erotikus novellák
Gáláns tanyagazda
3.
Utána jöhet a porszívózás
– Siess!
– Tudod, hogy gyors vagyok,
de te ne akarj az lenni!
A férfi széthúzta a popsi
félgömbjeit, és megmártotta az egyik ujját a punciban.
– Siess, ez fontosabb!
– Tíz… Közben megnéznéd a
lányomat, csak megnyugtatásképpen?
Mihály kelletlenül oldalgott
az ablakhoz, miközben az ujját az orra alá tartva szimatolta.
– Beszélget egy szomszéddal!
– Csodálkozott, mert a lány szemmel láthatólag jól érezte magát, nevetgélt
Lőrinc társaságában.
Gabriella a székről lefelé
hajolva, már a középső polcoknál tartott. Megtörölgette a könyvek előtti részt.
– Legközelebb kiszedem az
összes könyvet, és azokat is leápolom.
– Maradj így! – kérte
Mihály. – Leápollak én téged! Hozok ide még egy széket, és ebben a helyzetben
megduglak.
– Haha! Te artista voltál?
Ha egy kicsit türelemmel leszel, mindjárt leérek. Addig találd el, hogy mi
következzen!
– Szopás, dugás!
– Tizenegy, tizenkettő…
Mihály nem akarta hangosan megjegyezni,
de magában azt számolta, hogy legközelebb ezzel akar kezdeni, és a
szopás-dugást megússza majd kétezer forintból.
Alig várta, hogy a nő
lelépjen a székről, szorosan mögé lépett, falloszával megcsapkodta a fenekét,
majd a réshez illesztette.
Gabriella derékból
meghajolva, zavartalanul törölgette a legalsó polcokat.
– Ez jó! Ha nem dugod be,
csak húzogatod, azt nem számolom fel – mondta. – Tizenkettőnél tartunk a
megrendelt szopással és dugással együtt. – Ledobta a törlőkendőt. – Nos? – fordult
szembe a férfivel. – Hogy szeretnéd?
Mihálynak már mindegy lett
volna, de ki akarta élvezni a helyzetet.
– Feküdj ide! – mutatott a
szőnyegre.
Az asszonyra mászott, és a
készségesen nyíló ajkak közé nyomkodta a falloszát.
– Ügyes vagy… – nyögte.
Kopogtak az ajtón.
Nem erőszakosan, csak alig
hallható szerényen, Gabriella talán észre sem vette.
Lőrinc dugta be a fejét.
Mihály ingerülten intett:
„Menj a fenébe!”
A haverja félreérthette a
szögletes gesztust, mert nemcsak a fejét nem húzta vissza, de egész testével
benyomult, és maga után vonta az eddig kint várakozó lányt.
Gabriella félrekapta a
fejét:
– Hannácskám, ne nézz ide! –
figyelmeztette a lányát, s mikor már Lőrinc és Hannácska keresztülvonultak a
szobán, Mihálynak megmagyarázta: – Nem szeretem, ha így lát a lányom… – És újra
bekapta a falloszt.
A férfi nem akarta most
olyan csekélységekkel elterelni a saját figyelmét, hogy mit keres a házban
Lőrinc az éppen foglalkoztatás alatt álló házvezetőnő lányának társaságában.
Kihúzta a farkát az asszony szájából, és lentebb csúszva, benyomta a puncijába.
Mohón tolta és húzta, élvezve a gyűrűszerű szorítást. Elég ritkán volt
ilyesmiben része.
Hosszú, diadalittas
nyögéssel élvezett Gabriellába.
Legurult a nőről, és a
szőnyegen hanyatt fekve, kielégülten bámulta a mennyezetet: – „Kellene fel egy
tükör… de nem is ide, hanem a hálóba!” – Megszólalt:
– Ügyes vagy.
– Te csináltad – válaszolt
szerényen az asszony – én csak adtam hozzá a kellékeket.
Mihály lomhán átnyúlt, és
megsimogatta az egyik „kelléket”, ujját végighúzva a még lüktető résben.
– Legközelebb ezzel kezdünk,
utána jöhet a porszívózás!
– Ahogy szeretnéd… Most
folytassam még, vagy mára ennyi elég is lesz a házimunkákból?
– Hagyjunk máskorra is! Nem
fog elszaladni.
– Ahogy akarod, te vagy a
tanyagazda.
– Mennyi időt tudsz maradni?
Esetleg egész éjszakára is?
– Megbeszélhetjük. Ma nem
alkalmas, mert vár a lányom… – Gabriella ijedten felült: – Hol van?
Mihály még gyorsabb volt,
rohant a hálószobába, feltépve az ajtót.
Hannácska meztelenül
négykézláb térdelt az ágyon, s mögötte Lőrinc az utolsó simítások gyanánt a
hamvas popsiba törölgette a spermától nedves farkát.
– Szevasz, haver! –
üdvözölte Lőrinc az ámuló házigazdát. – Ki tudsz segíteni egy kis apróval?
– Mi? Mennyi? – Mihály
agyában nehezen állt össze a kép.
– Azt mondta a kedves kis
Johanna, hogy egy tízesért mindent bevállal, ha nem az autóban kell csinálni.
No, Miska, kisegítesz?
Johanna mosolyogva tekintett
Lőrincre:
– Remélem, nem csalódtál!
Mondtam én telefonban a haverodnak is, hogy nem jár velem rosszul, de az
anyámat választotta.
Gabriella is megszólalt
Mihály válla mellett:
– Tízes, meg nekem tizenkettő, az annyi, mint
huszonkettő. – Eltakarta a szemét, hogy ne lássa a lányát, ahogy lepedővel
letörölgeti a fenekéről a spermát, és ahogy Lőrinchez hajol, lenyalni a
falloszon található utolsó cseppeket.Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése