Tükörrezdülés

MISZTIROTIKA

Erotikus és/vagy misztikus - Misztikus és/vagy erotikus

Tükörrezdülés

Titike rohanás közben egy futó csókot lehelt Mirtill szájára, és már lebegett is mögötte a vérvörös köntös, amikor mégis visszafordult. Bepótolta a reggelente szokásos, hosszú csókot, még úgy is, ha ezzel értékes másodperceket veszít, és akkor is, ha ajkának lenyomatát utána gondosan le kell törölgetnie a tükörről.

– Jó lesz így? – kérdezte, már tényleg sietve. – Kibírod így nélkülem 2-ig?

Mirtill nem válaszolt, de szomorúan nézett a köntöst összefogó lányra.

– Na, jó – kacagott fel Titike, egy pillanatra felvillantva meztelenségét – addig is egy kis búcsúajándék. Ízelítő! Ha pedig megjövök, akkor megkapsz mindent-mindent!

Mirtillt sikerült ugyan felvidítania, az ajtóból visszapillantva elkapta a mosolyát, ám a mutatók könyörtelenül felgyorsultak. A kagyló helyett mélyen a kád fölé hajolva mosakodott, hogy ne pocskoljon szét, majd a szélére ült, és néhány gyors mozdulattal, sok vízzel leöblítette a combhajlatokat, a fenekét és a punciját.

– Ne kukucskálj! – morgott a mosdó feletti tükör felé, mert Mirtill képes ide is követni, észrevétlenül megugrik ekkora távolságot, még sokkal nagyobbakat is. – Tudom, hogy kíváncsi vagy, régen láttad már... haha... de most nincs időm ilyesmire.

Öccse az ajtón túlról reagált:

– Nem fogok lese’kedni, ígérem! De bemehetek?

– Nem, és nem szóltam semmit!

A fiú vállat vont, megszokhatta volna már, hogy Titi magában beszél. 

– Siess már, vegyél fel bugyit, és hadd menjek be, legalább pisilni, mert el fogok késni!

– Máskor kelj fel időben!

– Mindig ezt mondod, de nem látom a jó példát!

– Hallgass már el, te nagyon hibbant! Ne üvöltözz itt nekem!

– Csak egy perccel kevesebbet masztiznál, akkor nem torlódnánk.

– A saját masztidról üvöltözzél! Kiverted már ma?

– Ha nem maradsz csendben, bemegyek!

Ez mindkettőjüknek hatásosnak bizonyult, Titike lenyelte a szokásos mondandója további részét.

– Átázott a gatyád, öcsike! – jegyezte meg egy perccel később a lány, és amíg az öcsi ijedten lepillantott, ő elosont mellette. Újabb egy perc múlva már a bejárati és a liftajtó csapódott gyors egymásutánban.

*

2 évvel korábban...

Titike elmélázva állt a tükör előtt. Érdekes, hogy idáig nem sok jelentőséget tulajdonított a csillogó, keretében megbillenthető, embernagyságú bútordarabnak, amely évek óta némán szemlélődik a sarokból. Jó volt megállni előtte, indulás előtt tetőtől talpig végignézni az öltözetet, és később pucéran is, a fejlődő nőiességet.

De semmi több! A hosszú tükör csak egy élettelen holmi, csak egy bútordarab.

Ezen a bizonyos, 2 évvel korábbi reggelen egyik percről a másikra átértékelődtek a dolgok.

Titike gyanakodva fürkészte a tükörből visszanéző képmását.

– Te voltál? – szegezte neki a kérdést, de feltűnt, hogy egy csipetnyi szigort sem talál a fordított Titike arcán. – Te Mirtill, ne szórakozz velem! – fenyegette meg, és felfedezte, hogy a tükörkép ezt is sokkal enyhébben fordítja le.

A "Mirtill" név mindenesetre a tükörbéli énjén ragadt, ettől kezdve csak így hívta, legalább megkülönböztethetők lettek. Titike és Mirtill. Mirtill és Titike.

– Na, figyelj! – Titike leült az ágya szélére, és meglepetésében benntartotta a levegőt.

Mi van itt?!

A tükör, ami ilyen szögből az íróasztalt szokta mutatni...! Most visszanézett rá, ráadásul ijedten, mint akit rajtakaptak.

– Már ébredéskor lebuktál, most már mindegy! – Titike gúnyosan hunyorgott az egyik szemével.

Mirtill elnéző arckifejezéssel várta a folytatást.

– Ne tégy úgy, mintha semmihez semmi közöd sem lenne! – Titike játékosan meg akarta fenyegetni, de meggondolta magát, így a tükörkép is visszaejtette a kezét. – Azért figyelmeztethettél volna, amikor itt mászkáltam előtted meztelenül! Egyáltalán fiúnak, vagy lánynak számítasz? – Amikor észrevette Mirtillt elpirulni, gyorsan megállapította: – Lány vagy, persze. De miért bámulod folyton a cicimet? És... amikor belestél a punimba?! Reggel meg már nem bírtál magaddal, mi? – Odakintről hangokat hallott, ezért halkabban tette hozzá: – De... remélem... jó volt elélvezni! Neked is sikerült?

Ettől a naptól kezdve Titike mindig ugyanúgy ébredt.

A tükör keresett valahonnan egy kóbor napsugarat, és azzal simogatta az alvó lányt, majd a fénnyel célzatosan a legérzékenyebb pontjait kényeztette. Mirtill, a tükörlány megvárta, amíg Titike az álomból átbillen a kéjes valóságba, és együtt nyögdécseltek egészen a teljes kielégülésig.

Még télen is megoldotta, amikor későn világosodik, akkor is kerített fényt, talán az éjszakai busz reflektorától lopta, és ébresztőig őrizgette. Reggel egyenesen Titike bugyijára irányította, oda, ahová be kell nyúlni.

Titike, ha még a szemét sem nyitotta ki, érezte, hogy Mirtill készen áll a közös hancúrozásra, és fénynyelvével birizgálja. Aztán, amikor felnézett, összetalálkozott a tekintetük, és puncijukat szemérmetlenül egymás felé fordították. A szirmok már nedvesedtek, és maguktól kinyíltak.

– Kinyalsz? – kérdezték egyszerre, ám jól tudták a választ.

Sokat tanult Mirtilltől.

Az erősen zárkózott lány, Titike kezdte megszeretni a szereplést, sikerült kívülről látnia magát, és izzasztó felelések helyett sikerélményeket gyűjtött.

A tükörlány, azaz Mirtill segítségével rájött, hogyan szabadulhat meg minden gondtól, és akkor varázsolt magának jókedvet, amikor csak akart.

Mert Titike érzelmei – ahogy bárki másnak is – kiülnek az arcára. Mindenki tisztában van vele, aki látja, hogy a másiknak éppen milyen a kedve. Csak azt nem tudjuk – amire a lány már rájött –, hogy ez a folyamat visszafelé is működőképes! Amikor Titike mosolyt kényszerít az arcára, elég egy-két másodperc ahhoz, hogy ezt belülről is átélje, és már szívből mosolyogjon.

Ugyanezt Mirtill is elérte, ha akarta: idétlenül mosolygott, néha nevetett is, amíg végre Titikének jókedve támadt.

Megbarátkozott a testével, és ezt is Mirtillnek köszönhette. Talán Titike lett az egyetlen nő a világon, aki minden porcikát úgy fogadott el magán, ahogy azt kapta, illetve amilyenné alakult. Így amikor egymásnak háttal négykézlábra ereszkedtek, már nem azt mondta, hogy "hú, de nagy a seggem", hanem megdicsérték egymást:

– Ilyen kívánatos popó! Ha fiú lennék, megdugnálak!

*

Mirtill, a tükör túloldalán, napközben sokat pihenhetett. Ilyenkor lehúzódott, nehogy valaki belépjen a szobába és felfedezze. Csak a foltokat tüntette el gondosan az ő térfeléről. Utána üres tekintettel várakozott Titikére.

Végre!

Titike szokatlanul csendesen érkezett, a visszafogott zajokból mégis kiszűrődött valami furcsa, valami idegen is. Kivételesen egy fiú is jött vele, bizalmasan sugdolózva léptek a szobába.

Titike, mintha véletlenül tenné, arrébb lökte a billenthető tükröt, és még fordított is rajta egyet, hogy csak a mennyezetet mutathassa. Aztán behunyt szemmel hagyta a fiú burjánzó csókjait és a mohó kezek vetkőztetését.

Észre sem vette, amikor a srác egyetlen mozdulattal visszaállította a tükröt eredeti helyzetébe, és ettől kezdve nem maradt előtte rejtve a lánytest egyetlen részlete sem.

A fiú már a megadóan széttett lábak között kutakodott, és millió puszit szórt szét, amikor Titike ráébredt, hogy illik viszonozni ezt a rengeteg kedveskedést. Határozottan nyúlt a még begombolt nadrághoz, és előkotorta a falloszt. Mire kivette, úgy megduzzadt a markában, hogy le kellett néznie, megcsodálni.

– Hogy fogom én ezt bekapni? – kérdezte meglepetten.

A fiú büszkén morgott.

– És ezt mind belém akarod nyomni? – nézegette egészen közelről a csupasz keménységet, ami egy dús szőrkoszorúból meredezett ki.

– Majd szólsz, ha ne nyomjam már tovább! Nem volt még rá panasz.

– Azt elhiszem. Szép példány – jelentette ki Titike, mintha akkora nagy szakértő lenne a farkak mérete terén.

Hosszú, selymes haja elterült a srác hasán.

A fiú oldalt fordította a fejét, hátha megpillanthatja a lány csodálkozó arcát, és végignézheti, ahogy elnyeli a forró száj.

Ilyen nyilvánvaló undort még nem tapasztalt, mint amit a tükörből látott. A keserűbe harapott grimasz éppen az ellenkezőjét mutatta, mint amiről a lány beszélt.

Titike tekintete is a tükörre tévedt, és először Mirtill kárörvendezését vette észre, majd a valóságnál legalább ötször vastagabb falloszt.

– Nagyon megharagszol, ha most mégsem...? – Szinte könyörgött. – Nem állok még készen erre.

– És ha nem kapod be, csak dugunk? – kérdezte a fiú. Nem értette, hogy mi a baj, de eléggé lohasztóan hatott rá az elcsípett grimasz.

– Bocsi, de nem megy! – felelte Titike megkönnyebbülten, miközben a tükörben Mirtill erőltetett szánakozását látta. – Majd bepótoljuk, ígérem, jövök neked egy cumival és egy dugással, de most nagyon nem megy!

A fiú csalódottan, de az elkezdett akciót félbe nem hagyva, Titike mellei közé tette a farkát, és sebesen húzogatta. Egyszerre szakadt fel a gát, és ömlött az áradó sebes, fehér patak a cicikre.

Mirtill majd' kipukkadt, rázkódott a nevetéstől, diófa keretében a tükör is megrezdült.