Csajozós reggel 2.

Előzmény: Csajozós reggel 1.

Üresjárat

- erotikus novellák -

CSAJOZÓS REGGEL
2.

Estére már elfelejtette a kávézót is, az izgalmasan hangzó mosdót is, és persze a szőke pincérlányt is. A liftben összefutott az egyik szomszédasszonyával, aki – belepirulva a közlésbe – elárulta, hogy kiküldetésben tartózkodik a férje, úgyhogy Péter hazasietett a fogkeféjéért, és a nőnél töltötte az éjszakát.

Másnap délután csodálkozva nézte a telefon kijelzőjén az ismeretlen számot, és még akkor is tanácstalanul bámult a levegőbe, amikor az éter túloldalán egy kedves hang beleszólt:

– Martina vagyok.

– Örülök neked, Martina – válaszolt rutinosan, de fogalma sem volt, hogy kinek örül.

– Tudod, a csajszi… a pincérnő a kávézóból…!

– Persze, hogy emlékszem! – rikkantott Péter.

Ha visszagondolt volna a 45 évére, illetve a majd' 30-ra, mióta intenzíven gyakorolja a szexet, sosem érte még ekkora meglepetés. De nem gondolt semmi másra, szinte látta maga előtt a lányt rózsaszín ruhában és anélkül is.

– És arra is emlékszel, hogy mit ígértem?

„Azt, hogy megcsinálsz!” – Azt, hogy csinálsz nekem valamit az ügyes kezeddel…

– Ez így elég talányosan hangzik.

„Azt sem bánom, ha a száddal csinálod.” – Konkrétan nem beszéltük meg, de én mindennek örülök.

– Tudod a címet?

– Álmomból felriadva is tudnám… Azt álmodtam, hogy meglátogattalak.

– Izgalmasan hangzik. Majd elmeséled?

„Addigra kitalálok valamit.” – Kicsit erotikus…

– Elindultál már közben?

– Beültem a kocsiba – hazudta Péter –, mindjárt száguldok hozzád.

– Akkor viszlát! – A lány kinyomta a telefont.

„Hogy is hívják? Mirtill, Mónika, Makaróni… Valami széphangzású neve van. Mindegy! Milyen utca? Valamilyen utca 10. Indulás!”

A címmel nem lesz gondja, mert amikor elárulta a lány, akkor rögtön betájolta magában, hogy az állomás mellett található.

A sínek felett fényesen fodrozódott a levegő, a ormótlan épület siváran pihegett a nyári délutánban. Péter autója nesztelenül gurult el mellette, fel ne riassza álmából.

A 10-es számú ház éppen olyan volt, mint az utcában mindegyik. Egyszerű, kissé szegényes, de gondozott. Az ablakait nemrég cserélhették ki, de a kőporozást lesimogatta a szél, és az idők során a cserepek is megfakultak. A fal tövében, a kockakövek réséből két kamillavirág dugta ki a fejét, a ház előtti keskeny kertben százszorszépek sorakoztak.

Egyetlen pillanatig megfordult a férfi fejében, hogy ő most egy egyszerű pár életébe kíván betörni, akik bizonyára békében és boldogságban élnek… De bevillant a szokásos indok: Nem erőszakkal jött, megbeszélte a lánnyal, aki már tegnap is tisztában lehetett vele, hogy nem kávézásról lesz szó.

Arrébb gurult az autóval – általában ezt a diszkréciót jónéven veszik a lányok és asszonyok –, és a telefonért nyúlt.

Sms érkezett: Meggondoltad?

„Mindjárt duglak már…!” – Nem akarta válasszal húzni az időt. Kiszállt a kocsiból, és a magabiztos szerelők kényelmes járásával a kapuhoz sétált. Megfigyelte, hogy így kell lépkedni, amikor valakit nagyon várnak és biztos a dolgában, erről majd azt hihetik az esetleg leselkedő szomszédok, hogy szerelő érkezett. – „Duguláselhárító!”

A csengő valahol távolról visszhangzott, s ugyanabban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó.

A lány összefonta a haját, s ha ez nem lenne elég, a fonatból egy tekercset csinált a fejbúbján, amitől különös hangsúlyt kapott a kedves arc és a tiszta tekintet.

– Azt hittem, nem találsz ide. Gyere be!

Péter csak mosolygott és kedvtelve nézegette hátulról, miközben hagyta magát bevezetni.

A ház közepén a lány megtorpant, mintha most döbbenne rá, hogy mire készül, és becsukott egy ajtót, ami mögött – a férfi jól látta – a hálószoba található.

„Megduglak én a konyhában is, vagy a spejzben, vagy akárhol…!”

A konyhától visszafordultak:

– Nincs itthon kávé – mondta a lány.

– Még mindig itt érzem a számban azt a finom kávét, amit főztél nekem…

– Akkor ismerkedtünk meg.

„Ez nem lesz jó, ha elkezd romantikázni, aztán meg még rájön, hogy szereti a párját, és fuccs a dugásnak!” – Egyből rájöttem, hogy meg kell ismerkednem egy ilyen ügyeskezű lánnyal, aki ráadásul gyönyörű is.

Mégis a hálószobára esett a választás, a lány kinyitotta az ajtaját:

– Kicsit nagy a rendetlenség, de nemrég keltem fel – mentegetőzött, két-két ujjával lentebb ráncigálva a rövid, puha, fehér pamutszerű anyagból készült ruhát.

Az ágynemű jól össze volt túrva, sejtetni engedve, hogy itt nem egyetlen ember aludt, hanem legalább ketten, és nem is annyira aludtak, hanem mozgalmas élet zajlott…

– Nálam is ilyen szokott lenni – állította a férfi.

– Olyan furcsa ez így.. – A lány összetekerte és az ágy mellé görgette a csata nyomait. – Akarsz beszélgetni egy kicsit?

– Vetkőzzünk le és beszélgessünk!

– Telefonban bátrabb vagyok… – A férfi örömmel látta, hogy mégis összeszedte a bátorságát, és az otthoni, de nyilván gondosan kiválasztott fehér ruha lekerül a lányról. – Így nem ér, ha te nem vetkőzöl!

Péter kilépett a cipőjéből és ledobálta a ruháit.

– Azt is! – mutatott szigorúan az apró, fehér tangára.

– Gondoltam, azt majd te lehúzod…

A férfi letérdelt a vetkőztetés fénypontjához, hogy egyből közelről vehesse szemügyre a puncit, amint lekerül róla az apró ruhadarab, de a lány visszahúzta, majd magához szorítva hosszan a szemébe nézett.

– Nem szoktam ám ilyet csinálni… kicsit szégyellem is magam. – Felnyögött, ahogy Péter az ujjaival kezdte felfedezni a forró rést. – De nem elég, amit a barátomtól kapok, és hiába csinálok meg neki mindent, hogy aktívabb legyen…

A beszélgetés további része elmaradt.

Péter örömmel próbált ki minden pozíciót – jó volt mindenféle szemszögből csodálni a női testet –, Martina pedig igyekezett kitalálni minden gondolatát, hogy azokat rögtön teljesíthesse.