Turkálás 1.

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

2. évad

Turkálás és csipegetés

1.

– Király buli lesz!

Nemcsak megelőlegezték, de biztosak voltak benne, hogy könnyedén kiérdemlik a megtisztelő címet.

Egyre többen belefolytak, újabb és újabb ötletek, és persze bevállalós lányok nevei kerültek elő, pedig legelőször csak 3 főről indultak, abból is csak egyetlenegy a lány. Úgy kezdődött, hogy Zsombor mesélt Ferinek egy buliról, vagyis inkább panaszkodva dicsekedett:

– Sikerült rádumálnom Rékát, hogy feljöjjön. Reggeltől délután 3-ig csak jöttem-mentem a lakásban, alig bírtam visszafogni magam, hogy előzetesként rá ne rántsak egy menetet.

– Mert? Sokkal tovább bírod, ha előtte kivered. Én nem szoktam visszatartani...

– De nem akartam csak úgy, a levegőbe, hanem abban bíztam, hogy Rékával összehozunk néhány menetet, az első rövid után hosszabbakat... Na, szóval, pontban háromkor csengetés, és Réka kacagott a kaputelefonba. Beengedtem, és amíg felért, fújtam még magamra egy kis szagmintát. Akkor ámultam csak nagyot, amikor a csaj mögött Kristóf vigyorgott. "Hát te?" – kérdeztem. Azt sem tudtam, hogy ismerik egymást. "Itt találkoztunk a ház előtt – felelte Réka Kristóf helyett, és kézen fogva őt is behúzta a lakásba –, ígért nekem egy cigit, mert zárva van a sarki bolt, és nem akartam rágyújtással húzni az időt... Baj?" Mondtam volna, hogy baj, de nem akartam bunkónak tűnni, és végül 1 cigi elszívását még ki tudom várni.

– Kitalálom. Cigiztek, aztán Kristóf ottfelejtette magát.

– Valahogy így. Kimentünk az erkélyre. Engem rágott az ideg, ők meg a szívásról dumáltak, de annyira nyíltan, mintha valóban a cigiről beszélgetnének, Réka kijelentette, hogy mindig jó, ha van valami a szájában, és a szívás a kedvence. Közben Kristóf zsebre tette az egyik kezét, és feltűnően húzogatta a farkát, a csaj meg csak nézte és nevette. Már azt hittem, hogy mindjárt előveszi, és ott szopja le előttem az erkélyen, de elnyomták a csikket, és megint rá akartak gyújtani. Szerencsére már csak 1 szál maradt a dobozban, úgyhogy megkönnyebbültem, búcsút vehetünk Kristóftól.

Zsombor nagy levegőt vett, és folytatta:

– De nem! Kitalálták, hogy ezt az utolsót közösen szívják el, közben azzal hülyéskedtek, hogy Réka két slukk között bekaphatná a vastagabbat is. Még a füstszűrőből alig kilátszó csutakon is megosztoztak, és egymás kezét fogva, közösen nyomták el a csikket.

*

Az erkélyt az éledező, február végi napsugarak kellemesen felmelegítették, és úgy tűnt, hogy a dohányosok egészen addig kint akarnak maradni, amíg maximumig fel nem húzzák egymást. Réka szinte szerelmesen simult Kristófhoz, és mintha egy percig sem bírná ki cigi nélkül, igyekezte rábeszélni, hogy szerezzen valahol egy dobozzal.

Zsombornak tetszett a lány ravaszsága, hiszen ezzel az ürüggyel eltávolítható a felesleges és hívatlan harmadik, és végre hozzáláthatnak Rékával ahhoz, amit reggel óta vár. Kristófot meg úgysem engedi be újra, cigivel sem, anélkül sem, sőt nem is tudná, mert illetlenség lenne abbahagyni az addigra bőven megkezdett dugást. Felvidult, és máris megbocsátotta a lánynak a másfél szál elszívott cigivel elvesztegetett időt.

– Ismerek egy közeli dohányboltot – mondta elgondolkozva Kristóf.

– Az van zárva! – felelte Réka.

– Lehet, hogy közben kinyitották, szokott úgy lenni – szólt közbe Zsombor –, és amarra, a téren is van egy bolt, ha jól tudom.

– Sokba kerül ez nektek... neked, ha ennyit kell szaladozni – vigyorgott Kristóf, és magához húzta a lányt, mintha nem lennének már anélkül is összetapadva.

Zsombor meghökkent Réka reakciójától:

– Mit szeretnél érte?

– Egy szivarozást – válaszolta Kristóf, és nadrágon keresztül megmarkolta az eddig csak a zsebén át izgatott falloszát, hogy egyértelmű legyen a kérése.

– Rendben van, de nem szeretem a mélytorkozást...

Kristóf engedékenyen bólintott.

Zsombor megkapaszkodott az erkély korlátjában. Akkor kezdett magához térni, amikor becsapódott a bejárati ajtó.

– Mért csináltad ezt Kristóffal? – támadt Rékára.

A lány kikerekedett szemmel nézett rá:

– Mit csináltam? Veled mit csináljunk?

Ekkora megrázkódtatás után nehéz megszólalni, ám sikerült valahogy bejutni az erkélyről, és a fiú elemi ösztönei hamar életre keltek. Ledöntötte Rékát a kanapéra és fogdosta, ahol érte.

A lány nyitott szájjal kérte a csókolózást, és segített saját vetkőztetésében, majd könnyedén előcsúsztatta Zsombor bökésre álló farkát, és a combjához dörzsölgette.

A fiú erős késztetést érzett, hogy legalább egy ujját benyomja a meghódítani vágyott barlangba, és Réka nyögésével egyszerre mordult fel, megérezve a forróságot. A lány vállig felhúzott lábakkal tárta szélesre a bejáratot. Megmarkolta a farkát, és ugyanoda irányította, ahol az ujja járt.

Réka, mint akinek szintén sürgős, de nem annyira, félbeszakította a mozdulatot, és a megkaparintott fallosszal ütögette, nyomkodta a punciját, játszott, pedig úszott már a nedvességben.

Zsombor újabb és újabb kísérletet tett a lüktetőnek érzett lyuk betömésére, de Réka ébersége az utolsó pillanatban minden próbálkozást elhárított, Egy-két centit engedte csak be, ami igen kevés, és a farok forró nedvességben csúszkáltatásával öntudatlan állapotig taszította a fiút. Már mindegy volt, hogy hová, csak azonnal üríteni kellett a felgyülemlett spermát.

A csengő kíméletlen hangja térítette őket némileg észhez.

– Megérkezett a cigi! – rikkantott fel Réka. – Beengeded?

– Nem én! – Zsombor majdnem hozzátette: – Te sem engedtél be engem.

– Akkor én kinyitom... – A lány könnyedén kisiklott a meghökkent fiú alól. – Utána te jössz!

Azt már nem látta, hogy a neki szánt gejzír szemtelenül telespriccelte a kanapét, és már jött is vissza a sietségtől kipirult, vigyorgó Kristóffal.

Megint hárman lettek.

Zsombor nem tudta, hogy meztelenségét takargatni kellene-e a másik fiú előtt, netán restelkedni, hogy Réka helyett a kanapét terítette be, de a pucér lányon sem fedezett fel egy cseppnyi szégyenlősséget sem, inkább fesztelenséget, és afféle természetességet, mintha mindennapos lenne két kutakodó szempár kereszttüzében állni.

– Bocsi! – mosolyodott el Réka, és mutatóujja hegyével letörölt egy cseppnyi nedvességet jobbcombja belső feléről, majd a nyelvére kente. – Te meg hova sietsz? – kacagott Kristófra, aki mindenekelőtt kiszabadította a farkát, biztos, ami biztos, s csak aztán kezdett el vetkőzni.

– Menjünk be a szobámba! – Zsombor alig ismert rá a zsák mélyéről érkező, saját hangjára. – Hazajöhet a tesóm, bármikor hazajöhet...

– Fiú, lány? – kérdezte Réka, miközben előrehajolva, érdeklődéssel szemlélte a lába közt útnak induló második cseppet.

Kristófot egészen más izgatta:

– Dugtatok?

– Nem, csak bemelegítettünk – felelte a lány, és sikeresen elcsípve a bemelegítés hatását jelző újabb, megfontoltan gördülő cseppet, ezt is lenyalta. – Hova menjünk?

– A szobámba, erre!
(Folyt. köv.)

Folytatás:

Turkálás és csipegetés 2.