Délelőtti fűnyírás 2.

 Előzmény: Délelőtti fűnyírás 1.Délelőtti fűnyírás 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Délelőtti fűnyírás

2.

A szomszédnő, Judit oda-vissza tologatta a fűnyírót, és minden húzás befejezéseként – akár valami tánclépésnél – hátra lendítette a bal karját, könyökből behajlítva, kecsesen. Fenekének félgömbjei vidáman megremegtek minden mozdulatra, a nagymamás fürdőruhában. Péter már egyáltalán nem sajnálta, hogy nem egyetlen zsinórnyi bikini illeg-billeg a szomszédban. És még csak ezután fordult meg a nő! Először derékból nézett vissza, hogy mennyit haladt, majd egész testével. Úgy tűnt, hogy azt számolgatja: mennyit kaszáljon ebben az irányban, majd mennyit fordítva, ha mindkét irányból ugyanannyi időt szán a napsugarak nyaldosásának.

Péter megnyalta a felsőajkát, és nem bírta levenni a tekintetét a vékony, rugalmas anyagban szinte szabadon rengő mellekről. Kirajzolódtak a bimbók, és csak néhány lépéssel kellett volna közelebb kerülni, hogy a fürdőruha dacára majdnem meztelennek látszódjék, s hogy ne kelljen találgatni:

– Duzzadtak a bimbói?

Mert a férfinek nem sok kismamával akadt még dolga – legalábbis nem jutottak el addig a pontig, hogy ennyire mélyrehatóan megismerkedjenek –, ezért meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezett arról, hogy a szoptatós anyukáknak megduzzadnak-e a bimbói.

A szopásról persze egészen más is eszébe jutott, és intenzív bizsergést észlelt az ágyékában.

A szomszédnő visszatért a tologatáshoz, Péter pedig a karcsú derékhoz és a sportos, hosszú lábakhoz. – Szőke – állapította meg futólag, és sajnálta, hogy az arcát, főleg a szemét és a száját még meg sem nézhette.

Kárpótlásként elképzelte a frissen vágott fűben, hanyatt, lábával az ég felé kalimpálva, nyöszörögve. Vagy négykézlábra ereszkedve… A színes alsógatya – ósdi, bő fazonja ellenére – szűknek bizonyult, nem efféle élményekhez, s nem önmagát fiatalosnak tartó, középkorú férfiak számára tervezték.

A nő vett egy 90 fokos fordulatot, és oldalról lehetett tovább ácsingózni. Most látszottak csak igazán azok a súlyos mellek!

– De rátapadnék! – epekedett Péter, még akkor is, ha egyszerre nem lehet egy nőt dugni is és bimbóját szopni is. „Sora van, mint a rétes-evésnek!”– jutott eszébe apja nagy mondása, amit ugyan, amíg élt, nem a szexre értett, ám mindenre alkalmazható. – De hol lehet a gyerek? – Arról sem volt fogalma, hogy egy féléves gyerek alszik délelőtt is, délután is, szerencsés esetben éjjel is.

A szomszéd füves területe nagyjából ugyanakkora, mint az övéké, így Péter 40 perces műsorra számított. Ebből lejön az a maximum 10 perc, amit a téglakerítéses szakasz eltakar.

– Hozhattam volna ki egy széket – pillantott a terasz felé, s nem is annyira a kényelem miatt lesett oda, hanem jó lett volna megnézni, hogy az anyja várhatóan a konyhában tölti-e a következő félórát. Biztosan nem hagyná szó nélkül, ha „Juditkát” kukkolva, álló farokkal találná a fiát.

Az idő és a fűnyíró száguldott, a levágandó terület vészesen fogyott. A nő leállította a motort és befelé figyelt, mintha azon tanakodna, hogy bemenjen-e.

– Lehet, hogy a kiscsaj kint játszik a teraszon – gondolta a férfi, és majdnem eltalálta a helyzetet. A kislány aludt.

Judit úgy döntött, hogy nem megy be a házba, inkább futólag körbenézett a néptelen udvaron, arrébb lépett, a már lekaszált területre, és… – mintha Péter egyik kívánságát teljesítené – lefejtette felsőtestéről a fürdőruhát, kibuggyant a két súlyos mell, majd tovább húzta lefelé, egészen a térdéig. Kicsit élvezte a napsugarak simogatását, majd széttett lábbal leguggolt, és széles sugárban pisilt.

6-8 lépésnyire.

A férfi nem győzött betelni a látvánnyal, és minden általa ismert módon időhúzásért fohászkodott, ám a végén be kellett érnie egy nyújtózkodással. Visszakerült a fürdőruha, és a nő sebesebben tologatta a masinát.

"Be akarja hozni az elvesztegetett időt?"

Csökkent a távolság, és ha azt is megeszi a fűnyíró, már csak a holttér marad hátra, s ezzel vége is lesz a váratlan, ám annál gyönyörködtetőbb programnak.

4 lépés…

3 lépés, abból 2 a sövény és a drótkerítés, ennél közelebb már nem kerül!

Jó, ha 15 másodperc maradt az élvezetből Péter számára, amikor a nő ismét leállította a berregést.

– Mi még nem találkoztunk, jó napot!

A férfi hangtalanul hápogott, és úgy elvörösödött, mint legutóbb kamaszkorában.

– Judit vagyok – nyújtotta jelképesen a kezét a kerítés felé –, mi vagyunk az új szomszédok, de csak hétvégenként lakunk itt egyelőre, és amikor sikerült a férjemnek szabadságot kivenni.

– Péter vagyok – kapott erőre a férfi.

– Tudom, mondta az anyukája. Nagyon kedves néni! Tegeződhetnénk esetleg, ha már szomszédok…

– Köszönöm. – A férfi meghatódott a megtiszteltetéstől.

– Majd megihatunk valamit, ha van kedved.

– Most? – "Ekkora mázli!"

– Mindjárt felébred a kislányom, addigra be akarom fejezni a gyepet, Aztán eljátszogat a kis csörgőivel ebédig, de ott kell lennem körülötte szopizásig.

– Az jó!

– A szopizás? – kacagott Judit.

– Ühüm. És mikor isszuk meg azt a valamit? – Péter nagyot nyelt, ádámcsutkája majdnem kiugrott a helyéből, s nem lehetett tudni, hogy a bimbók voltak-e rá ilyen hatással, vagy a kilátásba helyezett innivaló.

– Részemről csak gyümölcslére számíts, de te ihatsz komolyabbat is. Majd gyere át!

– Majd felöltözködöm illedelmesen…

– Nem fontos. Megfelel ez a tarka alsó is! Szomszédok egymás közt... Csak az utcán arra a pár lépésre ügyelj, mert még félreértené valaki!  – Judit egyetlen pillantással felmérte Péter össz-ruházatát. – Én sem nagyon akarok átöltözni. Baj?

– Jó ez a fürdőruha.

– Köszönöm, tudom, hogy kicsit gagyi, de kényelmes és praktikus, itthonra megteszi.

– Én sokat vagyok meztelenül, füvet is úgy szoktam nyírni. – Péter leste a hatást a bozóton keresztül, de nem látott Judit arcán semmiféle meglepődést.

– Mesélte anyukád… Én is szeretek meztelenkedni, de fűnyírást még nem próbáltam úgy.

– Itt az ideje! Mit szólnál egy kis közös fűnyíráshoz?

– Jókor jut eszedbe, mindjárt végzek!

– Akkor itt, nálunk!

– Anyukád mit szólna?

– Majd délután elmegy pletykázni a barátnőivel…

– Addigra, sőt már délre megjön a férjem.

– És holnap?

– Holnap nem megy pecázni, de délután hazautazunk… Amoda haza, furcsa ezt még így mondani, itt is lakunk, ott is lakunk.

Péter nem akarta elereszteni a témát:

– Gyorsan átmegyek, és végigfutunk még egyszer a füveden…

– Haha! Ebben a kis tarka alsódban?

– Meztelenül. Benne vagy?

– Rajtam nem múlik, de egy-két percnél több időnk nincs…

– Tudom, szopizásig!

– Téged az izgat? De nem szopizásig, hanem ébredésig. No, ne szontyolodj el ennyire! Átjöhetsz, és közben beszélgethetünk.

Péter megélt már néhány évet, de egyetlen esetre sem emlékezett, amikor egy beszélgetésre invitálástól ennyire izgalomba jött volna. Látványosan. Judit meg is kérdezte a sövény túloldaláról:

– Mindig ennyit kéreted magad?

Vége