Őszi erotikusok - erotikus novellák
2. évad
Bábjáték
Egy 8 perces blokkban semmi szerepe sem volt. Pontosabban: a szerepe szerint éppen elveszett, és a történetben mindenki őt kereste.
Valójában ilyenkor leült a földre, azt vallotta, hogy elveszni is csak kényelmesen érdemes, hátát lehetőleg nekitámasztotta valaminek – általában a kellékes ládának –, lábait behúzta, és alulról nézte a lányokat.
– Érdekes világ a paraván innenső oldala – szokta mondogatni sejtelmesen –, ami másoknak a túlsó oldalt jelenti. – Aztán a részletekben nem mélyedt el. Elhallgatta, hogy ő mit lát, amikor a paraván takarásában felfelé néz.
A háromtagú bábcsoport egyetlen férfijaként mindig hőst játszott, és akkor is előkerült a nyolcadik perc végére, ha a gyereksereg-közönség már majdnem lemondott róla. Jöhetett a tombolás és az éljenzés!
De addig…
A két lány több volt egymásnak egyszerű kollégánál, de több egyszerű barátnőnél is. Miközben a férfivel megtartották a tisztességes távolságot – amennyire a paraván mögött, összepréselődve egyáltalán lehetséges –, ők gyakran összeölelkezve nyújtották fel a bábokat. A szerepek kedves szavait is egymás arcába mondták, végül összeköltöztek.
Kollégájuk észrevette a változást, és tudta róluk, hogy mostantól együtt habzsolják az életet. Késve, kialvatlanul érkeztek a próbákra, és mind nehezebben tanulták meg a szövegeket. Előadás után gyakran elsiettek valahová.
– Jössz bulizni? – kérdezték egyszer a férfit.
Gyanakodva nézett rájuk: Szívesen megnézne egy leszbi bulit, de kétségei voltak afelől, hogy ennek örülnének-e a résztvevők. Úgy gondolta, hogy a meghívás valami vicc akar lenni.
– No? – sürgették.
Patrícia közvetlen eléje lépett:
– Ne izgulj, nem fog megenni senki sem!
– Még csak meg sem harapnak! – nevetett Bernadett is.
– Vagy van jobb dolgod?
– Valami titkos szomszédasszonynak belopod a bábodat? – Bernadett előszeretettel használta a bábozással kapcsolatos kifejezéseket erotikus szinonimaként.
A férfi megadta magát:
– Jól van, ott a helyem. – Legalább életében először akció közben láthat leszbiket. Bár ebben nem volt biztos.
– Nem akarsz már előtte hazamenni, remélem!
Rájött a meghívás céljára: a lányok nem akarták megtenni vele a szokásos kerülőt.
Addigra minden a ládákba került, azokat a megszokott rutinnal pakolták a kisbuszba. Kigördültek a művelődési ház udvarából.
– Merre?
– Mért kérded? – mosolygott Patrícia a kormány mögül. – Úgy érzed, hogy te vezetsz?
– Csak, mert… Milyen messze van?
– Keresztül a városon.
Elkapták a csúcsforgalmat, de sikerült dinamikusan haladniuk.
Budán, egy csendes utcában Patrícia megnyomta a dudát. Szinte azonnal megmoccant egy hatalmas, kovácsoltvas kapu, és lomhán kitárult a kisbusz előtt. Az udvarban több autó parkolt már, és az épületből monoton zene szivárgott. A széles teraszról nyíló bejárati ajtó mindkét oldalán erősfényű lámpák világítottak, és a vendégeknek nem kellett csengetni, csak lenyomni a kilincset.
Patrícia sietett előre, mindenkit megölelt és megpuszilt. Bernadett köszönésképpen többeknek csak mosolyogva bólintott, és akik kérdőn néztek a szorosan mögötte lépkedő kollégára, azoknak lazán bemutatta:
– Barátunk…
A férfi ízlelgette a szót – „barátunk” –, s furcsa felhangot érzett: Leszbi csajok férfibarátja? Valahogy úgy kongott a „barátunk” a tágas, márványlapos előszobában, ahogy egy háremben az „eunuk”.Szerencsére egy nyitott ajtón túl megpillantott még néhány férfitársat, akik ugyanolyan szerencsétleneknek tűntek a sok nő között, de legalább nem volt egyedül. Mintha ólomcsizmában járna, átsétált a másik helyiségbe. Útközben megmarkolt egy öblös poharat, aztán leült egy kanapéra, háttal a falnak, így valamennyire biztonságban érezte magát.
A többi vendég könnyedén cseverészett, sétálgatott, és látszott rajtuk, hogy nem először járnak ilyen helyen.
– Milyen helyen? – kérdezte magától. Hiszen ez egy magánház és sok kedves ember mosolyog itt egymásra. A legerotikusabb megmozdulásnak két nő lassú tánca bizonyult, akik csípő alatt fogták egymást, de ez sem volt kirívó. Szolid, késődélutáni összejövetel, amit azért kezdenek ilyen korán, hogy másnap mindenki kipihenten mehessen munkába. Egyre többen kezdtek el táncolni, és vegyes párok is akadtak. – Nem is leszbik?
A bábos lányok is előkerültek, beringtak a képbe. Patrícia úgy mozgott, mintha zsinóron rángatnák, és minden tagja külön-külön életet élt- Akár egy marionett báb, és ezt a stílust fokozatosan átvette a környezete is.
A férfi hátradőlt, és ettől a pillanattól kezdve erotikusabbnak tartotta a bulit, mintha az összes nő meztelenül táncolna.
Ez a jellegzetes mozgás majdnem olyan izgalmas volt, mint a fantáziájában született ujjbáb: Sokszor elképzelte a paraván mögött gubbasztva, hogy a karnyújtásnyira bábozó két lányba egyszerűen alulról benyomja az ujjait, s mint ujjbábokat mozgatná őket…
Sokat mosolygott magában, bár poharából alig fogyott az édes ital, lassan felszabadult. Örömmel kiáltotta volna bele a beköszönő éjszakába, hogy a legerotikusabb szakma a bábozás. A vendégek nem nagyon vetkőztek, de akinek arra támadt kedve, megtehette, és alig-alig tünedeztek el párocskák, de mindenki jól érezte magát. A férfi az életre kelt marionettekről ábrándozott.
Másnap, előadás előtt titokzatos arccal fordult a lányokhoz:
– Van egy ötletem… azaz kettő.
Patrícia letette a függöny-anyagot:
– Várj csak, kitalálom! Te akarsz elhívni buliba, azaz mind a kettőnket.
– Szakmai jellegűek az ötletek. Nyitnunk kellene két irányban is. Mit szólnátok a marionett bábokhoz és… – a lányok fenekére gondolva nyelt egy nagyot –... és az ujjbábokhoz?
