Csajozós reggel 2.

Előzmény: Csajozós reggel 1.

Üresjárat

- erotikus novellák -

CSAJOZÓS REGGEL
2.

Estére már elfelejtette a kávézót is, az izgalmasan hangzó mosdót is, és persze a szőke pincérlányt is. A liftben összefutott az egyik szomszédasszonyával, aki – belepirulva a közlésbe – elárulta, hogy kiküldetésben tartózkodik a férje, úgyhogy Péter hazasietett a fogkeféjéért, és a nőnél töltötte az éjszakát.

Másnap délután csodálkozva nézte a telefon kijelzőjén az ismeretlen számot, és még akkor is tanácstalanul bámult a levegőbe, amikor az éter túloldalán egy kedves hang beleszólt:

– Martina vagyok.

– Örülök neked, Martina – válaszolt rutinosan, de fogalma sem volt, hogy kinek örül.

– Tudod, a csajszi… a pincérnő a kávézóból…!

– Persze, hogy emlékszem! – rikkantott Péter.

Ha visszagondolt volna a 45 évére, illetve a majd' 30-ra, mióta intenzíven gyakorolja a szexet, sosem érte még ekkora meglepetés. De nem gondolt semmi másra, szinte látta maga előtt a lányt rózsaszín ruhában és anélkül is.

– És arra is emlékszel, hogy mit ígértem?

„Azt, hogy megcsinálsz!” – Azt, hogy csinálsz nekem valamit az ügyes kezeddel…

– Ez így elég talányosan hangzik.

„Azt sem bánom, ha a száddal csinálod.” – Konkrétan nem beszéltük meg, de én mindennek örülök.

– Tudod a címet?

– Álmomból felriadva is tudnám… Azt álmodtam, hogy meglátogattalak.

– Izgalmasan hangzik. Majd elmeséled?

„Addigra kitalálok valamit.” – Kicsit erotikus…

– Elindultál már közben?

– Beültem a kocsiba – hazudta Péter –, mindjárt száguldok hozzád.

– Akkor viszlát! – A lány kinyomta a telefont.

„Hogy is hívják? Mirtill, Mónika, Makaróni… Valami széphangzású neve van. Mindegy! Milyen utca? Valamilyen utca 10. Indulás!”

A címmel nem lesz gondja, mert amikor elárulta a lány, akkor rögtön betájolta magában, hogy az állomás mellett található.

A sínek felett fényesen fodrozódott a levegő, a ormótlan épület siváran pihegett a nyári délutánban. Péter autója nesztelenül gurult el mellette, fel ne riassza álmából.

A 10-es számú ház éppen olyan volt, mint az utcában mindegyik. Egyszerű, kissé szegényes, de gondozott. Az ablakait nemrég cserélhették ki, de a kőporozást lesimogatta a szél, és az idők során a cserepek is megfakultak. A fal tövében, a kockakövek réséből két kamillavirág dugta ki a fejét, a ház előtti keskeny kertben százszorszépek sorakoztak.

Egyetlen pillanatig megfordult a férfi fejében, hogy ő most egy egyszerű pár életébe kíván betörni, akik bizonyára békében és boldogságban élnek… De bevillant a szokásos indok: Nem erőszakkal jött, megbeszélte a lánnyal, aki már tegnap is tisztában lehetett vele, hogy nem kávézásról lesz szó.

Arrébb gurult az autóval – általában ezt a diszkréciót jónéven veszik a lányok és asszonyok –, és a telefonért nyúlt.

Sms érkezett: Meggondoltad?

„Mindjárt duglak már…!” – Nem akarta válasszal húzni az időt. Kiszállt a kocsiból, és a magabiztos szerelők kényelmes járásával a kapuhoz sétált. Megfigyelte, hogy így kell lépkedni, amikor valakit nagyon várnak és biztos a dolgában, erről majd azt hihetik az esetleg leselkedő szomszédok, hogy szerelő érkezett. – „Duguláselhárító!”

A csengő valahol távolról visszhangzott, s ugyanabban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó.

A lány összefonta a haját, s ha ez nem lenne elég, a fonatból egy tekercset csinált a fejbúbján, amitől különös hangsúlyt kapott a kedves arc és a tiszta tekintet.

– Azt hittem, nem találsz ide. Gyere be!

Péter csak mosolygott és kedvtelve nézegette hátulról, miközben hagyta magát bevezetni.

A ház közepén a lány megtorpant, mintha most döbbenne rá, hogy mire készül, és becsukott egy ajtót, ami mögött – a férfi jól látta – a hálószoba található.

„Megduglak én a konyhában is, vagy a spejzben, vagy akárhol…!”

A konyhától visszafordultak:

– Nincs itthon kávé – mondta a lány.

– Még mindig itt érzem a számban azt a finom kávét, amit főztél nekem…

– Akkor ismerkedtünk meg.

„Ez nem lesz jó, ha elkezd romantikázni, aztán meg még rájön, hogy szereti a párját, és fuccs a dugásnak!” – Egyből rájöttem, hogy meg kell ismerkednem egy ilyen ügyeskezű lánnyal, aki ráadásul gyönyörű is.

Mégis a hálószobára esett a választás, a lány kinyitotta az ajtaját:

– Kicsit nagy a rendetlenség, de nemrég keltem fel – mentegetőzött, két-két ujjával lentebb ráncigálva a rövid, puha, fehér pamutszerű anyagból készült ruhát.

Az ágynemű jól össze volt túrva, sejtetni engedve, hogy itt nem egyetlen ember aludt, hanem legalább ketten, és nem is annyira aludtak, hanem mozgalmas élet zajlott…

– Nálam is ilyen szokott lenni – állította a férfi.

– Olyan furcsa ez így.. – A lány összetekerte és az ágy mellé görgette a csata nyomait. – Akarsz beszélgetni egy kicsit?

– Vetkőzzünk le és beszélgessünk!

– Telefonban bátrabb vagyok… – A férfi örömmel látta, hogy mégis összeszedte a bátorságát, és az otthoni, de nyilván gondosan kiválasztott fehér ruha lekerül a lányról. – Így nem ér, ha te nem vetkőzöl!

Péter kilépett a cipőjéből és ledobálta a ruháit.

– Azt is! – mutatott szigorúan az apró, fehér tangára.

– Gondoltam, azt majd te lehúzod…

A férfi letérdelt a vetkőztetés fénypontjához, hogy egyből közelről vehesse szemügyre a puncit, amint lekerül róla az apró ruhadarab, de a lány visszahúzta, majd magához szorítva hosszan a szemébe nézett.

– Nem szoktam ám ilyet csinálni… kicsit szégyellem is magam. – Felnyögött, ahogy Péter az ujjaival kezdte felfedezni a forró rést. – De nem elég, amit a barátomtól kapok, és hiába csinálok meg neki mindent, hogy aktívabb legyen…

A beszélgetés további része elmaradt.

Péter örömmel próbált ki minden pozíciót – jó volt mindenféle szemszögből csodálni a női testet –, Martina pedig igyekezett kitalálni minden gondolatát, hogy azokat rögtön teljesíthesse.

Csajozós reggel 1.

Üresjárat

- erotikus novellák -

CSAJOZÓS REGGEL
1.

– Mit hozhatok még? – kérdezte a pincérlány az egyetlen vendégtől.

– Mit ajánl?

– Szódát, tejet, habot, süteményt...

– Maradjunk a kávénál! – zárta le a megrendelést a vendég, bár még szívesen társalgott volna.

Péter először járt ebben a kávézóban, de máris eldöntötte, hogy nem utoljára. Amíg lehetett, tekintetével követte a pincérlány ringó lépteit.

A kávé túl gyorsan készült el, és a vendégnek addigra még semmit sem sikerült kitalálnia, amivel maradásra bírhatná a lányt. Talán az ósdi szöveg bejön...

– Meghívhatlak valamire? – nézett fel a mélykék szemekbe.

– Túl vagyok már rajta, köszönöm.

– Nem kávéra gondoltam... Bármire.

– Inkább maradj még egy kicsit – tegeződött vissza a pincérlány. – Nem hagyhatom magára a kávézót... – Erre, mielőtt Péter felfoghatta volna a mondat értelmét, eltűnt egy percre a MOSDÓ feliratú ajtó mögött. – Köszi! – mosolygott, amikor visszatért.

Rövid, rózsaszín ruhájában, aminek a szoknyarésze ovisan elállt a testétől, egész kislányosnak tűnt, bár amúgy sem lehetett több 18 évesnél.

– Ez gyors volt!

– Bugyi le, bugyi föl... – végtelenül erotikusan tudta mondani – megy ez, mert nagylány vagyok. Sajnos később már a sok vendég miatt nem tudok elmenni, ilyenkor meg éppen azért nem, ha nincs senki...

– Örülök, hogy segíthettem a nagylánynak. – "Mit kellene még mondani?"

– Nem ígérem, hogy viszonozni fogom.

– Legközelebb el is kísérlek szívesen, mert úgy tudom, hogy a nagylányok nem szeretnek egyedül pisilni...

–...csak másik lánnyal. Haha! Te nem felelsz meg ennek a kritériumnak, farkad van.

– Fiúk nem kísérhetnek? – Kissé furcsán hangzott a saját szájából a "fiúk", hiszen 45 éves korára már kinőtt abból a korosztályból

– Azt másképp nevezik, nem kísérésnek!

– Mindegy, nem a fogalmazás a lényeg, hanem a szándék!

– Éppen azért mondom, hogy másképp nevezik. Éjjel – mondta elgondolkozva a lány, nekitámaszkodva a szomszédos asztal egyik széktámlájának – előfordulnak dolgok.

– Például? – csillant fel a férfiszempár.

– Jártál már itt a mosdóban?

– Még nem...

– Akkor nem tudod, hogy koedukált. Amikor belépsz, onnan nyílnak a fülkék, és a két piszoárnak nincs ajtaja, azaz, hogy tulajdonképpen lenne, csak annyira rá van nyitva a falra, hogy senki sem keresi. Hát előfordul, hogy keveredés történik...

– Lányok ott pisilnek?

– Mondjuk, igen. De amikor fiú intézi a dolgát, és oldalt paraván van, hogy ne nézegessék egymásét, de megáll mögötte két-három lány nevetgélve, és... esetleg zavarában nem megy neki...vagy feláll az izgalomtól, amikor meg megint nem megy... mert a farkatokkal nem lehet egyszerre ezt is, aszt is.  Érdekes szitu, nem?

– Átélni lehet érdekes. Te honnan tudod? Van kamera?

– Mesélik, amikor kijönnek.

– Legközelebb tényleg együtt kell mennünk! – sóhajtott a vendég. – "Mit kellene még mondani?" –Lehajtotta az idáig kavargatott, két korty kávét.

A pincérlány otthagyta, s csak akkor nézett fel a pult mögül, amikor a hallotta a cipőtalpak koppanását: a férfi a mosdó felé indult.

– Nincs ott senki! – szólt utána.

– Kár!

– Kockázatos ám, mesélték!

Péter egyből megtapasztalta. Elég volt az iménti beszélgetésre gondolva elővenni a falloszát, jóval keményebbnek érezte a szokottnál.

– Remélem, ment segítség nélkül is! – fogadta kint a lány.

– Este visszajövök! – A férfi kíváncsian várta a reakciót.

– Nem leszek már...

"Nem mondhatom, hogy nélküle is visszajövök!" – gondolta Péter. Különben sem általánosságban érdekelték a nők, hanem mindig egy-egy konkrét csaj. Most éppen a pincérlány a szőke hajával, amelybe belecsókolt egy reggeli napsugár.

– Holnap reggel?

– Akkor sem leszek.

– Te főzöd a legfinomabb kávét az egész városban. Ebből azt állapítottam meg, hogy neked van a legügyesebb kezed...

– Köszi.

– Mikor főzöl nekem megint ilyen finomat?

– Egész héten nem leszek.

– Elutazol?

– Nem, otthon...

-- Reggel megyek kávézni! Hol laksz?

– A ... utcában.

– Tudom, merre van. Az állomás mellett. Hány szám?

– Tíz.

– Megyek.

– Megcsinálom neked.

"Megcsinálsz?" – Hangosan inkább emígy kérdezte: – Reggel 8-kor megfelel?

– Olyankor még alszom.

– 10-kor?

– Délig alszom.

– Oké, délben.

– Lehet, hogy otthon lesz a barátom.

– Mikor nincs otthon?

– Azt nem lehet tudni előre.

"Na, most mi van?" – A férfi úgy érezte, hogy már csak egyetlen elhárítandó akadály maradt: A barát. Ő is csak azért, mert otthonülős típus. Persze, meg is lehet érteni, hogy nem mozdul a csaj mellől, ügyel a bugyijára.  – "Dugva tartja."

A pincérlány, kihasználva a beállt csendet, elfordult és pakolászott.

A vendég nem hagyta annyiban.

– Adj telefonszámot – jutott még eszébe egy mentőötlet –, és megcsörgetlek, hogy tiszta-e a levegő!

– Nem jó, mert megkérdezi, hogy ki telefonált... Csörgess meg most, elmentem a számod, és majd én szólok! 05-20...

A férfi lelkesedése egyetlen percig tartott csak – amíg megtörtént a szám rögzítése –, aztán keserűen arra gondolt, hogy ez egy bevált lepattintós trükk lehet, nem lesz már ebből semmi. Pedig ahogy vágyakozva elnézte a rózsaszín ruhába bújtatott csajt, főnyeremény lenne kibontani.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Csajozós reggel 2.

Recepciós pult 2.

Előzmény: Recepciós pult

1. A képzeletre nem kell óvszert húzni

ÜRESJÁRAT

erotikus novellák –első kötet

Recepciós pult

2.

Szerzek magamnak valakit

Szandinak olyan apró volt a cicije, hogy csak azért hordott melltartót, mert attól nagyobbnak tűnt. Krisztián minden alkalommal újra és újra megállapította, hogy hol tényleg kicsinek látja, hol meg "éppen marokba valónak", de közben tombolt a kíváncsiság, és bármikor megmarkolászta volna, akár pici, akár nem.

„És ez a popsi…!” – Nem talált rá szavakat.

Különösen, amikor a lány, valamelyik kedvenc, karcsú derekára simuló, de attól lefelé intenzíven bővülő nadrágjainak egyikében állt a pult mögött, és úgy nézett ki ettől a fazontól, mintha kicsomagolásra várna.

„Úgyis elkaplak egyszer!” – mondogatta magában a fiú.

Ahogy leroskadt a kagylószerű fotel poros ölelésébe – mintha már ledolgozott volna egy műszakot, és nem éppen most kezdené –, egyből fel is élénkült a látványtól. Izgatottan megvakargatta a szája szöglete felé kanyarodó, keskeny oldalszakállát – amitől mégsem érezte magát annyira gyerekképűnek –, és figyelte, ahogy a redőkbe rendeződő, fekete nadrág itt-ott, egy pillanatra odasimul a lány fenekéhez. Közben egy kósza fénysugár bepimaszkodott Szandi blúzába, és kéjesen kivetítette a cicik árnyékát. Krisztián ismét elégedetten állapította meg, hogy nem is olyan kicsik.

Az üvegfalon túl mindenki sietett, véget ért a munkaidő. Szandit nem szokták a kijáratnál várni, ám Krisztián biztos volt benne, hogy legkésőbb a következő saroknál valaki türelmetlenül figyeli az óramutatót, és mindjárt elviszi magával.

– Milyen napod volt? – tette fel a mindennapi kérdést, mielőtt a lány kilépne a délutáni forgatagba.

– Szokásos.

– És mik a további terveid?

Szandi, mintha furcsállná, felhúzta a szemöldökét:

– Rövidebb vagy hosszabb távon? Először megmentem a világot...

– Ma este.

– Mért kérded? Randira akarsz hívni?

– Jó is volna! – sóhajtott egy mélyet Krisztián.

– Elkéstél, már foglalt vagyok.

A fiú fejében egy seregnyi pornókép kezdett kavarogni, melyek mindegyike a lány foglaltságát jelezte, különféle pozíciókban. Közben némi reményt is felfedezni vélt:

– Lenne esélyem? – Képzeletében máris foglalttá tette Szandi nyílásait, tetszőleges sorrendben.

– Te ma nem dolgozol, hogy így ajánlgatod magad?

– Olyankor, amikor egyikünk se dolgozik… csinálhatnánk közös programot.

A lány, mint aki fontolóra veszi a javaslatot, szórakozottan belenézett a rekeszekbe, majd a mosdó felé indult.

Krisztián felpattant a törzshelyének számító, kényelmes fotelből, és két ugrás után elállta Szandi útját:

– Mit mondasz erre?

– Mire is? – mosolygott a lány, és megkerülve a fiút, kinyitotta a mosdó ajtaját.

– Van barátod?

Az irodaház földszintén rajtuk kívül senki sem tartózkodott, az utcáról pedig lehetetlen belátni.

– Nincs senkim.

Krisztián hátulról elkapta és maga felé fordította.

– Holnap nem dolgozol, láttam a beosztást. Reggel összefuthatnánk.  – A hatásos érvelés érdekében a falhoz szorította a lányt, és a derekához nyomta a falloszát.

Szandi nem tiltakozott, ki sem akart bújni a váratlan fogságból.

– És? – nevetett a nála másfél fejjel magasabb srác arcába. – Csinálunk valamit? – Kiszabadította az egyik karját, majd lenyúlva Krisztián farkához, futólag megmarkolta. – Reggel, munka után is így készen vagy?

– Majd meglátod.

– Mutogatós vagy?

– Ha érdekel, nyugodtan előveheted.

– Láttam már faszt.

– De az enyémet még nem.

– Mondom én, hogy mutogatós vagy… – Elhallgatott, mert Krisztián nyitott szájjal közelített. Elkapta a fejét a csók elől.

– Nem szeretsz smárolni?

– Csak, akivel együtt járunk.

– Járnál velem?

– Nem nagyon érek rá ilyesmire.

Krisztián egy határozott mozdulattal becsúsztatta mindkét tenyerét a bő nadrágba, s mivel nem tapasztalt ellenkezést, az apró bugyiba is befurakodott:

– Nagyon ráizgultam a popódra.

– Te seggbe akarsz rakni?

– Szereted?

– Nem nagyon.

– Mi a kedvenced a szexben? – kérdezte a srác, miközben az egyik kézfejével nadrág alatt körbekerülve Szandit, bepróbálta az egyik ujját a forró résen.

– Nincs kedvencem.

– Lovagolni?

– Az is jó… Be kéne csukni az ajtót, mert akárki belép, rögtön meglátja, hogy könyékig bennem vagy – mosolygott a lány, és egy pillanatra ő meg a fiú nadrágjának mélyére nyúlt be. – Ezt mind belém tervezted rakni?

Krisztián kétségbeesetten dörmögött:

– Nem hagyhatom üresen a földszintet. – Fél percre se mert bezárkózni a mosdóba, pedig érezte, hogy nem tartana tovább felnyársalni és telepumpálni a lányt.

– Zárd be a bejáratot! – biztatta Szandi.

– Nem lehet, mert rögzíti a program… csak, ha már senki sincs az épületben. – Felnyögött, mert a lány két marokkal húzogatta a falloszát.

– Más ötletem nincs.

Felfigyeltek a lift zümmögésére.

– Te ide, én oda! – súgta Szandi, és sietve elfoglalta a helyét a recepciós pult mögött.

Krisztián magára csukta a mosdó ajtaját, és csak akkor merészkedett elő, amikor már semmiféle neszt sem hallott:

– Gyere vissza! – hívta a lányt, és az ajtóban állva, térdig letolta a nadrágját.

– Az a legrosszabb hely. És itt, a pult mögött?

– Veszi a kamera.

Szandi megvonta a vállát:

– Akkor majd egy másik alkalommal – mondta egykedvűen, felkapva a pultról a táskáját.

– Reggel felcsöngetek…

– Meg ne próbáld! Nem leszek egyedül.

– Azt mondtad, hogy nincs senkid.

– Nincs.

– Akkor?

– Mindig szerzek magamnak valakit, aki megbasz.

 (Folyt.köv.)

Folytatás: Recepciós pult 3. Pult mögött az élet