Albérlet ingyen

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Albérlet ingyen

– Feljössz?

Martin megtorpant és értetlenül bámult a lányra:

– Mit mondtál?

– Kérdeztem.

– Azt, hogy felmegyek-e?

– Hagyjál már! Nem erőszak! – Patrícia ingerülten megrántotta a vállát, és elindult a kitárt, félhomályos kapualjba.

– Ne csináld már! Csak nem akartam hinni a fülemnek, naa! – A fiú két hosszú ugrással a lány nyomába eredt, és megragadta a könyökénél: – Persze, hogy felmegyek, te bolond!

– Vond vissza a bolondot!

– Magamra értettem: persze, hogy felmegyek, én bolond.

– Miért lennél bolond, amiért feljössz?

– Nem lehetne ezt abbahagyni? Kérdezd meg újból!

Patri már mosolygott:

– Feljössz?

– Ott a helyem! – Martin tekintete a lány mellére tapadt.

– Látom ám, mit nézel! Nehogy abba a tévedésbe essél, hogy az ágyamba hívtalak!

A fiú inkább nem válaszolt, nehogy valami rosszat szóljon. Kár volna elszalasztani a lehetőséget, még így is lehet, hogy csak tévedés az egész invitálás.

Hetek óta együtt jártak haza, s Martinnak még további egy saroknyit kellett egyedül sétálni, miután Patríciát elnyelte a kapualj, de sosem vetődött még fel, hogy esetleg felkísérhetné a lányt. Biztos volt benne, hogy van valakije – mert minden szép csajnak van –, és neki is alakulgat egy kellemes kapcsolata. Gyakran eljátszadozott a gondolattal, hogy kicsit túl lehetne lépni a hazakísérésen, és a haveri jellegű viszony is mind kényelmetlenebbé vált, de semmi jel sem árulkodott a lány hajlandóságáról.

– Ott a Rozi néni lakik! – kacagott fel Patri, amikor a fiú léptei lelassultak.

– Jó csaj?

A függőfolyosón, de talán az egész házban sem tartózkodott más rajtuk kívül, ám a lány megállt, és súgva felelte:

– Öt ilyet is kitesz, mint én vagyok… legalábbis korban.

– Te melyikben laksz? – kérdezte Martin.

– Lehet, hogy sosem találnád ki! – mutatott Patri a függőfolyosóról nyíló legutolsó ajtóra.

A korlátvas errefelé jobban megadta magát a rozsdának, vagy kevesebben tapogatták, és bánatában elszíneződött. Martin tudta, hogy a lány – két másikkal együtt – albérlőként lakik itt, és csodálkozott, hogy miért éppen egy elhanyagolt, vén bérházat választott, bár az iskola közelsége nem elhanyagolható szempont.

Egy magasabb szintről kétségbeesett gyereksírás hangzott fel, túl messzire gurulhatott a cumi. Másik irányból edénycsörgés, és azt sürgősen elnyomta egy fúrógép zaja. Mintha életre kelt volna az ódon épület, amikor Patrícia előhalászott egy kulcscsomót, és elfordított két zörgő-nyikorgó zárat.

A lakás kellemes csalódást okozott Martinnak: nemrég újíthatták fel belülről, kellemes színek, rend és tisztaság fogadta, nem hivalkodó, ám határozott női illatok kúsztak fel az orrán át az agyáig.

Patrícia sebtében benyitott néhány ajtón, és csak akkor engedett fel, amikor hangos hellózására sem kapott választ.

– Iszol egy ásványvizet vagy valamit? – nyitotta ki a hűtőajtót.

A fiú futólag megállapította, hogy „valami” nincs, csakis ásványvizes palackok sorakoznak.

– Köszi, nem. Melyik a szobád?

– Egy pillanat csak! – A lány felkapta az egyik konyhai ülőkét, s az előszobába sarkában ráállva, lecsapta a legnagyobb méretű biztosítékot. – Vagy akarsz filmet nézni? – kérdezte még a hokedli tetejéről.

Martin nemet intett, és túlzásnak tartotta a spórolás ilyen formáját, de nem tett megjegyzést. Majd, ha már sikerül összejönnie a lánnyal, akkor megkérdezi, hogy – ha már ezzel takarékoskodnak – miért nem inkább olyankor áramtalanítanak, amikor nem tartózkodik senki sem a lakásban. Most nem akart kötözködőnek vagy okoskodónak tűnni, hiszen nyeregben érezte magát, Patri nyergében. Feszélyezetten, de vidáman követte a lányt az egyik szobába.

Hetek óta többször elképzelte már, milyen érzés lehet a duzzadt ajkakat megérinteni, most mégis zavarba jött, amikor Patrícia megállt előtte, és egyszerűen szembefordult. A lány fürgébben mozdult, és hosszan csókolóztak.

Négy óvatos kéz indult el, mert amit a szem nem lát, s ami meghaladja kezdetleges látástartományunkat, ahhoz tapintásra van szükség. Mintha már nem is lennének ruhadarabok, minden tenyér alattuk, a csupasz bőrön siklott.

Patri megállt egy pillanatra és derékig levetkőzött, majd próbálta felfedezni a fiú elhomályosult szemében, mit szól a látványhoz. Martin a szünetet felhasználva kikapcsolta a derekán az övet, hogy az apró kezek a nadrágba is bejutásra leljenek.

– Lenne kedved kényelmesebben folytatni? – kérdezte Patrícia, és egy félfordulat után hanyatt döntötte évfolyamtársát az ágyon. Föléje telepedett, és a hegyes csúcsokban végződő melleit simogatva, fenekét a fiú ágyékán mozgatva mosolygott lefelé. – El tudsz élvezni nadrágon keresztül?

– Azt hiszem, igen, de remélem, nem akarod kipróbálni!

– Én is el tudnék ám! – Tovább dörzsölődött egymáshoz a két szövet. – De minek kínoznánk magunkat? – Átvetette a lábát, hogy kibújjon a nadrágjából, közben alsóajkát beharapva leste a fiút, aki ugyancsak félre akarta dobni a farmert…

– Helló! Helló! – hallatszott kintről.

Mire meglepetésükben válaszolhattak volna, a lakás egy másik albérlője – ugyanúgy, mint Patrícia tette megérkezésükkor –, benyitott minden helyiségbe, elsők között éppen ide, a zavarodott párhoz.

– Bocsi, nem hallottam, hogy itt vagytok!

– Egyik évfolyamtársam – mutatott szabadkezével Patri a meztelen fiúra, miközben lábfejével az ágy szélére célozta a bugyiját, és a másik karját a mellei elé tartotta. – Ő pedig az egyik lakótársam…– mosolygott kényszeredetten, de nem a benyitó, vékony lányra nézett, hanem a Martin markából kikandikáló falloszra.

– Jenny vagyok – nyújtotta a kezét a lakótárs, nem annyira a fiúnak, mint a harmadrészt takarásban lévő faroknak.

– Meg akarod fogni? – Patrícia szinte felsikoltott.

– Bocsi, már nem is zavarok tovább… – Jenny még az ajtóból visszaszólt: – Nem találkoztál az öreggel? – Megelégedett egy ingerült fejrázással, és becsukta maga mögött az ajtót.

A fiú nem állta ki, hogy egy megjegyzéssel ki ne fejezze az észrevételét:

– Furcsa kis barátnőd van…

A lány megvonta a vállát és visszaült lovagló pózba:

– Ő ingyen lakik itt… de nem a barátnőm. Ki nem állhatom!

Punciját a kemény falloszon csúszkáltatta, és mindannyiszor felnyögött, amikor irányt váltott, de érezni lehetett az apró szoba levegőjében, hogy valami megváltozott. Mint aki már régen megbánta az egészet, ám illendőségből mégis végigcsinálja az actiont.

Martin felfelé nyújtotta a karját, és a lovasa mellét markolászva lehunyta a szemét. Gondolatai a vékony lakótárs, Jenny körül sertepertéltek. Egyáltalán nem bánta volna, a vékony lány is bent marad, és most dupla kényeztetésben lenne része. Bizakodott, hogy Patrinál nem csupán egyetlen alkalomra szóló szeszély ez az együttlét, és esetleg egy következő alkalommal hármasban is próbálkozhatnának, Jenny biztos benne lenne… Fallosza becsusszant a kivajazott punciba, és élvezte, ahogy a lány továbbra is szólóban mozog. Jobban szerette az aktív partnereket – bár sok tapasztalatot eddig nem sikerült begyűjteni –, mint aki csak szétteszi a lábát, vagy négykézlábra ereszkedve bepucsít…

Odakintről újabb hellózás tört be, de ezúttal az ajtónyitogatás elmaradt. Jennyi felvilágosíthatta a harmadik csajt, hogy ebben a szobában akció zajlik, és őt is kiküldték, pedig nem is csinált semmit.

Martin számára plusz izgalmat jelentett, hogy három csajjal tartózkodik egy lakásban.

– Így sokáig bírom – jegyezte meg közben, és amikor csak tehette, felfelé tolva csípőjét, mocorgott a lány alatt.

– Az a jóóó! – Patri, ha lehetséges, még rövidebbeket és még lassabban mozgott. – Így szoktam a vibrivel is… – sóhajtott két nyögés között.

A fiú a lány haját nézte, a résnyire nyíló ajkakat, a le-lecsukódó, távolba-meredő szemeket, a mellek ringatózását, a karcsú derekat… majd megemelte a fejét, és a mindent meghatározó mozgást leste. Amint elfáradt a nyakizma, tekintetét a szerényen, de praktikusan berendezett szoba felszerelésén futtatta körbe. Egy csökkentett választékú szekrénysor polcos, akasztós és fiókos elemekkel, szinte egy teljes falat elfoglalt. A falhoz lapuló tévé…

– Világít a ledes kijelzője! – csodálkozott magában a készülék kikapcsolt állapotát jelző piros fényt látva. Tehát van áram a lakásban. – Biztos a másik két csaj visszanyomta a biztosítékot – adta meg azonnal a magyarázatot is. Amúgy sem sok értelme volt kikapcsolni…

Egy ujját becsúsztatta a testük közé, hogy a lány csiklóját is érje inger, és elégedetten vigyorgott, mert Patrícia elkezdte hisztérikusan dobálni magát, és a nyögései összeértek. – Ha ilyen jól sikerül a dugás, könnyű lesz rábeszélni, hogy Jennyt is vegyük be! És a harmadik lányt? Ki ne maradjon valamiből! – Úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje, mert hiba lenne egyszerűen, igénytelenül beleélvezni a punciba, be kell mutatni egy kis döngetést, amíg nem késő. Leemelte magáról a lányt.

– Még egy kicsit… – nyöszörgött Patri, de kénytelen-kelletlen négykézlábra helyezkedett, és kapkodta a levegőt, ahogy Martin föléje guggolva, megfeszített lábbal, teljes súlyát bevetve felnyársalta, és kíméletlenül lökdöste belé a falloszát. A falhoz támasztotta az egyik kezét, nehogy a feje kopogjon ott a nagy lendülettől.

A fiú két percig bírta, harsány csatakiáltással lőtte tele a barlangot, majd a farkát gondosan megtörölgette a mosolygó félgömbökbe.

Kimerülten terültek el egymás mellett.

– Nem kell negyedik albérlő? – kérdezte Martin.

– Nincs több szoba.

– Elférnék itt, veled…
– Jennyé nagyobb.

– Néha ott aludnék.

– Te, én lelöklek az ágyról!

– Miért nagyobb Jenny szobája, ha ő nem fizet érte?

– Tessék?

– Vagy nem azt mondtad, hogy ingyen lakik? Úgy értettem.

– Ez bonyolult a te kis agyadnak. Na, jó, elmondom. Jennynek sok barátja van, akik feljárnak… izé… hát kúrni. A bácsi, akié a lakás, minden menet után árengedményt ad, ha meglesheti… ahogy csinálják. Érted? Jenny annyiszor csinálja, hogy sosem kell fizetnie.

– Az öreg meg csak kukkol? Honnan?

– Nem csukják be teljesen az ajtót, vagy megesett már az is, hogy beült a szobába. Újabban meg kamerával is.

-- És élvezkedik? Úgy értem, kiveri magáénak közben?

– Én azt honnan tudjam?

– Vagy az is lehet, hogy Jenny neki is…? Vele is dug?

– Ezt sem tudom, de meglehet.

– Téged is szokott kukkolni?

– Ajánlotta, de én nem hozok fel senkit, nincs mit kukkolni.

– És most?

– Nincs itthon, felvenni meg nem tudta, mert a kamera nem működik.

– Lerobbant? – Martin mindent értett, s még a következő választ is előre tudta.

– Lekapcsoltam a biztosítékot. Tudod, amikor megjöttünk.

A fiú tekintete azokat a helyeket pásztázta, ahová egy kamera feltűnés nélkül elhelyezhető. A két szekrény közötti rés! 
– Azt hiszem, a legközelebbi lakbérből árengedményt fogsz kapni...