Tanyán 4.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Tengerpart éjjel 1.

Nyári erotikusok - novellák

Tengerpart éjjel

1.

A királylány

Valamelyik fénynyaláb kékeslilára színezte a lány egyik első fogát, és a folyton mosolygó szájban furcsán mutatott az egyetlen, különcködő metszőfog a többi neon-fehér között.

– Biztos koronája van… – állapította meg Pongrác. – Te egy igazi királylány vagy! – üvöltötte a csaj fülébe, aki ettől még szélesebben mosolygott, és az újabb aktuális fénycsóva érkezése megint kiemelte a renitens fogat.

Alig néhány perce rázták magukat egymás mellett a zene lüktetésére. Előtte a srác csak nézte a tömeget egy sarokból, és próbált elkapni minden egyes pillanatot, amikor a felcsúszó miniruhák alól kivillannak a rezgő fenekek. Egy-két centin múlott a látvány, ilyen kicsinyke távolság megtételére lehetett is biztosan számítani, és egy idő múlva a lányok már meg sem kísérelték visszarángatni a felfelé kúszó ruhákat, inkább egyre magasabbra tornázták azokat.

Kilátszottak hátul a tangabugyik popsik feletti háromszögei is, elölről pedig a puncikba mélyen bevágó-begyűrődött, többnyire egyszínű, keskeny anyagok.

Pongrác – ahogy az otthoni haverok szólították: Pongi vagy Pingi – töltekezett, a sarokban ücsörögve olyan illúziója támadt, mintha az összes lány az ő kedvéért riszálna, és csak azért ráznák tőle néhány centire a feneküket, hogy ki tudja választani a legmegfelelőbbet. Felvinné a hotelba, és hátulról, jó rezgősen megdugná... Már a liftben kibuggyantaná a csöcseit, és lehúzná a bugyiját is. Megmutatná neki a kilátást az erkélyről – bár sok időt ilyesmire nem kellene elvesztegetni –, és megmarkolná a fenekét, megmártaná a mutatóujját… De megdugni csakis odabent, teljes fényárban foga, hadd rázkódjanak csak azok a félgömbök!

Az eszébe sem jutott, hogy a hotelbe mégsem viheti.

Választék volt bőven – a táncolók legalább háromnegyede nőnemű –, és Pongi gyanította, hogy a legtöbbjük helyi lakos. Talán szívesen ismerkednének egy külföldivel, de az is előfordulhat, hogy egy szintén külföldinél nagyobb esélye lenne… Itt tartott a gondolataival, tekintete pedig egyre fentebb kúszott a női testeken, ahogy a miniruhák is mind kevesebbet takartak, amikor észrevette, hogy egy cseppet sem tipikusan délies, temperamentumos és hosszúcombú, de szőke lány egyenesen feléje tart. Átvágva a táncolók között, néha kikerülve, akit muszáj, de határozottan Pongit célozta be.

A srácnak lett volna ideje felkészülni, meg is fogalmazott magában néhány frappáns tőmondatot angolul, és összes szókincsét felhasználva olaszul is, ám arra nem számított, hogy a lány előkapar a válláról lógó táskából egy apró ceruzát – talán éppen ilyesmivel szokták a keskeny szemöldököt rajzolni –, és az asztalon lévő üveg címkéjére sebesen felfirkant néhány számot, majd 1 centire Pongi orra elé tartva, kérdőn mosolyog.

– Grazie ragazza, grazie signora... – mondta Pongi, ezzel elpufogtatva az általa ismert összes olasz kifejezés legalább 1/20-át.

A lány biztosra akart menni, vagy a dübörgő zenén át is felismerte az idegen akcentust, ismét felkapta az üveget, és még 2 valamit felírt: “telefono, camera”, majd a megfelelő szót összekötötte a hozzátartozó számmal. Várakozóan nézett.

Pongi felállt a székről, a lány füléhez hajolt, és beleüvöltötte:

– Sei una prostituta?

Ekkora elismerést még sosem kapott a nyelvtudásáért, a lány élénken bólogatott:

– Sì, sì. – Megint visszavette az üveget. Kicsit forgatta, mert az írható részt már felhasználta, de a pici ceruza jól fogott a cimke mellett is, oda rajzolt szabályosan, félreérthetetlenül 2 számjegyet, és mellé az Euro jelét. – Tutta la notte.

A srác azon gondolkodott, mit jelenthet a “tutta”, de sejtette, hogy a mondat a teljes éjszakára utalhat. Megkocogtatta az üveget ott, ahol a szobaszám található – amit a lány udvarias elutasításnak értelmezhetett, mert sarkonfordult, és becélzott egy másik magányos pasit. – Pongi máris megbánta, hogy akaratlanul lerázta a csajt. Hiszen csak azt akarta jelezni, hogy a szobaszám, azaz a szoba érdekli, nem a telefon... Elveszítette szem elől a fantasztikusan hosszú, barna combokat, a táncolók visszazáródtak a lány mögött. Pedig a hosszú lábak, akár a hosszú folyók, mindig kíváncsivá tették: vajon milyen lehet az a hely, ahonnét erednek?

Pongrác hosszú könyörgés után az anyját kísérte el párnapos hivatalos útra, miután felfedezte az interneten, hogy lehet még repülőjegyet foglalni, és azt is tudta, hogy az anyja  szereti a kényelmet, és mindig kétágyas szobát foglal. Így utazhattak együtt, és ezért érezte magát magányosnak. És ezért nem vihetett fel senkit – bármennyit is álmodozott erről – a közös szobába.

A kétszámjegyű euro, amit a prosti gondosan az üvegre rajzolt, nem volt sok. Otthon – forintban számolva – ennyit kérnek az útmenti csajok “egy komplett”  menetért, mint ez a lány számolt volna – ha jól értette – egy teljes éjszakáért.

– Hm. – Megvonta a vállát, és tovább gyönyörködött a ringó-rezgő fenekekben, miközben várta, hogy egy másik prosti is megtalálja az apró ceruzájával. – Hosszú még az éjszaka!

Egy idő után felállt, megmozgatta a lábait – s mivel abban a pillanatban már le is tottyant egy csaj az üresen hagyott székre, sőt még az ölébe is kapott egy másik lányt –, lassan elindult, keresztül a termen. A huszadik lépés körül elragadta a tömeg, és mozdulatlan talpakkal rázni kezdte magát a zene ütemére. Először csak billegés-szerűen, majd átvéve a jobbról-balról hozzáütődő testek hullámzását.

Az egyik metszőfogán fényre reagáló koronát viselő lány véletlenül sodródott elé, többször nekifarolt, majd szembefordult, és ettől kezdve együtt táncoltak. Pongi megörült a társaságnak, legalább nem érezte többé a fura magányt, ami legnyomasztóbb lehet ezernyi ember között.

Minden mosolyra és minden érintésre mosollyal válaszolt a lány, bármit mondhatott neki, csak nevetett.

– Úgysem értesz magyarul... – jegyezte meg Pongi – nincs is értelme a füledbe kiabálni. – Mivel a lány ezen is csak kacagott, folytatta: – Jól megdugnálak, itt a terem közepén úgysem figyel ránk senki!

Egy gigantikus orgia közepébe képzelte magát,– oldalról vagy hátulról minden pillanatban hozzáért egy-egy ugrándozó cici, vagy egy szitáló popsi –,,a koronás lány" gyakrabban volt hozzápréselve, mintsem legfeljebb 5 centi távolságban. Ha tánc közben ügyesen mozgatta a karjait, sok finom lánytestet megsimogathatott, majdnem észrevétlenül. Teste hamar reagált az ingerekre, és amikor balról egy tüsi-vöröshajú csaj szabályosan a mellei közé kapta a karját – s mintha nem is akarná elereszteni, percekig együtt mozogtak –, fallosza fellázadt, és befejezve a kínos feszengést, felállt. Ráadásul oldalra nézve be lehetett látni a cicikhez, elölről pedig Pongi ellen másik támadás is készült: a percek óta állandó táncpartnernek tekinthető lány hátat fordított, és leküzdve a köztük maradt pár centimétert, a sráchoz simult.

Pongi jobbkeze átkarolta a lány derekát, és már fentebb is csúszott, felváltva markolászva a ciciket, közben baljával a tüsihajú vöröske alá nyúlt. Egyikük sem tiltakozott, inkább még szorosabban préselődtek hozzá. A fiú ruhán és melltartón át labdázott a koronásfogú ruganyos ékességeivel, miközben a vörös lány bugyijából annyit benyomott a nedvesen várakozó punciba, amennyit az anyag engedett.

Hosszú percekig mozgott – akárcsak a tavaszi, párzó rovarok – összenőve a trió. Egészen addig, míg hátulról egy fürge kéz be nem furakodott Pongi szabadon hagyott jobb oldala felől, s kígyómozgással be nem préselte magát a ringatózó testek közé... Futólag megfogta a meredezésre kárhoztatott péniszt!

A fiú nehézkesen fordult meg – veszni engedve emezt a két lányt,–, és nem tudta kiválasztani a préselődők közül, kinek lehetett tulajdonítani az iménti kezdeményező markolást.

Tekintgetve kereste a vöröskét is, de őt elnyelte egy hullám – puncijába nyomkodott, átázott bugyistól mindenestől --, szerencsére a koronásfogú lányt tartósan rálapították, menekülni se lett volna esélye. Pongi hátranyúlt, megfogta a rövid, csillogós nadrágba bújtatott félgömböket, és egy pillanatra meghökkenve érezte a lány kutakodó kezeit. Próbáltak csoszogva elindulni, kifelé a tömegből, mert mégsem kellene ennyi táncoló között elővenni a kelléket.

(Folyt.köv.)

Folytatás:
Tengerpart éjjel 2. Holdfényes romantika

Tanyán 3.

Előzmények:

Tanyán 1. Mikor mutatod már meg?

Tanyán 2. Ne kapcsold fel a villanyt!

Tanyamesék

erotikus novellák

Tanyán
3. fejezet

Nem csak pikk-pakk és kész

Janinak azóta sem adódott alkalma tisztázni Adéllal, hogy miért nem jött el az akkor éjjelre megbeszélt találkozóra, és megismételni sem tudták azt az egyszeri akciójukat. Adél egyszerűen elkerülte a férfit, még a köszönését is csak tanúk előtt fogadta.

A másik nagy kérdés, Karola… Miért nem volt azóta sem lehetőség egy-két ismétlésre? Akár a kazánházban, akár másutt.

A férfi izgatottan emlékezett a húsos puncira, amely duzzadt, O-ra formált szájként fogadta magába a falloszát, alighogy villanyt kapcsoltak a kazánházban… Karola irányított, és sebesen körözve, emelkedve-ereszkedve a férfin, egy perc alatt kilövellésre késztette. Aztán az ajtónak támaszkodva élvezte, ahogy az aléltan heverő Jani mohó tekintete nyalogatja.

– Ha már így alul-felül megitattál, remélem, szépeket fogsz álmodni! – jegyezte meg, a kifliszerűen oldalra görbült falloszt nézegetve, és lábujjheggyel megérintve.

– Ne siess, mert még nem tudsz mindent! – kérte a férfi, észrevehetően hiába.

– Visszabújok az ágyba, mert mindjárt reggel lesz…

A sokadik nagy kérdést Edit testesítette meg, aki úgy ült a teraszon, ingerlőn és nevetgélve, közszemlére téve dekoltázsát és combjai teljes hosszát, hogy a vele szemben helyet foglaló Janit ezzel a székhez szögezte. Minden mozdulata lekerekített és nőies volt, hangja búgó, kacagása kéjes, játékosan szét-szétnyíló lába között hófehér csipke.

Jani, tekintetével elkalandozva a lány lába között, gondolatban, egy arctalan nőben mereven csúszkálva, arra eszmélt fel, hogy csak néhányan maradtak a teraszon. Úgy gondolta, hogy örömapaként neki is ki kell vennie a részét a vendégek elhelyezéséből, felállt, hogy megnézze, sikerült-e mindenkinek fekvőhelyet találni.

Újra megállapította, hogy a felesége rokonságában csakis jó nők burjánzanak.

Az ilyen, a rokonság összecsődítésével járó rendkívüli események alkalmával még a tetőtéri, hétköznapokon ruhaszárításra használt helyiségben is matracot fújtak fel. A fiatalok elégedettek voltak a nomád romantikával. Jani fent kezdte a szemlét, és rögtön rá is nyitott egy vetkőző-öltöző lányra, a mindig vidám Szandrára.

A lány hatalmas, zöldes-barnás színekben pompázó szeménél a két, hívogató, finom bimbó még lélegzetelállítóbbnak tűnt. Jani kapkodta ide-oda a szemét.

– Bocsánat, azt hittem, még üres…

– Semmi baj! Közös szobánk lesz, Jani bácsi? – mosolygott Szandra, és ültőhelyében, úgy-ahogy eltakart valamit a melleiből.

– Sajnos nem… Te hány éves is vagy?

– Miért? Azon múlik, hogy lehetünk-e szobatársak?

A férfi megrázta a fejét, és a kikandikáló, megremegő bimbókat leste.

– Amúgy meg két napja volt a szülinapom – fordította félre a fejét a lány –, a tizennyolcadik. – Várta a hatást: – Nagykorú lettem. Na, puszi lesz?

Jani megköszörülte a torkát és közelebb lépett:

– Nekem meg kéthete volt…

– Az jó! Tarthatjuk együtt is… Megkérdezhetem, hogy hányadik?

– Az évszámtól függ, hogy leszünk-e szobatársak? – Közben lehajolt, puszit nyomott Szandra arcára, s mintha csak véletlenül történne, kézfejével megsimította az egyik cicit.

– Nono! – figyelmeztette a lány, de továbbra sem takarta el a ruganyosan előremutató melleket. – Mennyi is az a bizonyos évszám?

Jani lefelé kerekített:

– Negyven…

– Az kicsivel több, mint a 18 duplája.

– Kicsivel… Baj?

A lány elgondolkozott:

– Szeretem az érett pasikat… mert ők még tudják tisztelni a nőket.

A férfi megkönnyebbült:

– Szexben is.

Szandra helyeselt:

– Arra értettem. Nemcsak pikk-pakk és kész, hanem gondolnak a kényeztetésre is.

– Azt hittem, arra gondoltál, hogy az érett pasi előreengednek az ajtón… meg ilyenek.

– Nem kor kérdése az udvariasság, hanem vagy bunkó a pasi vagy nem.

– Igazad van. Mit szeretsz még az érett pasikban?

– Meg tudja becsülni, ha kielégülést kap a nőtől, és nem képzeli, hogy ez alanyi jogon jár neki.

– Jól látod. Én meg szoktam köszönni a csajoknak…

– Haha! Hogy megdughattad? Ez szép szokás.

– Volt is már érett pasid, vagy csak a barátnőidtől tudod, hogy jók?

– Nem mindenki szereti, csak a csajszik fele talán, a másik felük ki sem próbálja…

– És te?

– Én próbáltam már… és bejött… de majd később dumálunk. Jó?

Jani egy pillanatig félreértette, azt hitte, hogy először bizonyítania kell, s majd utána beszélgetnek. Meg akarta fogni a szabadon mocorgó ciciket.

– Nono! Letusolok, majd később gyere vissza! El ne felejtsd!

A férfi nem akarta elveszíteni a nehezen megszerzett esélyeit, engedelmesen eltávozott.

Felmelegedett a tetőtér, de az egyik ablakra árnyék húzódott, azt kinyitotta. Egy csukott ajtó mögül népes család zsivaja hallatszott, az udvarra egy újabb autó kanyarodott. Jani lesietett, üdvözölni az újonnan érkezőket.

– Szia, Kicsim! – köszönt futólag a lányának, aki felfelé igyekezett.

– De apa! Nem kell minden alkalommal köszönni, ha negyvenszer találkozunk egy nap!

– Jól van, de holnaptól…

– Holnaptól ugyanúgy a lányod maradok!

(Folyt.köv.)

Következik: Tanyán 4. Esetleg a kazánházban