Tükör 1.

Szőkeségek

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik.

 - erotikus novelláskötet -

Tükör
1.

Saját magát mustrálta a tükörből. Ritkán nyílt alkalma nézegetni, mert legtöbbször sietett és kapkodva készülődött, a 2-3 naponkénti, reggeli borotválkozások meg kómás állapotban történtek.

– Akár egy télapó! – morgott magában, amikor az oldalról érkező napsugarak ezüstösen csillogtatták meg a borostáját. – Vagy egy manó.

Meg is állapodott magával a manóságban, mert összességében annyira kedvesnek és fiatalosnak tartotta a saját fejét, mint egy törpéé vagy koboldé. Bár gyanította, hogy ezek a lények nem a zsengeségükről ismertek.

A mellkasa kissé beesett, de szemből alig feltűnően.

– Ha meg romlik a szemed, mégsem használsz szemüveget, akkor egyáltalán nem látszik – mondta magának. Viszont az a pár szőrszál roppant zavaró, főleg így, őszen. – Mert lenne sok szőr, vagy ne legyen egyáltalán!

Csak a legférfiasabb testrészében nem talált semmi kivetnivalót, de azt nem is csodálhatta meg a tükörből, mert eltakarta a nő szőke feje.

Bertalan egy költöztetéssel foglalkozó, egyszemélyes vállalkozásban dolgozott. Nagyobb fuvaroknál a rakodáshoz segítséget is szokott hívni, ha meg emeletet kell megmászni, akkor 4-5 plusz emberre is szüksége van.

Ezúttal földszintről földszintre kellett néhány kisebb bútort elszállítani, ezért úgy ítélte meg, hogy ketten elegen lesznek: ő, mint a vállalkozó, és az alkalmi segítői közül az, aki talán legjobban rászorul a pénzre. Később meg is bánta ezt a döntését, mert a költöztetést megrendelő fiatalasszony talpraesettebben és fürgébben cipelte a dolgokat, mint a rutinos hórukk-ember. Ráadásul a nő olyan szemeket meresztgetett rájuk, mintha rakodás után meg akarná hívni őket – a sör mellett – egy hancúrozásra is.

– Megkínálhatom magukat valamivel? – kérdezte a nő, amikor az utolsó darab is lekerült a platóról. – Sör, üdítő, esetleg más?

Bertalant ez a „más” érdekelte, és biztos szimattal úgy érezte, hogy tettetni kell a hülyét, mintha nem értené, és ennél konkrétabb is lesz még ez a járulékos ajánlat.

– Ilyen kedves kínálásnak nem lehet ellenállni – jegyezte meg anélkül, hogy választott volna.

– Megérdemlik ezért a sok munkáért – mosolygott a nő –, remélem, nem kell sietniük haza az asszonyhoz.

– Ha lenne asszony – füllentett Bertalan –, akkor sietnénk, mert ott is lenne még egy kis teendő, jólesik a fáradt nap után a másféle erőkifejtés… De ha ilyen kedves a marasztalás, akkor…

A segédrakodó a főnökére pillantott, mert azt hitte, hogy az mindjárt meg fogja magyarázni, de a mondat félbe maradt.

A nő megint csak mosolygott, és nem maradt adós a szócsatában:

– Ha otthon nem lehet leereszteni a gőzt, akkor másutt kell.

– Így igaz, asszonyom, ami jár a testnek, azt meg kell adni neki!

A segéd már-már azt hitte, hogy emezek mindjárt egymásnak esnek, de legnagyobb csodálkozására, Bertalan váratlanul elkérte a pénzt, és elköszönt. Meghibbant ez?!

A két férfi szótlanul furikázott hazafelé.

Hosszú volt a nap, és egyébként is, akik sokat dolgoznak együtt, azoknak idővel kifogyhat a mondanivalójuk. Bertalan azt is közömbösen vette tudomásul, amikor a segédje megjegyezte, hogy előbb kiszáll, mert gyalogolni akar egy kicsit – cipekedés nélkül –, kiszellőztetni a fejét.

Amint a segédrakodó eltűnt a legközelebbi sarok mögött, Bertalan kanyarított egyet a kormányon, és visszafelé igyekezett a zártplatós autóval, nem ugyanazon az úton, hanem kis kerülővel.

Néhány házzal távolabb állt meg, nehogy valakinek feltűnjön – ki tudja, milyenek a szomszédok –, hogy rakomány nélkül is visszatért a költöztetés helyszínére.

– Hoztam én rakományt… – markolta meg a falloszát kiszállás közben.

Becsengetett a nőhöz.

– Itt hagyott valamit? – tárult ki az ajtó, ám a fiatalasszony tekintetében semmiféle csodálkozást sem lehetett felfedezni.

– Téged – vigyorgott Bertalan, s erre a varázsszóra a nő félreállt az útból.

Némán vetkőztették egymást. Előkerültek a rengős mellek, feltárultak a vaskos combok, és messzire repült a bugyi. A férfi bokájánál még megmaradt a nadrág és az alsó, amikor a nő – abbahagyva az ing gombolgatását – már eléje térdelt. Éppen csak megnyalta a falloszt, nyafogva megszólalt:

– Így elég kényelmetlen, mert magas vagy, nem győzöm nyújtogatni a nyakamat. Gyere az ágyhoz! – Ott aztán négykézlábra ereszkedett, és végre megfelelő magasságba került a száj és a farok.

Bertalan elégedetten nyújtózkodott – vigyázva, nehogy megzavarja a nőt –, majd egy tükörből először futólag megvizsgálta a kiadós popót, majd önmagát nézegette.

A nő töviről hegyire bejárta a falloszt, majd finnyáskodás nélkül beszippantotta a spermát.

– Kár, hogy nem feküdtem le, ennek meg kellett volna adni a módját! – dicsérgette a férfi.

– Majd legközelebb csak leheveredsz, én meg kényeztetlek… Vagy most? Mennyi idő alatt töltődsz újra?

– Hát most nem hinném, de máskor csinálhatnánk egy hosszabb programot is.

Bertalan öltözködött – miközben dicsérte a saját eszét, hogy visszajött –, és gátlástalan tekintettel pásztázott a nőies idomokon.

– Hogy is hívnak? – kérdezte szórakozottan.

– Grétának – felelte a nő, és lehajolt a bugyijáért, a férfinek háttal.

– Maradj így! – ugrott oda Bertalan – Maradj így, kedves Gréta! – Előhalászta a farkát, és a nő félgömbjei közé dörzsölgette. – Finom vagy.

– Köszi. Szeretnél még valamit?

– Most nem – hangzott a savanyú válasz –, de ez jólesik. – Semmiféle gátlást vagy szégyent se érzett, amiért csak a csiga-puha farkát volt képes nyomogatni.

– Csak nyugodtan! Akarod a cicim közé is?

– Majd máskor…

Bertalan eltette a falloszát, bezárta a cipzárt. Kicsit zavartan igazgatta a ruháját, mert nem tudta, hogy most meg kellene-e kérdezni Grétától, hogy mivel tartozik, hiszen ő is elkérte a pénzt az elvégzett munkájáért. Végül úgy rendezte le magában a dolgot, hogy Gréta majdcsak szólna, ha a szexet fizetségül szánta volna.

Keze már a kilincsen volt, és szinte érezte a kinti este betonszagú levegőjét, amikor megszólalt a csengő. A mozdulat nem szakadt félbe, kinyitotta az ajtót, és másodpercekig farkasszemet nézett a költöztető-segéddel, saját rakodómunkásával. 
(Folyt.köv.)

Folytatás: Tükör 2.