Hugicám nővére 2.

Előzmény:

Hugicám nővére 1. A tréning

ÜRESJÁRAT

erotikus novellák

Hugicám nővére

2.

Kétfelé kalimpálás

 

Izabella egyre türelmetlenebb lett. Na, jó, meg lehet érteni, hogy a nővére fáradtan jött haza a péntek déltől szombat délig tartó tréningről, de attól még nem kellene bezárkóznia a szobájába. Majd ha ő is dolgozni fog, és el kell járnia ilyesmikre, hazaérkezéskor első dolga lesz, hogy mindent elmesél.

– Azt mondta, hogy pihenni akar, és ne zavarjuk! – nézett durcásan Bencére, Szonja barátjára, amikor kinyitotta neki az ajtót.

– Rám is vonatkozik? – nevetett a fiú, kivillantva mind a 32 hófehér fogát. Gyengéden megrángatta Izabella copfját, majd akadálytalanul elnyelte Szonja szobája.

A fiatalabbik lánytestvér sértődötten torpant meg a zárt ajtó előtt, és fortyogva próbált meg elkapni egy-két hangfoszlányt nővérétől, vagy legalább a néhány hete barátként funkcionáló Bencétől.

Visszavonult a saját szobájába, és még arra sem reagált, amikor a szülők nagy zajjal cihelődtek szokásos bevásárló-körútjukra. Később – meredten figyelve a mennyezeten mocorgó árnyékokat és tükröződéseket – hallotta, amint Szonja beindítja a mosógépet. Nem feküdt rá egyik fülére sem, nehogy elaludjon, vagy nehogy elmulasszon valamit a lakás délutáni neszeiből.

Még mindig duzzogva, lábujjhegyen osont a nővére szobájáig, és nesztelenül megnyitotta az ajtót.

– Jaj, bocsi! – lehelte a levegőbe, és hangtalanul visszacsukta az ajtót. Még szerencse, hogy fel nem kiáltott meglepetésében, amikor megpillantotta a nővére ágyán elterülő, meztelen Bencét.

A fürdőszoba felől csobogás hallatszott, Szonja még dudorászott is jókedvében.

Izabella örült, hogy sikerült anélkül visszatérni a szobájába, hogy valaki észrevette volna rövid, ám tanulságos kalandját. Ismét végigfeküdt a hátán, és lehunyt szemmel igyekezte felidézni Bence kifliszerűen oldalra kanyarodó, pihenő farkát

– Mehettem volna egy perccel előbb! – gondolta, de tovább is lépett, mert talált érdekesebb fantáziálgatni valót. – Beosonok és megsimogatom, megnyomkodom, hogy mennyire puha. Azt hinné, hogy Szonja, és ki sem nyitná a szemét, csak lassan-lassan felállna… neki. Mosolyogna, és várná, hogy mi fog történni, én meg huzigálnám…

Annyira felizgatta a saját képzelete, hogy vadul magához szorította a párnát, majd ráhengeredett és meglovagolta.

– Mért ne mehetnék át a saját, egyetlen nővéremhez? – villant belé a felismerés. Hiszen nem tudják, hogy járt már ott…

Reménykedett, hogy Bencét még egyedül találhatja, alaposabban megnézheti, s ha lebukna, akkor majd megjátssza, hogy véletlen volt. Persze, véletlenül nem lehet egy farkat húzgálni, de majd arra is kitalál valamit – ha kell –, de nem akarta tervezgetéssel húzni az időt.

Sosem szoktak mezítláb közlekedni a lakásban, mert Anya szerint a meztelen talpra csakúgy tapadnak a bacik, hogy aztán felhordják őket burjánozni az ágyra és mindenféle más bútorra… Izabella ezen a délutánon már másodszer értette meg az íratlan házi szabályt.

– Ide jössz? – állt eléje Szonja a fürdőszobánál. – Egy perc… – Még ki sem mondta, amikor mögüle Bence bukkant fel, és jött kifelé.

Rövidnadrágjában, meztelen felsőtesttel, elégedetten arccal. Izabella kéjes és kielégült mosolynak nevezte volna, ha az irigység el nem nyom minden egyéb gondolatot.

– Hozzád indultam – szedte össze magát –, hogy dumáljunk egy kicsit. Meg, hogy van-e valami terved délutánra…

– Tervünk az lenne – felelte Szonja, kihangsúlyozva a többes számot.

– Elmegyünk csónakázni, aztán megnézünk egy filmet – mondta Bence. – Velünk tartasz?

– Persze – vágta rá Izabella, mielőtt a nővére módosíthatott volna a meghíváson. Gyorsan be is biztosította magát, és a fiú szemébe nézve megkérdezte: – De nem zavarok?

– Ugyan! Részünkről a megtiszteltetés.

Mindannyian bementek Szonja szobájába, és Izabella úgy látta jónak, ha már egy centire sem távolodik el a többiektől.

– Milyen volt a tréning? – érdeklődött ártatlanul a nővérétől.

– Hosszú.

– Nálunk is szokott lenni – mondta Bence –, az is mindig hosszú. Azt hiszem, csak a szervezőknek hasznos, jó sok zsetont kapnak érte. Akinek meg részt kell venni, az eszik és iszik, és valahogy túléli.

– Szex is van?

Szonja megütközve pillantott a húgára:

– Mit képzelsz? Ez munkahely!

– Na és? Biztos vannak szünetek, meg éjszakára sem zárják rátok a szobákat…

– Éjjel örülünk, ha kipihenhetjük azt a sok hibbantságot.

– Te mit csinálnál? – húzta meg Bence Izabella szőke copfját.

– Attól függ, milyenek a pasik, de én biztosan nem alvással tölteném az időt, mint a sok langyos tutyimutyi…

– Rám célzol? – ráncolta a homlokát Bence, miközben széles szájjal nevetett.

– Nem voltunk még együtt tréningezni, sőt én egyáltalán nem voltam, de ha együtt mennénk majd egyszer, remélem, nem a hajamat akarnád húzgálni.

– Hát mit szeretnél? – kapta el a fiú Izabellát, és leszorította az ágyra. Úgy maga alá gyűrte, mint néhány perccel korábban a lány a párnát, csak a párna nem tudott kétoldalt kapálózni a lábaival.

– Engedj el! – nyöszörgött Izabella, de lábait Bence derekára fűzte.

– Majd ha visszavonod a tutyimutyit…!

– És ha nem? – lihegett a lány, játékosan szorongatva a fiú nyakát, és érezte a lába közt a hozzányomódó keménységet.

Szonja könnyeit törölgetve, kacagva nézte őket. Akkor komorodott csak el, amikor Bence futólag megmarkolta Izabella egyik mellét, majd lenyúlt, mintha a farkát akarná beigazítani:

– Elég volt! Bolondok vagytok mind a ketten.

Kipirultan kászálódtak fel. Izabella úgy helyezkedett, hogy a fiú farka folyamatos takarásban legyen – lapos pillantásokkal nyugtázta, hogy az bizony még mindig meredezik –, mert a nővére még képes lenne félreérteni az ártatlan játékot.

Bencének feltűnt az árnyékolás, és először kényelmetlenül érezte magát, aztán dicsérte Izabella előrelátását, majd cinkos pillantásokat váltott a lánnyal.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Hugicám nővére 3. Parttalan