Nyári erotikusok - novellák
Vakáción a szomszédlány
Már régen elfelejtette, hogy milyen, mert annyi lány
jön-megy a világban, és közülük, ha egy elkeveredik, rövid idő után újak lépnek
a helyébe. Elek szerint, ha valakit elsodort a szél, annak majd megörülnek
valahol másutt, de búsulni kár lenne utána.
Pálma – amikor utoljára látta – karcsú és nyúlánk volt,
ahogy az illik is a név viselőjéhez. „Nincs sok árnyéka, de hosszú” – mondta rá
Elek apja, de annyi szeretettel, hogy nem lehetett érte megharagudni. Mert
mindenki szerette a szomszédlányt, és amikor az váratlanul bejelentette, hogy
kihasználja egy távoli rokon ajánlatát, és Skóciában fejezi be a középiskolát,
többen úgy elsiratták, mintha sosem jönne vissza.
– Annyi minden történt azóta! – Elek a tükörképét nézegetve
próbálta visszanézni akkori önmagát, és a 2 éve nem látott lányt. – Még
magasabb lett és még vékonyabb…
Ő is nőtt, már nem utolsóelőtti a tornasorban. Mindenkire
lefelé nézhet, és hetente egyszer – titokban – borotválkozik.
Pálma arcát képtelen felidézni, de megismerné az utcán, vagy megtalálná akár egy stadion lelátóján is. Hangját sem hallja már régóta, ha becsukja a
szemét, de az illata…! Amikor a lány haját az ő arcába tekerte a szél, az maga
volt a mennyország.
Az ablaknál állt, és az utcát bámulta. Késik a repülő?
Tavaly hiába várta, félreérthetett valamit, mert Pálma
Skóciából egyenesen New Yorkba repült, ott töltötte a vakációt. Talán éppen
akkor távolodott az ellenkező irányba, amikor Elek percenként rátapadt az
ablakra.
Most jönnie kell!
Pálma szüleinek persze könnyebb, hiszen 2-3 hónaponként
meglátogatták a lányt.
Most végre jönnie kell!
Eleredt az eső. Csillogósra mosta az esti utcát, amikor motorcsónakként,
vizet hasítva bekanyarodott az autó. Olyan közel állt a bejárathoz, amennyire
csak lehetett, s ahová Elek nem láthatott le a csukott ablakon. Csapódtak az
ajtók.
Megérkezett Pálma.
Sajnos aznap már nem láthatta, de a tudat, hogy tőle karnyújtásnyira, a fal túloldalán...!
Egymással szemben ültek az erkély színes, műanyagfoteljein,
ahogy régen is. A délelőtti napfény még árnyékot vetett a ház innenső oldalára,
de az utca túloldalán kacéran csillogtatta az ablakokat.
Pálmára alig lehetett ráismerni. A nyurga, vékony
ropi-lányból nővé vált, és Elek az első percben bevallotta magának, hogy
tévedett: Nem fedezte volna fel a lányt sem az utcán, sem a tömött stadionban,
de talán még az erkélyen sem ismerte volna fel, ha Pálma szülei nem mondják:
– Ott találod az erkélyen, menj csak bátran!
Szerencsére ott az egyetlen lányból nem kellett
kiválasztani, ám elég bizonytalanul köszönt rá. Pálma felnézett az a/4-es
papírok közül, felállt, és mosolyogva Elek karjaiba vetette magát.
Aztán mesélt hosszasan, és ha valamelyikük kinyújtja a
lábát, összeértek volna az apró erkélyen. Iskola, város, sok idegenül csengő
név: a barátok.
Elek csak bámulta, a szavak eljutottak a tudatáig, de nem
mindent rakott össze. Nem értette, hogy mennyiben érintheti őt, hogy valami
„Jájon” vagy hasonló nevű megtanult 20 magyar szót, vagy „Sivon” leöntötte
magát teával… de hallgatta a mondatok dallamát, és csak nézte és nézte Pálmát.
A lányon minden több lett, mint régen: a haja hosszabb, a szája enyhén duzzadt,
a mellei kitöltötték – majdnem szétfeszítették – az egyszerű pólót… az egész
lány megtelt élettel. Ahogy felhúzta a lábait – már nem a hosszú, bőrrel bevont
csontokat,– s teljes hosszukban megmutatta azokat, a színes bikini alsón
keresztül kirajzolódott a punci vonala.
– Emlékszel, amikor ugyanitt ültünk? – vágott közbe Elek egy
mondat közepén.
– Mindig ugyanitt ültünk.
– Ugyanígy, felhúztad a lábad…
– Te meg folyton a bugyimat bámultad! Jé, mint most is. –
Pálma előrehajol, és fellibbentette a pólóját. – Megnéztem akkor is, hogy van-e
rajtam egyáltalán. – Oldalt, felfelé pillantott, mint aki kedves emlékeket
keres az élet videotékájában.
– Volt rajtad…
– De le akartad dumálni!
– Nem sikerült.
– De!
– Rosszul emlékszel: csak félrehúztad egy pillanatra.
– Az ugyanaz! És meg is fogtad.
– Először nem, mert itt hagytál az erkélyeteken.
– Erre nem emlékszem. Én voltam? – nevetett Pálma.
– Nem tudom, min durrantál be.
– Úgy kezdődött, hogy hencegni kezdtél: te bizony már láttál
igazi puncit.
– Naná! Erre mondtam, hogy akkor nézegesd azt. De aztán
annyira szépen kérted…
– Az már a következő nap történt, mert először elrohantál.
– Meg is bántam, Egész éjjel sírtam, hogy engem nem szeret
senki, inkább meg kellett volna mutatni. És másnap megint jöttél, és annyira
szépen kérted… Értettél a csajok nyelvén.
– Ez mikor is volt?
– Meg tudom nézni egészen pontosan, mert naplót vezettem
akkoriban.
– Beleírtad, hogy „Eleknek megmutattam a puncimat, de többé
nem fogom”?
– Nem egészen így. Elek mindenkitől azt kéri…
– Honnan tudtad?
– Minden csajtól visszahallottam az osztályban, hogy te már
láttál igazi puncit, ilyenkor elpirultam, és mindegyiktől kérted, hogy mutassa
meg.
– Erre sem emlékszem.
– Megmutassam a naplómat?
– A puncidat!
– Azt már láttad… És azt tudod, hogy tényleg megfogadtam,
hogy soha többé nem mutatom meg neked?
– Szerencsére nem így volt.
– Mert kihasználtál. Szülinapom volt, amikor
ugyanitt ültünk…
– Ennyire emlékszel a dátumra?
– Azt hittem, amikor átjöttél, hogy fel akarsz köszönteni. Ehelyett kiguvadtak a szemeid, és igazgattad gatyán keresztül a farkadat. Utána sokáig
szégyelltem az esetet.
– Pedig nem volt semmi különös – mondta szokatlanul rekedt
hangon Elek.
– De. Nekem különös volt, mert nem mindennap mutatom meg a
punimat, s te voltál az első is, meg a második is, akinek megtettem.
És tudd meg, hogy szégyelltem magam, pedig tudtam, hogy ez természetes
érdeklődés, és persze mindent tudtam már a szexről is, mégis.
– Aranyos voltál, fel sem húztad a lábad sokáig, hogy ne
kukucskáljak, aztán meg mégis meggondoltad magad.
– Mert megint szépen kértél, és azt hittem, hogy ez valami
születésnapi köszöntés… Aztán, amikor jó hosszan néztél, hirtelen te is zavarba
jöttél. Nem értettem, hogy mi a baj, csak jóval később esett le, hogy elsültél
a gatyában… Van egy nagyon jó barátom Skóciában, akiről meséltem, hogy
megtanult már 20 magyar szót, ő is ilyen hamar elmenős.
Elek meghökkent. Az ő életében is történtek változások 2 év
alatt – ezek között a szüzesség elvesztése az egyik mérföldkő –, de úgy
képzelte, hogy Pálma ugyanaz a kiscsaj, mint akkor volt. Na, jó, nőiesebb lett,
de ez nem baj… Keserűen ízlelgette a tényt: Pálma nem várt rá, Pálma nem várta
meg.
A lány közben tovább mesélt, ezúttal egy klubról és az
elképzelhetetlen hangulatról, a zenekarról, akik csukott szemmel is tudnak
játszani…
Elek új mondaton törte a fejét. Egy olyanon, ami illik a
nőies Pálmához, és amivel most is, újra, szépen meg tudja kérni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése