Csípj fel, ha utolérsz!

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

1. évad

CSÍPJ FEL, HA UTOLÉRSZ!

– Szexlepke – mondta magára, de valami elragadta a figyelmét, és tovaszállt.

Pedig a két könyöklő kolléga örömmel betársult volna a repüléshez, úgyis kezdték már megtapasztalni az évindító céges buli negatív oldalát. Mert mit lehet beszélgetni olyanoknak, akik naponta 8 órát egyébként is közös cellában, összezárva töltenek? Mégis miről? Kitárgyalták már újra a csajokat, többször körbeértek rajtuk, amikor felbukkant Lili, és váratlanul Szexlepkének nevezve magát, már ment is tovább.

– Meg sem tudtam mutatni neki, hogy hova szálljon – jegyezte meg keserűen az egyik kolléga, Roland.

Kristóf azonnal rávágta:

– Tudja ő, ne félj! Több nektárt kiszívogatott már, mint te sört.

– Lehet... De engem csak szopjon le rendesen, nem kell se szívni, se fújni!

– Te is hallottad?

– Hát pont te mesélted!

A napokban irodáról irodára járt a híre egy bizonyos kollégának – természetesen mindenki kitalálta, hogy kiről lehet szó –, aki futtában felcsípett egy csajt. Szó szerint futtában, ugyanis esti kocogás közben történt, és mire megtették az első kört, lihegve meg is egyeztek, hogy megállnak a kopasz fák között, és pihenésképpen lezavarnak egy gyors pettinget, ami ujjazásból és szopásból fog állni. A kollégát ettől kezdve egyre jobban feszítette a szoros sportgatya, és lazán bekanyarodtak egy csendes helyre. Bonyolult volt összehangolni, hogy a két akciót párhuzamosan tudják végezni, de találtak egy felújításra szoruló jéghideg padot, ahová a kolléga leült, a csaj feltérdelt, és így már egyszerre elérték egymás kritikus testrészét, szájjal, illetve ujjal. Vetkőzni sem nagyon kellett. Viszonylag gyorsan végeztek, a kolléga szerint ilyet még nem tapasztalt, mert a csaj szabályosan szívta a farkát, és a változatosság kedvéért talán még fújt is bele egy kis levegőt... Másnapra viszont az érzékeny testrész kipirult, megdagadt, fájt és ok nélkül levet eresztett. Mindenki meg volt győződve róla, hogy ez a szívás-fújás ártott meg, és a cégnél dolgozó valamennyi pasas eldöntötte, hogy ő bizony nem fog futni. Még melegben sem, nemhogy télen!

– Szítta, fútta! – röhögtek az eseten. – Le is fagyhatott volna, az a rosszabb verzió.

– Honnan lehet tudni, hogy nem szopja a csaj a jégcsapot, hanem szívja? – kérdezte Roland elmélázva.

– Hát hallottad, hogy egész más érzés a szívás, mint a szopás.

– De milyen? Csak azért érdekel, hogy észrevegyem, hogy Szexlepke nem szopja, hanem szívja a farkam.

– Szerintem fel fog tűnni, de jobban jársz, ha másik csajról ábrándozol.

– Miért is? – mutatott Roland egy távolabbi pont felé, ahol Lili úgy lapult a falhoz, mintha odanyomták volna, pedig csak 2 lépésre közelítette meg valaki. – Látod, hogy mennyire beleélte magát? Agyban már dugják. Mire valaki lehúzza a bugyiját, addigra túl lesz pár orgazmuson.

Más társaságokban is Lili lehetett a téma, mert akármerre szálldosott, többtucatnyi szempár követte az útját. A másik sláger, a kolléga által megélt, szopás helyetti szívás és fújás lett, hiszen legtöbben nem tapasztaltak még ilyesmit, márpedig mindent ki kell próbálni.

Kristóf később felfedezett egy magányos csajt, akit nem lehetett a buli szépének nevezni, de legalább nem is kellett megküzdeni, vagy sorakozni érte.

– Kijössz levegőzni? – szólította meg tétovázás nélkül, és nagyot csalódott volna, ha lány nemet mond.

Feltűnés nélkül körbepillantott, hogy ezzel a diszkrét panorámaforgással megállapíthassa, mekkora érdeklődés kíséri a kezdeményezését. Kár lenne pletykák célpontjává válni.

Mire visszatért a megszólított lányhoz, már felállva találta, ami az invitálásra határozott igen választ jelent.

"Most mit csináljak?" – kérdezte magától, és villámgyors megoldásra volt szüksége, ugyanis Lili – akiről már kiderült, hogy igazából Szexlepke – közeledett,  és egészen pontosan feléje tartott. – Mit iszol? – kérdezte hamarjában ettől a lánytól, aki nem értette a megtorpanás okát.

– Már inkább semmit – hangzott a felelet.

– Akkor magamnak hozok... valamit... csak menj előre, légy szíves! – Felsóhajtott, mert a lány elindult kifelé.

Szexlepke vészesen közeledett, és ha nem szólítják meg erről-arról, már régen ideért volna.

Na, most!

– Kimegyek levegőzni – vetette oda Lili Kristófnak, mint valami alamizsnát, olyan nyafogós hangon, ahogy a csajos rajzfilmek beszélnek.

Nem is merült fel, hogy melyik csajt kell követni, Kristóf ismét megszemlélte a körpanorámát, majd a fogasról leemelte a kabátját.

Megcsapta a januári hideg, és magában értékelte a téllel dacoló lányokat, akik egy szál ruhában cigiztek az udvaron. – "De hol lehet Szexlepke?" – Élvezettel ejtette ki a frissen tanult becenevet, amilyen kéjjel a puncit szokás emlegetni.

Könnyű volt megtalálni, pár lépéssel arrébb, ahová már nem ért el a dohányosok feletti, meleg fénykör, Lili összeforrt egy kollégával. Bebújt a pasas nyitott kabátja alá, és cseppet sem zavarta, hogy a téli ruhadarab a hátán nem ér össze, szemmel láthatólag feltalálta magát. Úgy mozgott a keze kettőjük között, hogy remegett bele a télikabát.

Kristóf valamit morgott magában az olyan nőkről, akiknek mindegy, hogy ki a partner, csak farkat akarnak a markukba... de közben kereste a másik csajt, akinek ugyan a nevét sem tudta, de hátha vele nagyobb szerencséje lesz.

Kicsit távolabb vacogott, ahová csak a tetőn megmaradt, és az udvar közepére összelapátolt hóról tükröződött a csillagok és a hold sápadt fénye.

– Nem gondoltam, hogy ilyen hideg van! – fogadta a férfit. – Levegőzni hívtál, nem megfagyasztani.

– Bújj be hozzám! – tárta szét Kristóf a kabát szárnyait, akár a parkban a mutogatós bácsi.

– Ne szoríts annyira, mert levegőt sem kapok!

– Felmelegítelek.

– A kezem már lefagyott.

– Dugd ide közénk...! – Kristóf zavartan elhallgatott, mert a lány engedelmeskedett. – Tényleg olyan, mint a jégcsap.

– Bocsi, nem akarom lefagyasztani a farkad. Fagyott répa, rossz répa.

– Csak az első pillanatban volt rossz, de el ne engedd!

– Nem is bírnám, mert összeragadtunk. Húzogassam?

– Ühüm.

– De ahhoz ki kell vennem – mondta a legnagyobb természetességgel a lány.

– Segítek.

– Már nem is fázom. Régen a hó hátán is... hm... ha nem volt hova menni. – Közben lassan, érzékien húzogatta a bőrt a falloszon.

"Nem is baj, hogy nem világszépe – gondolta Kristóf –, de legalább nem a világbéke érdekli, hanem jól csinálja." – Kiverte már a fejéből Lilit vagy Szexlepkét, vagy mindegy is, éppen minek nevezik. – Hogy is hívnak?

– Ha-ha! Mi aztán nem emlegethetjük, hogy bezzeg ezek a mai fiatalok, még egymás nevét sem tudják, mégis dugnak a diszkó udvarán...! Amúgy Nóra vagyok, de most nem nyújtanék kezet, mert el van foglalva.

– Nóra... Nemrég még te is diszkóba jártál?

– Elég rég volt az már, lassan 23 éves leszek.

– És az udvaron...?

– Még a hó hátán is!

– Itt is van hó.

– Erre nem lehet ráfeküdni, legfeljebb rá tudnék támaszkodni. Szereted hátulról? Nem fog lefagyni a farkad? 
– Á, már beizzítottad, és meleg helyre készülök bedugni...

Vége