Az utolsó fuvar 1.

Ha a panzió...

A panzió meséi - második évad

Az utolsó fuvar

1.

– Alaposan be...

– Hagyd a francba! - vágott közbe a terepruhás.– Majd a stricije összekaparja.

– Keresi már biztos égen-földön.

– Ennél sokkal mélyebbre már nem süllyedhetett.

Egyik lábról másikra állva lesték az árokban fekvő nőt.

– Kidobták, akár egy zsák szemetet.

– Előtte azért még használták, ha volt hozzá eszük!

–Volt. Nézd csak, kivan a picsája! Bugyi sincs rajta?... Jó kis segg!

– Hagyd a francba! Most meg mit akarsz?

– Kihozom...

– És ha meglátnak?

– Ki jár erre? Segíts már inkább! Te! Hallod? Ez egy jó csaj, csak csupa mocsok.

–Te se lennél patyolat a helyében...– Végignézett a haveron.– Szemernyit se vagy különb, ne gondold! – A terepruhás hamarjában tízujjas frizuraigazítást végzett magán. – Ha felnéz a kiscsaj, lásson már valami emberi formát!

–  Bugyi nuku... De ezt már megállapítottuk. – A térd felett érő, szakadt farmer tulajdonosa derékig felhajtotta az árokban fekvő nő egyébként is harmonikává gyűrődött ruháját.– Micsoda segg! – Leereszkedett a békésen alvó lány mellé, és szapora csípőmozdulatokkal jelezte, mihez lenne kedve.

– Volna hozzá gusztusod?

– A picsája nem koszos.

– Fogadni mernék, hogy elkente... vagy elkenték a szája-szélét.

– Úgy érted, hogy megrakták?

– Nem véletlen, hogy nincs rajta bugyi. Jártak már ott előtted, ahova törekedsz..

A féltérden buzgólkodó férfi kiszabadította az egyik mellet.

– Annyi baj legyen! Te se sok olyat láttál még, ahol te voltál az első... Megelőztek, na, és?

– Szuszog...

– Mi van?

– Lélegzik.

– Mire számítottál? Mindjárt nyögni is fog! – Mutatóujját befúrta a nő húsos barlangjába.– Fogd már meg a fejét!

– Mit akarsz?

– Adok neki egy kis kóstolót.– Félkézzel kigombolta a nadrágját.– Csupa levél a szája... Növényevő?

– Miért nem viszed haza?

– Mondasz valamit! – Szabadon lógó fallosza körüli őserdőt vakargatta.– Itt a hosszú hétvége...Majd visszahozom, ha menni kell melózni. – Elgondolkodott.– Megláthatják a szomszédok. Nem jó ötlet!... Különben is: vigyem a hátamon?

– Itt a panzió egy köpésre. Na?

– Megvilágosodás! Nem vagy te olyan lökött, amilyennek látszol! Fogjad! Elbírtuk ketten az őzet is.

A terepruhás megtorpant, megmerevedve bámult társára:

– Félbe akarod vágni?

– Ne legyél már hibbantabb az átlagnál!

*

A panzió körül az utolsó simításokat végezték: még néhány szalag került a fák törzsére. Odabent minden készen állt az ifjúpár és a vendégsereg fogadására.

A főnök szívesen belekötött volna a legapróbb hibába is, ehelyett elégedetten tekintett végig az U alakban elhelyezett asztalokon:

– Jöhetnek... – Sűrített-levegő formában fújta ki a készülődés feszültségét.

Andor, a pincér, végigkocogott a fal mellett, és homlokát ráncolva közölte:

– Több mint 25 kilométer. Óvatos becsléssel 25 kilométer!

– Egyszer le fogom ellenőrizni! Mindig akkora számokat mondasz, ami hihetetlen számomra.– Angéla, a pincérnő, az ablaküvegben nézegette magát. – Kötök rád egy kilométerórát.

– A tökömre meg egy iránytűt vagy GPS-t kérek, mert a századik kör után nem fogom tudni, ki elé kell tennem a salátát.

– Jönnek a vendégeid... – kacagott fel Angéla. Még közelebb is lépett az üveghez, hogy jobban lásson.
– Nem tudtam, kik hiányoznak! Ezek itt elücsörögnek majd egy fröccs mellett.
– Gyorsan kiteszem, hogy ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY.
– Mert? Szerinted tudnak olvasni?
Hárman közeledtek az erdő felől, a parkolón keresztül. A környék két ismert alakja közrefogott és ölelgetett egy lányt. Szinte érezni lehetett az izzadság megháromszorozódott szagát.

Irányt változtattak és kibotorkáltak a két pincér látómezöjéből. Sanyi és Jani alapjában dolgos emberek, nem sok vizet zavarnak, ám fizetés utáni napokban égeti a zsebüket a pénz, és addig isznak, míg az egészet el nem verik.
– Hol találhatták a csajt? – tanakodott a pincérnő.
– Nem túl messze... Szoktam látni integetni.
– Nem emlékszem.
– Ritkán lehet kint, de azért elő-előfordul.
– Elhiszem neked, én nem figyelem őket...
Kopogtatás az oldalsó ajtón; Sanyi nyomta az orrát az üveghez:
– Ki lehet venni az egyik faházat?
– Akár többet is... Hozom a kulcsot. – Andor alig észrevehetően kolléganőjére kacsintott, sietős léptekkel a recepcióhoz ment, majd széles mosollyal visszatérve, átadta Sanyinak a legtávolabbi faház kulcsát: – Használják egészséggel!

(Folyt.köv.)

Folytatás:  Az utolsó fuvar 2.