Cici és cumm

 MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Cici és cumm

– Pi...! – mordult hátra.

Azaz épp' csak elkezdett morogni a jobb vállára nehezedő kéz miatt, de időben felfedezte, hogy semmivel sem összetévesztendő sziluett magasodik és terpeszkedik mögötte. 

A főnök! Akinek mégsem mondhatja, hogy még egy kicsit folytatná a magántelefonálást, hiszen nincs annál fontosabb, mint megszervezni a délutáni randit... No nem! Sőt, a főnöknek be sem fejezheti az ijedten félbeszakadt szót, a mondatot meg pláne nem!

Gyorsan letette a telefont, kockáztatva ezzel, hogy a csajszinak később nem győz majd magyarázkodni, és bizonytalanná válik, hogy sikerül-e visszaevickélni az iménti randiközeli állapotba.

– Parancsolj, Főnök! – nyögte ki, és úgy érezte, most illene felállni, bokát összecsapva és szabályosan jelentkezve, mint egy közkatona a tábornokának.

– Nem parancsolok, csak egy kérésem lenne – mosolygott a vezérigazgató. Ezek szerint nem kapta el a mérgesen kicsúszott "pi..." szódarabkát, és szerencsére nem azonosította be a lehetséges, idejében visszanyelt folytatást: "Picsába zavartok már megint?!"

– Mit kérsz, Főnök?

Azért az sokat megér, ha valakihez csak úgy leereszkedik a vezérigazgató, és nem a titkársággal vagy a számtalan igazgató valamelyikével üzen. Ebben a szituációban érdemes lubickolni egy keveset, és bízni benne, hogy sok szemtanúja akadt. A hír pedig gyorsan száll és osztódik!

– Sajnálatos módon nem ér ide munkaidőben, de nem kell sokat várni, hoznak néhány doboznyi... cuccot, amit el tudnál zárni abba a helyiségbe, amihez csak neked van kulcsod, és amiről úgy tudom, hogy majdnem üres... Ez kérdés is.

– Természetesen, Főnök! – Ez a katonás felelet akár úgy is hangozhatott egy kívülálló számára: "Nem értek ugyan semmit, de megcsinálom!"

Még a vezérigazgató is felfedezhetett némi bizonytalanságot, ezért hozzátette:

– Ideküldöm Laurát, majd ő mindenben segít! – Megfordult és elsietett, akár egy testes tünemény, vagy az őserdő öltönyös réme.

"Laura, Laura..." – Itt akadt meg a lemez. Zsolt persze, hogy tudja, ki az a Laura – ahogy minden egyes dolgozó ismeri –, éppen ezért muszáj másodpercekig kapkodni a levegőt. Laura a vezér titkárságának vezetője, aki, ha nem lesné napi 24 órában a főnök kívánságait, akkor zsinórban megnyerne minden szépségversenyt a kontinensen. Igazi tünemény!

Zsoltnak nagyjából ennyit sikerült bukdácsolva végiggondolnia, és már nem is izgatta, hogy a rábízott feladatot sem érti egészen pontosan, és talán a főnök még vissza sem ért a párnázott ajtók mögé, amikor megjelent Laura.

Hosszú lábaival, kopogós sarkain, és – most szedd össze magad Zsolt! – mosolyogva. Mintha valami régi ismerőst látogatna, és nem egy szürke beosztottat a tömegből.

– Hali! Tudsz mindent?

Zsolt feltalálta az átlós bólogatást, ami tetszés szerint jelenthet bizonytalan "igen"-t vagy tétova "nem"-et, de arra is megfelelt, hogy Laura felkacagjon.

– Én sem, de megoldjuk. Ráérsz egyáltalán? A nagyok sosem veszik figyelembe, hogy nekünk a munkaidő kezdetétől a végéig terjed a lojalitásunk, a többi nincs megfizetve. Igazam van?

Jöhet egy újabb átlóban bólogatás, gondolta Zsolt.

– Hol az a sufni vagy micsoda, ahova csak neked van bejárásod?

– A negyediken... lifttől jobbra, folyosó végén...

– Akkor ott talizunk, mondjuk fél óra múlva! Megmutatod, megviziteljük, addig is szólj le a recepcióra, hogy csomagokat vársz majd és küldjék a negyedikre, lifttől jobbra, satöbbi!

Zsoltnak újabb talányos bólintásra sem maradt ideje, a lány ugyanúgy faképnél hagyta, mint a főnök.

– Dughatod! – Laura a kulcslyukra mutatva érdeklődéssel figyelte, ahogy Zsolt tétova kulcsa végre betalál. – Vagy várunk még valakit?

– Mindjárt...

Hogy lehet ennyire bonyolult egy ajtó kinyitása, amikor az ember kezét a legszebb titkárságvezető lesi?

A folyosót halvány, szerény, ám bódító illat töltötte be.

– Berozsdásodott? Jártál már itt máskor is?

– Elég régen, amikor... Sikerült! – Pedig először téves irányba sikerült fordítani, mert zavaró tud lenni, amikor a vállán érzi egy gyönyörű lány leheletét: "Haha!"

– Ne hagyd berozsdásodni, csepegtess bele egy kis olajat! Huh! – Laura megborzongott a kísértetkastélyok padlására jellemző pókháló- és sárguló papírszagtól. A poros levegőjű félhomályban olyan közel húzódott Zsolthoz, hogy mellei közé került a férfi felkarja, s ha ez nem lett volna elég, nem is húzódott egy milliméternyit se távolabb.

Rúdtáncos alaphelyzet – derengett a férfi emlékezetében az az egyszeri alkalom, amikor kartávolságból szemlélhetett egy topless produkciót. A vékony, laposfenekű táncoslány előszeretettel fogadta be hol első, hol hátsó völgyébe a hideg fémrudat, majd a lábai között szorongatva vonaglott rajta.

– Van villany? – kérdezte Laura, de megragadta Zsolt könyökét, nehogy a megbízható támasz eltávolodjon a cicik közül. Így érezte magát biztonságban, vagy így élvezhette ki leginkább a férfi izgalmát. – Hagyd! Nem kell, mindent láttam... majdnem mindent. Bőven elfér, amit hoznak, úúúgy 2 raklapnyi valami... Mehetünk?

– Khm... – Zsolt szerette volna megnyújtani ezt a jelképes mellszexet, sőt erőt gyűjtött legalább az egyik cici véletlenszerű, óvatos megérintéséhez. – Mit hoznak?

– Nem mindegy? Valamit, amit itt fogunk tartani, majd másoltatok magamnak kulcsot, és csak mi ketten férünk hozzá... Hogy mit? Majd feljövünk és megkukkantjuk! Csak mi ketten. Jó?... Mehetünk?

– Sietünk? – bökte ki Zsolt, kockáztatva, hogy egy felháborodott "igen"-nel mindennek vége lehet.

– Szeretnél valamit?

– Hm...

– Hajtsd be az ajtót, be ne tévedjen valaki, de nem zárkózzunk be, mert aztán... haha... nem tudod kinyitni... Vagy ha lenyugszol, akkor ügyesebben kezeled a kulcslyukat?... Nos? Nem sok időnk lehet, de valamit megpróbálhatunk... Van nálam zsepi... Egy ciciszex plusz cumm?

(Ha érdekelnek a további események, a történet önálló novellaként folytatódik:) 

Folytatás: Kettőnek áll