2025. február 18.

Csípd fel 5 percre 2.


Téli erotikusok
- erotikus novellák -
1. évad

CSÍPD FEL 5 PERCRE!
- személyzeti szemmel -
2.
Csobbanás



– Hol a bugyim?
Ez engem is érdekelt volna, de nem akartam megkérdezni, mert abban a pillanatban felfedeznek a sötét pult oldalához lapulva.
A medencét a terem közepén, mintegy másfél óra alatt helyezték üzembe – hiszen akkor jártam itt legutóbb, és még nyoma sem volt – és mindenképpen elismerésre méltó, hogy a két lány valamilyen módon felfújta, slagot kerített, aztán megfelelő melegvíz-csapot is, és február közepén fürdőt varázsoltak az 500 négyzetméteres helyiségbe. Vígan lubickoltak, nem zavartatták magukat, hogy 3-4 karcsapás átlósan is elegendő, és cseppet sem aggódva, hogy mit szól a strandoláshoz a főnök, közben egyiküknek eszébe jutott a bugyiját hiányolni.
Szemem a medence falára tapadt, és most az egyszer sajnáltam, hogy ez a típus nem átlátszó. Néha megpillanthattam a derékig kibukkanó sellőket, és megpróbáltam megbecsülni, hogy mennyi víz folyhatott szét a padlón. Észrevettem egy bugyit is, a közelemben hevert a pulton, kicsit arrébb néhány székre dobálva a többi ruhát, ami nemcsak azt jelezte, hogy a lányok kapkodva vetkőztek, hanem azt is, hogy meztelenül fürödtek.
Ilyenkor, buli utáni délelőttönként, amint felébrednek, néhány csaj be szokott jönni, és tökéletesre egészítik ki azt a hevenyészett rendcsinálást és takarítást, ami hajnalban kapkodva történt. Még az ajtót sem szokták magukra zárni, hiszen ki szökne be egy kis extra takarításért. Azt meg úgysem tudja senki, amit én nyáron felfedeztem: egy szál bugyiban szoktak dolgozni.
De ilyen medencés pót-bulira még nem volt példa. Honnan szerezhették?
Mit fog szólni a főnök az elpazarolt vízre? Ha meglátja a számlát! Még akkor is izgalmas a felvetés, ha – köztudottan – mindkét csajt a főnök dugja. Sőt mind a hármat, de a harmadik most kimaradt a fürdőzésből.
– Hol a bugyim? – kérdezte megint, két csobbanás között Csilla, de válaszul csak kacagást kapott.
Vali úgy csapkodott a lábával, hogy a nemrég felújított és újracsiszolt padlón vödörszám hömpölygött a drága melegvíz.
A kérdéses ruhadarabot, vagy a másik csajét – hiszen előbb-utóbb azt is keresni fogják – közelebb húztam magamhoz, karnyújtásnyira.
Majd kitalálom, hogy mi az ára! – vigyorogtam magamban, és lelkesen elkapkodtam a ki-kibukkanó cicik látványát.
Ruhában Vali a mutatósabb, kígyóbűvölő szemeivel és vadóc hajával fogva tartja a tekinteteket, ám levetkőzve Csilla viszi a pálmát. Érthető is, hogy amikor Jenő, a főnök egyszer-kétszer beállította táncolni a ketrecbe, a buli közönsége, fiúk és lányok egyaránt, szinte megrohamozták. Kár, hogy én csak messziről láthattam!
Most meg csak pillanatokig.
– Úgyis ki kell jönniük egyszer! – Türelemre intettem magam, miközben azt mérlegeltem, hogy ugyan meddig ér el a lányok bevállalóssága. Nagy merészség volt véghezvinni a medence feltöltését, és a lubickolás egyenértékű a vakmerőséggel... Gondolatban addig jutottam, hogy simán beleférne a sorba melléjük csobbanni.
Automatikusan vetkőzni kezdtem.
– Hol szerezték a medencét? – Tudtam, hogy nem ez a legfontosabb kérdés, saját figyelemelterelésem érdekében mégis többször feltettem.
Meztelenül, néma talpakon, oldalazva közelítettem meg őket. A farkam már keményen állt, készen arra, hogy akár a medence falába mélyedjen.
Csilla és Vali elnémultak.
Észrevettek volna, ezért hagyták abba a viháncolást? Vagy közel húzódtak egymáshoz, egészen közel, amennyire én is szeretnék?
Napokkal később tudtam meg, hogy részben jól tippeltem – egymás bimbóiról tervezték lenyalogatni a vízcseppeket –, csakhogy közbejött egy autó árnya, amit az udvarra nyíló ablakon át megpillantottak, és a látványtól ijedten bújtak össze.
– Mi a...?! – Jenő hangja bőgött a visszhangzó helyiségben, akár az éhes oroszláné.
Leguggoltam a medence takarásában.
A lányokat – biztos voltam benne – kiverte a hideg veríték.
A főnök, aki az egész ingatlan tulajdonosa és üzemeltetője, csendben maradt, ami csak fokozta a feszültséget. Mit csinál? Már rég el kellett volna kezdődnie a leszámolásnak, vagy a vérengzésnek.
Telefonált:
– Azonnal gyertek ide... minél többen!... Az engem nem érdekel...! – Ekkor vette észre a csajokat, vagy valamelyikük kidugta a fejét. – Itt vagytok, madárkáim? Hát ezt meg hogy képzeltétek? Na, kászálódjatok csak ki egy kis csevegésre!... Nem baj, hogy csöpög rólad, van itt már víz éppen elég!... Mit csináltok az akciósan vett medencémben? Nyarat éreztek? Tüzel a pinátok?... Honnan vezettétek a terem közepére a drága vizet, ami ráadásul még meleg is?...
Na, ugye? Tudtam, hogy ez izgatni fogja! Szóval megvette télen a medencét, gondolom fél áron, a csajok meg felavatták...
A medence nyugis oldalán gubbasztottam, és még reménykedtem, hogy észrevétlenül eljuthatok a pulton hagyott ruháimért. Például, amikor Jenő beviszi a lányokat megdugni az irodájába. Biztosra vettem, hogy azonnal ledolgoztatja Csillával és Valival az elpazarolt melegvíz minden cseppjét, aközben elmenekülök.
Kissé megnyugodtam.
Ha meglátna itt meztelenül, az életben sem tudnám megmagyarázni, hogy nem vettem részt a tivornyában, csak szándékomban állt becsobbanni a leleményes barátnői mellé. Igaz, hogy általában éppen ő dugja mindkettőt, de most én is kipróbáltam volna, Mit szólna ehhez? Akármit is mondanék, én már elvesztem... Ha el nem tűnök észrevétlenül.
– "Miért vannak csendben?" – Elképzeltem, hogy ha nem a főnök előtt állna a két pucér csaj büntetésre várva, hanem velem szemben, akkor nem sokat törném a fejem. Éppen a napokban mesélte egy Kotonka, hogy mit szeret legjobban, hát ahhoz éppen 2 csajra van egyszerre szükség, most kipróbálnám a főnök helyében. Akkor is, ha nem számít büntetésnek... Csakhogy Jenő biztosan mindent megcsinált már a csajokkal, ezért gondolkozik ennyit. Csilla és Vali bármilyen magasan hordja az orrát, kétlem, hogy bármelyiküktől lehetne olyan extrát kérni, amin meglepődne.
Elég sokáig álldogáltak a medence túlsó felén, farkasszemet nézve, amikor végre egy... vagy inkább 2 kocsi kanyarodott az udvarra.
A főnök emberei jöttek sietve, egy közeli építkezés belső munkálatait félbehagyva. Azt hitték, valami nagy baj van, aztán a meztelen csajok láttán visszafogottan röhigcséltek, és – szinte láttam – egymást lökdösték.
– Melyik nem engedelmeskedik? Melyiket kell lefogni? – kérdezte egyikük készségesen.
– Mind a kettőt! – csattant fel Jenő, a főnök. – Basszátok szét őket! – tette hozzá megvetően, és távolodott a hangja. – Aztán eresszétek le a vizet, szárítsátok ki a medencét és csomagoljátok össze!
Már azt hittem, hogy elment, amikor még mindig utasításokat osztogatott:
– Hívhattok még haverokat, ha akartok, egyszer van gyereknap! De kenjétek el rendesen a ribancokat!
Vártam még egy kicsit. Amikor hiénák elégedett csámcsogására emlékeztető hangok kezdték betölteni a termet, elindultam a pulthoz, a ruháimért. Ugrásra készen, de látszólag feszültség nélkül öltözködtem, hogy úgy tűnhetett, mintha én is a csapathoz tartoznék, ha egyáltalán valamelyiküknek is eszébe jutna nézelődni.
Körbeállták a két térdelő lányt, bemelegítésül tülekedve nyomkodták a farkukat Csilla és Vali szájába, és röhögve vetkőztek.

A következő feladatom – elsétálni mellettük – egyszerűnek tűnt, mégis megtorpantam, és egy pillanatig tanácstalanul bámultam a zajos bandát, mert többen felfigyeltek rám. Talán a haladási irányom tűnhetett fel nekik: Miért az ajtó felé tartok, amikor itt zajlik az action?
Hirtelen ötlettel lehúztam a nadrágom cipzárját, és beálltam a legközelebbi résbe.
Szinte azonnal sorra kerültem Valinál, hangos cuppanással tövig nyelte a farkam. Körbenézve megállapítottam, hogy senkit nem zavar a hirtelen létszámnövekedés, sőt a komák egyike – akit ugyanúgy csak látásból ismertem, mint a többit – élénk telefonálgatásba kezdett, és elégedett nyögésekkel tarkítva haverok tömegeit invitálta a hirtelen jött, potya buliba:
– ...Gyere be az udvar felől, megszopatjuk a csajokat, aztán meglátjuk, mire lesz idő, míg a főnök meg nem gondolja magát... Majd meglátod, az egyik a Vali...! – És máris hívta a következő ismerősét.
Helyet cserélve a főnök 3 emberével, Csillánál is beálltam a sorba, és addig fogtam a fejét, amíg csak egy hajszál választott el a spricceléstől.
Egyre többen jöttek befelé az udvari ajtón – hatékonynak bizonyult a toborzás –, és megszűnt a veszélye, hogy valaki gyanakodva megérdeklődje, mit keresek itt. "Ti hívtatok!" – válaszolnék könnyedén.
Valihoz csörtettem, aki közben térdelésből felemelkedve, derékből meghajolva szopta az egyik komát, hogy mostantól hátulról is hozzáférhető legyen. Mielőtt más megelőzhetett volna, nyáltól fénylő farkamat már nyomtam is be a puncijába.
Felsóhajtottam. Hányszor elképzeltem már, hogy Valit dugom, és tessék, most elérkezett a pillanat! Ehhez csak annyi kellett, hogy a két dilis lány kibontsa és beüzemelje a főnök akciósan vásárolt medencéjét, ráadásul éppen rosszkor és rossz helyen.
Miközben deréktól lefelé ütemesen mozogtam, és nem győztem betelni Vali popsijának látványával, oda- odalestem, hogy Csillánál, aki eddigre négykézlábra ereszkedett, mikor kerülhetek sorra. Mert fülledt álmaim másik főszereplője leggyakrabban éppen Csilla volt...
A lányok jól bírták – erre biztosan nem számított a főnök –, sőt nevetgéltek, egymásba kapaszkodva várták a hátulról jövő lökéseket, vagy éppen játékosan civakodva kapkodták ki egymás szájából az aktuális farkat, egyáltalán nem büntetésként élték meg a dolgot. A főnök emberei a legelső 1 - 1,5 órában átestek átlagosan 2 spriccelésen, és eddigre azt lesték, hogy lehetne-e inni egy sört, vagy elkezdtek tanakodni a medence leeresztési módszerén.
Néha úgy éreztem, mintha egyedül helytállva kellene megmentenem a férfibüszkeséget, de szívesen tettem. Addig, amíg mellettem valaki a petyhüdt farkát kínálgatta Valinak, közben azon vitatkozott egy másik komával, hogy hány literes lehet a medence, én kitartóan és keményen dugtam Csillát, immár másodszor, Valival is túl voltunk 2 meneten.
Valaki a közelemben kitalálta, hogy a fizika szerint egy slag segítségével le lehet ereszteni a vizet, ha a kifolyónyílás alacsonyabban van, mint a víz szintje. Jót mosolyogtam, mert engem ez érdekelt legkevésbé, amikor Csilla éppen profin rezegtette a fenekét.
Nem is bántam, hogy a többiek kidőltek, nekem még ment. Ötleteim is akadtak volna bőven: Csilla táncolhatna, vagy együtt a két lány, bemehetnénk a főnök franciaággyal felszerelt irodájába, ahol a csajok ugyan jártak már egyenként is, együtt is, de én még sosem ... Ott persze egyből kipróbálnám velük, amit az egyik Kotonka szerint szeretnek a csajok, nekem pedig már a gondolatától is megint merevedik a farkam...
A medencéből mindenfelé ömlött a víz, de legkevésbé a lefolyóba. Ezen jót röhögtek, hiszen amint meglátja a főnök, hogy átázott a padló, büntetésként megint be fogja dobni a csajokat a közösbe.
Én persze nem a jövőre gondoltam, amikor a nevetgélő két lányt a főnök franciaágyához vezettem.
Sosem lehet tudni, mikor adódik megint egy ilyen lehetőség! (Folyt. köv.)


Nincsenek megjegyzések: