napfény, a víz, a lombosodó fák és főleg az ilyenkor még meghitt csend mind-mind az ő tulajdona. A sorompón kívüli és a belül található parkolót is kikerülte, egyenesen abba az irányba gurult, ahol régen gyakran, manapság meg hébe-hóba megáll, megsütteti az arcát az erőre kapott sugarakkal, és meghallgatja, milyen erotikus pletykákat locsog neki a partot nyaldosó víz.

Az autót egy oszloplábakon álló, félkész nyaraló tövében hagyva, az utolsó 50 lépést olyan élvezettel tette meg, mintha saját házából a saját telkén át sétálna a saját vízpartjára. Csak a napfény volt az övé, amely megjátszotta, hogy mégsem tavasz, hanem nyár közepe van, és úgy perzselte a ruha takarásából kilátszó testét, mintha 10 perc alatt árulkodó nyomokat akarna produkálni. "Meglátszik, hogy sokat vagy a levegőn!" -- hallotta máris a kollégák várható megjegyzéseit.

Nem ereszkedett még le a vízig, megállt a természetes gátként is szolgáló partos részen, ahonnan messzire ellátni. Leült egy kicsit, elmerülni a fakadozó zöldben és a kéken ringató csöndben. Ahogy máskor is tette -- igaz, akkor kemény nyár tombolt --, és a bokáig vízben tocsogó lányok tollasozását szemlélte anélkül, hogy azok felfigyeltek volna a leskelődésére, és jókat vigyorgott, ahogy a kiscsajok minden  sikeres vagy félresikló ütés után megigazgatták a cicitartójukat.

Most meg sehol senki, de Gyuri nem bánta. Tíz percig marad, aztán visszaül a kocsiba...

A következő percben és az utána következőkben átértékelődött a világ, és egyáltalán nem a hátrányára. Gyuri, az üzletkötő tudta, hogy ez nem 10 perces bambulás lesz!

Megjelent egy lány, kilépett a szandáljából és meztelen talpával méricskélte, hogy leülhet-e a homokba annak ellenére, hogy ez még nem a nyár. -- Gyuri szurkolt neki, hogy helyesen döntsön! -- Nem csupán leülni akart, erről tanúskodott a szatyorból előkerült vékony, ám nagyméretű lepel, amit gondosan leterített. Többször végigpillantott a parton erre meg amarra, miközben meg sem fordult a fejében, hogy felfelé is nézzen, így a lélegzetvisszafojtva figyelő, 35 éves, naponta újra és újra bizonyítani kényszerülő, utazó üzletkötő anélkül is rejtve maradt, hogy el kellett volna bújnia.

Lehullott a lány strandruhája, és bikinijében máris úgy állt ott a homokos-agyagos parton, mint a Riviérán, csak az ámuló-bámuló közönség hiányzott, és valamicske nyári szín a bőréről. Leereszkedett a narancssárga plédre vagy törölközőre (Gyuri nem tudta megállapítani, hogy micsoda, de nem is törte rajta a fejét), majd a tudomása szerint néptelen partnak csodálni engedte mozdulatlan, hibátlan alakját. Valamivel később -- ennyi még belefért a Gyuri által eredetileg tervezett 10 percbe -- hátranyúlt és kikapcsolta a melltartóját, pár centivel lejjebb tolta a bikinibugyiját, és el lehetett kezdeni bizakodni, hogy nemcsak a hátát fogja megcsókoltatni a napsugarakkal.

A bokáján megcsillant egy aranylánc.

A tizenkettedik percnél megtörtént a fordulat, és a napfény teljes erőből markolászhatta már a tejfehér halmocskákat, közepükön rózsaszín udvarban rózsaszín bimbókkal. A lány elöl is lentebb tolta a bikinialsót, annyi látszott csak belőle, mint egy átlósan félbevágott gyufásdoboz, azaz éppen annyi, ami az érdeklődés fenntartásához kell.

Bokáján néha megcsillant az aranylánc.

Érdeklődő tekintetben nem volt hiány. Gyuri, aki egyébként is cicimániásnak tartotta magát, és bevallottan nem találkozott még olyan cicivel, amit nem volt érdemes hosszan és behatóan kényeztetni, most nem talált rá szavakat. Gyakorlott tekintete szinte kitapintotta a lágyságot. Moccanni sem mert, mégis beleélte magát a látványba, és haragudott arra a nagyhangú darázsra, ami a feje körül keringett, mégsem kezdett el hadonászni, nehogy elillanjon a varázslat.

Az egész talán fél órát tartott -- a lány bőre halvány pírt nyert --, Gyuri áldotta a szerencséjét, hogy éppen ekkor állt meg egy pihenőre, de szomorúan meredt a gyorsan távolodó strandruha után.

*

Másnap...

Ugyanabban az időben -- hiszen minden pasi tudja, hogy a dolgok örök körforgása állandó ismétlődéseket produkál, ezért a következő "véletlenhez" ugyanaz az óra és ugyanaz a perc a leglogikusabb -- Gyuri elfoglalta a helyét, még a kocsiból a nyakpárnát is elhozta, arra ült, de mintha tűpárna volna alatta... Kivárta a fél órát, aztán a háromnegyedet is, és mire lógóorral távozott, számtalan magyarázatot talált a lány hiányzására. Például:

-- Vizsgázik! Hát persze, vizsgaidőszak van! -- Képzelete már 24 órával korábban egyetemi tanulmányokkal és sok-sok kitűnő vizsgaeredménnyel látta el az ismeretlen lányt. 

*

Harmadnap...

Gyuri egy pályakezdő üzletkötő-kolléganőjével utazott, aki még elhitte a munkáról felvázolt optimista mendemondákat, az elkölthetetlenül magas jövedelmet és a töretlen karriert, ezért lelkesen csacsogott.

-- Lenne kedved megállni egy kicsit? -- fékezte meg Gyuri hirtelen a szóáradatot. -- Olyan szép itt a part...

-- Mit szeretnél? -- érdeklődött a 23 éves lány, ám mielőtt még választ kapott volna, megvonta a vállát: -- Megállhatunk. -- Mint akinek mindegy is, hogy dugni fognak, vagy csak egy röpke cumizásra vágyik a tapasztaltabb kolléga. -- Ide szoktad hozni a csajokat? -- kacagott, ahogy kiszálltak a kocsiból és csak egyesével bírtak átmenni a növények közt rejtőző ösvényen.

Gyuri nem felelt, csak mormogott valamit.

A lány a morgást is elfogadta válaszul, és elég sajátosan értelmezte:

-- Persze, hiába találkozol annyi csajjal, hiába jársz bent annyi lakásban, más az a korosztály, akivel úgymond kapcsolatba kerülhetsz. Tényleg csak nyugdíjasokkal lehet talizni? Nem vonzanak a nénik, megértelek. Azt ugye elképzeled, hogy én hány ajánlatot kaptam már, mióta üzletkötősködöm? Ha érdekelnének az idősödő és az öreg pasik, mindegyik akármit aláírna nekem.

Leült a Gyuri által felkínált nyakpárnára, és a férfi felé fordulva tovább mesélt:

-- Amikor pedig türelmesen és udvariasan elmagyarázom, hogy az üzletkötésért járó jutalékért cserében nem fogom ám lecummantani, akkor kapásból mindegyik megkérdezi, hogy mennyit fizessen egy szopásért. Mit szólsz? -- nézett a nála 12 évvel idősebb, ezért elméletileg a szex terén is tapasztaltabb férfi szemébe.

-- Hááát... ilyenek... -- Gyuri legszívesebben csöndben várakozott volna, hátha ma megint eljön a napozós csaj, közben meg -- szokásához képest jelentős késéssel -- felfedezte a kolléganőben rejlő, kihasználható lehetőséget. -- Mennyit kértél?

-- Ne húzass már! Nem mondtam semennyit, erre majdnem licitálás következett, saját magára ráígért, és mire kitöltöttem a szerződést, annyira be volt indulva, hogy azt sem látta, mit ír alá, csak várta, hogy az asztalra hasaljak...

-- Erre te...?

-- Erre én elköszöntem. Egyszer fordult elő csak...

-- Mennyiért mentél bele? -- Gyuri már látta, hogy meg kell ragadnia az álomnak tűnő, napozós lány helyett emezt, az elérhetőt. Egy 23 éves csajnál nem nyúlhat mellé, ez már mindenen túl van.

-- Ne basztass már! -- ráncolta mű-felháborodással a homlokát a kolléganő. -- Az történt, hogy visszakérte a szerződést és eltépte, ha nem akarom leszopni! Azóta...

-- Azóta inkább leszopod?

-- Mondták már neked, hogy mocskos fantáziád van? Azóta előbb elrakom a papírokat, utána elköszönök.

-- És azóta is ott állnak álló farokkal és nem értik, hogy mennyi pénzt kellett volna ajánlani...?

-- Hahaha! Stimmel, lehetséges, hogy az a folytatás. Bár... az is lehetséges, hogy mind abba a típusba tartozik, amit ki nem állhatok, hogy csak a szeme kívánja a szexet, és órákig lehet neki állítgatni, mire összejön valami...

-- Szerinted én is ebbe a kategóriába tartozom? -- kérdezte Gyuri.

-- Teee? -- A kezdő kolléganő rutinos tekintete célkeresztbe fogta a férfi nadrágjának dudorát. -- Te inkább durrbele-pasinak tűnsz: gatya le, bugyi le... és már lősz is, semmi szükség noszogatásra, hogy ugyan fel óhajt-e állni a farkinca... Téged aztán nem kell cukkolgatni! Eltaláltam?

-- Ha ez így jó, ahogy mondtad, akkor beismerem, hogy eltaláltad.

-- Jó hát! -- vágta rá a lány, mintha már csak ez a végszó választaná el őket a dugástól.

-- Akkor is, ha nem tart valami sokáig? -- Gyuri aggódó képet vágott, de a győzelmi vigyort nem tudta letörölni: Ez a csaj most szépen bedől neki, aztán a következő napokon már csak ismételgetni kell.

-- Gyors vagy? Nem gond! Elsőre az a természetes, ha hamar elsül a farkad, másodjára pedig beáll a rend, és különben is lehet rajta lassítani.

-- Hogyan? -- érdeklődött őszintén Gyuri.

-- Ó, arra sokféle módszer létezik! -- legyintett a lány türelmetlenül, mint aki az okoskodásról szívesen áttérne a gyakorlatra. Odanyúlt, ahol a nadrág erőteljesen dudorodott és elégedetten mosolygott: -- Elsőre ez így megfelel, a keménység kiváló... ne parázz a gyorsaság  miatt, ha így áll, az sokkal fontosabb, mint hogy meddig tart!

-- Tényleg? Aranyos vagy, hogy ezt mondod!

-- Elővehetem, vagy te szereted magadnak elővenni?

-- Inkább te... És akkor segítesz benne, hogy sokáig tartson?

-- Azzal indítunk, hogy lassan cumizom... -- felelte a lány komolyan, ám az aggályoskodás miatti elnéző türelemmel. A férfi ölébe hajolva lágyan ízlelgetni kezdte a falloszt.

Gyuri előbb a felhőtlen eget nézte, majd lehunyt szemmel percekig a 2 napja ezen a parton napozó lány vonalait rajzolgatta, és amikor már eléggé élethűvé vált a kép, akkor hozzáálmodta, hogy farka annak a lánynak a szájában jár ki és be. Benyúlt az ölében hajlongó kolléganő ruhája alá, megmarkolta a mellét, közben a másik lány cicijéről képzelődött, ahogy közé helyezi a farkát...

A napsugarak merőlegesen hulltak alá, és Gyuri képzeletében egy aranyláncos boka emelkedett a vállára.

A kolléganő igazán figyelmes volt, a kritikus pillanatokban lelassult, máskor keményebben szopott, ügyesen nyújtotta hosszúra a cumizást, miközben minden pillanata élvezetet jelentett. Sehol semmi "dugd már be" vagy "elfárad a szám".

Gyuri mégis egyfolytában a másik lányt képzelte a helyébe... Lepillantott arra a helyre, a partnak éppen arra a pontjára, ahonnan az a másik lány hiányzik...

És meglátta! Ugyanott, ahol 2 nappal ezelőtt! Néhány perce ott fekhetett már, mert a hátára fordult, rózsaszín bimbói felfelé mutattak, és a múltkorinál távolabbra merészkedett: ledobta magáról a bugyit is. Ruhája egyetlen aranylánc!

Gyuri -- ha létezik ilyesmi -- dupla élvezettel spriccelte tele a készségesen olvadó szájat. Kolléganője nyelt egy nagyot, majd folytatta a terápiát:

-- Most, amíg állsz, bedugod, és állva tartjuk, amíg csak lehet! -- Négykézlábra fordult, és siettében csak félrehúzta a bugyiját az útból.

Gyuri rögtön benyomta a farkát, és kitekert derékkal úgy helyezkedett, hogy közben a napozó lányt nézhesse.