2026. február 22.

Mellbedobás

7 erotikus novella e témában

 

Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK


Mellbedobás

– Furcsa voltál tegnap.
Gábor érdeklődéssel méregette a kollégáját, amikor összefutottak a liftre várva.
– Kissé összetorlódott minden… – felelte Róbert, és ujjaival türelmetlenül dobolt a liftajtón.
– Az a jó! Nekem meg semmi sem akart összejönni, és nem is jött össze. Irigyellek!
– Nem hinném, hogy lenne miért.
Gábor megfenyegette volna, ha nem mászkálnak annyian a folyosón, de így inkább nem tette, mert a fenyegetést, a kacsintást és még egy csomó dolgot buzisnak tartott.
– Te csak ne játszd meg magad, mert sírva fakadok a sajnálattól!
– Maradjunk annyiban, hogy neked… ezt le merném fogadni… sokkal jobb éjszakád volt.
Róbert ezt a töredezett mondatot, ami felért egy fájdalmas sóhajjal, már búcsúzóul szánta, ám a kollégája visszahúzta.
– Majd jön a következő!
– Ne téveszd össze a villamossal: nincs következő! Ugyanez a lift jön majd vissza, ha hívjuk.
– Oké, te vagy a logisztikus! – nevetett Gábor, közben óvatosan körbepillantott. – Na, mesélj!
– Nincs mit... Inkább te áruld el, hogy felhúztál-e valakit a hegyére!?
– Mondhatnám, hogy nem, de majdnem „igen”. Ennyi híja volt…! – mutatott mintegy 5 centit az ujjai között.
– Szóval a farkad teljes hossza kimaradt…
– Mondom, hogy nem egyértelmű, de mindjárt megérted. Megkérdezte az a szőke csaj, …tudod, valami asszisztens lehet…, hogy hazavinném-e. Látszott a szemén, hogy be van indulva, úgyhogy bevállaltam a fuvart. Alig indultunk el, elkezdett nyúlkálni, és fél perc múlva már a farkamat huzigálta. Mondtam is magamnak, hogy ebből szopás lesz, de sajnos nem akarta menet közben, mert szédül. Minek ivott akkor, ha még szopni sem tudott miatta? No, mindegy, lassítottam a kezén, és én meg benyúltam a ruhája alá. Egyből széttette a lábát, és nyögve élvezte az ujjazást. Alig vártam, hogy kiérjünk a városból, vagy legalább egy néptelen kisutcán megállhassunk. Hirtelen megszólalt, hogy itt jó lesz, és én meg azt hittem, hogy a lámpák fényében akar dugni, amikor rájöttem, hogy ott lakik. A legforgalmasabb pont, még éjjel is jöttek-mentek az emberek! Keze már a kilincsen, és éjszakai buszjárat állt meg mögöttünk… A szöszit annyira tudtam csak visszatartani, hogy futólag bekapta a farkamat, de nem volt szopásnak nevezhető, és eligazgatta a bugyiját és már ki is szállt. Berohant a legközelebbi lépcsőházba. Ennyi!
Róbert arcán nem látszottak érzelmek, s a cég összes kolléganőjének kedvenc Robikája leverten szólalt meg:
– Nekem még ennyi sem…
– Ne etess! Hány csajt lyuggattál halomra? Kezdjük Szimikével!
Szimonetta, azaz Szimi a cég koronázatlan királynőjének számított, ezt még a nők is elismerték, akik köztudottan más szemmel látják a világot. Ezzel a szépséggel sugdolózott Róbert egész este – kivívva a társaság egyik felének irigységét és a többiek rosszallását –, nem csoda hát, ha Gábor is meg volt győződve a sikeres befűzésről.
– Nem volt semmi – rázta meg a fejét Róbert.
– Semmi? Csak legalább kétszer megdugtad – vigyorgott Gábor. – Ebből az egyiket mindenki láthatta, legalábbis amikor Szimike keresett és ment utánad, aztán meg együtt jöttetek vissza.
– Nem volt más dolgotok, mint engem lesni?
– Nem téged… Szimikét! Na, bevallod?
– Ne hangoskodj, mert a kamera nem csak képet ad, hanem hangot is! Mindjárt rajtam röhögnek a biztonságiak is…
– Na?
– Kimentem a mosdóba. Neked elárulom, hogy abban reménykedtem: Szimi utánam jön. Nem beszéltük meg, mégis bizakodtam.  Kinyitottam a folyosó végén egy üvegajtót, mínuszok özönlötte befelé, és kint elkezdett szállingózni a hó. Aztán várakozás közben rájöttem, hogy kockázatos volna, mert mindenki minket figyel. Éppen olyan lenne, mintha hangosan bejelentenénk, hogy dugni készülünk… Szóval indultam vissza, amikor a folyosón szembetalálkoztam az egyik pultoslánnyal.
– A vörös…? – hápogott Gábor felvillanyozva. – Jó kis dög!
– Nem vörös, hanem barna, de nincs jelentősége, hogy színvak vagy – jegyezte meg Róbert. Megigazította az ingujját, futólag belenézett a lifttel szembeni tükörbe, majd folytatta: – Jött szembe, lassítottam, mosolygott, megálltam, erre ő is megállt, és megkérdezte, hogy hát szeretnék-e valamit.
– Csak így? Szeretnél-e valamit?
– Ezekkel a szavakkal. Persze azonnal visszakérdeztem, hogy „mit lehet?”, és abban a pillanatban, még mielőtt válaszolt volna, eldöntöttem: Akarok valamit!
– Gondoltam.
– Azt felelte, hogy mindent lehet, és a SZEMÉLYZETI MOSDÓ feliratú ajtóra mutatott. Én még mindig nem akartam elhinni, hogy ekkora mázlista vagyok, pedig már a kulcsot is elővette. Megkérdeztem, hogy van-e gumiautomata, mire előhúzott egy kotont a zsebéből. Úgy léptünk be a kis helyiségbe, hogy addigra teljesen kész voltam; biztos ismered azt az érzést, hogy semmi sem állhat az utadba, akkor is dugni fogsz… Csodálkoztam, amikor a markomba nyomta a gumit, ezért megmagyarázta, hogy mindig hord magánál, mert sosem lehet tudni, hogy mi történik, és fő az óvatosság. Ebben egyet is értettünk, de ekkor kijelentette, hogy mindent csak gumival csinál, még a szopást is. Ezen persze kiakadtam, ott is hagytam volna, ha még ilyenkor félbe lehetne hagyni, álló sorompóval. A csajszi pontosan tudta ezt, mert türelmesen várakozott: Vagy gumival, vagy sehogy! Lassan kigombolta a blúzát… Elővettem a farkam, és a mellei közé tettem, egyből vette a lapot, és szabályos mell-szexet produkáltunk, ahhoz nem kellett gumi.
– Jól tetted!
– Én is azt hittem. A pultoslány mellbedobással győzött… csakhogy aztán Szimi meg majdnem kiütéssel. Honnan érezhette meg, hogy a személyzeti mosdóban vagyok? A nőknek még ehhez is van érzékük. Éppen abban a pillanatban nyitott be, amikor belelőttem a cicik közé. A többit már kitalálhatod: Valamit mondani akartam, bár tudtam, hogy erre a helyzetre nincs magyarázat, ehelyett Szimitől süvített egy pofon.

Nincsenek megjegyzések: