Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák
SZERELMES LÉLEGZET
1.
Mosolyogj rám álmodban!
– A legeslegeslegelső... A nulladik!
– Nem úúúgy! Összességében hányadik?!
– Kit érdekel? Mit tudom én!? Egyik pasi olyan, mint a másik, egyik randi meg éppen olyan volt, akár az előző és az utána következő lesz... Olyan vooolt, egészen eddig a pontig, s ez most, ez a lehetetlenül szerencsétlen sorozat ért véget! Ennyi!
– Véget? Látom az orrodon, hogy te se gondolod komolyan!
– Nem foglak most anatómiából korrepetálni, de amiket konkrétan kukkerolsz, azok a cickóim!
– Nekem utoljára a vízipólós versenyen álltak így, akkor is csak a hideg miatt.
– Találó a hasonlat. A hideg futkos a hátamon a gyönyörűségtől és az izgatottság sodorgatja a cickóimat!
– Nemtom még, hogy irigyeljelek-e, vagy sajnáljalak inkább... nemtom... egyelőre inkább irigykedni volna kedvem, mert én régen éreztem már ekkora izgalmat, ami most láthatóan téged sodorgat. Megtöm?
– Micsoda szavaid vannak: "nemtom", "megtöm"...
– Inkább válaszolj! Megtöm? Megkúr? Gondolom, igen, mert mi másért randiznátok?
– Te azt gondolod, én meg azt remélem!
– Vicces vagy, mint a...
Sosem derült ki, hogy Réka mihez akarta hasonlítani barátnője humorát, mert megcsörrent a combja mellett tartott telefonja. Azonnal felkapta:
– No, mondjad gyorsan, mert éppen nem alkalmas! – darálta a készülékbe, ujját máris kinyomáshoz görbítve és illesztve. – Mi az a halaszthatatlan?
Lívia csak annyit hallott, hogy egy férfihang a távolból erőlködik, hogy minél rövidebb idő alatt több információt és főleg győzködést tudjon átadni Rékának. Érthetetlen, erőszakos és hangos hadarás.
Réka eltartotta a telefont a fülétől, majd – nagyokat sóhajtozva, véleményét grimasszal kifejezve – 10-12 másodpercre a combjai közé fogta, aztán mégis megkönyörült a telefonálón, és megszakította a szóáradatot:
– Fosod még, vagy hajlandó vagy engem is meghallgatni?
A telefon megsüketült, valaki Réka kinyilatkoztatására várt a távolban.
– Most nagyon nem alkalmas, mert éppen le vagyok foglalva... – mondta a lány némi lihegéssel és zihálással fűszerezve, mint aki közel jár az orgazmushoz, vagy legalábbis akiben hosszabb ideje járogat már be-ki egy lankadni nem akaró farok.
Lívia ekkora gonoszságot még nem tapasztalt – pedig barátnőjével közösen megéltek már egyet s mást –, hogy valaki telefonálás közben eljátssza a dugás hangjait, amikor nem is... Hiszen, éppen fordítva szokott és kellene történnie: ha Rékát dugná valaki, akkor minden erővel el kellene titkolni!
– Ez meg mire volt jó? – kérdezte meg Lívia nyomban, amint barátnője mindenféle további magyarázat nélkül, újabb pár másodperces szünetet követően kinyomta a telefont. – Úgy szuszogtál, mintha kúrnának!
– A szerelmes lélegzetemre gondolsz?
– Arra-haha! – kacagott Lívia. – Miért csináltad?
– Kapjon már a fejéhez! – zsörtölődött Réka.
– Ki volt, mit akart?
– Nem számít! Ott tartottunk, hogy megtöm?
– Úgy érzem, nem rajtam múlik... – felelte Lívia óvatosan.
– Hm. Komoly a helyzet, szóval felkészültél minden jóra.
– Ahogy mondod!
– De mit beszéltetek meg?
– Tulajdonképpen mindent meg semmit.
Réka a homlokához kapott:
– Huh! Megmagyaráznád?
– Ha jól belegondolok, még a randiban sem egyeztünk meg, sőt, igazság szerint semmiben... Megkérdezte, hogy megkérdezheti-e, mikor végzek, én pedig elárultam, hogy este 9 körül.
– Ezt megint nem értem. Miért nem az igazat mondtad, hogy délután 3-kor? – Réka, bár nem ugyanabban az áruházban dolgozik, mint Lívia, de azonos az áruházlánc, így pontosan ismeri a megegyező műszakbeosztást. – Miért verted át? Mégsem akarsz randizni?
– Hirtelen nem is tudtam, fiú vagyok-e vagy lány... de ösztönösen adtam magamnak egy kis időt: 3-tól 9-ig eldönthetem, hogy akarom-e egyáltalán...
– De az előbb még azt állítottad, hogy akarod... Nem azt jelentette szapora pislogások közepette, hogy "nem rajtam múlik"?
– Ilyet mondtam volna?! – mosolygott Lívia. – Hát azóta biztos eldöntöttem...
– Eldöntötted, hogy bedőlsz neki... haha!
– Valami ilyesmi.
– Nem is tudod, hogy hol fog megtömni? – kérdezte Réka gyakorlatiasan.
– Ott... lent... – pillantott saját lábai találkozási pontjára Lívia.
– Hülyének nézel? Sejtettem, hogy a puncidat áldozod be...
– Bocsi, csak kínomban próbálok viccelődni! Nem mindennap fekszem le egy tök idegen pasival.
– Ahogy én sem. Ahhoz képest elég könnyen belementél az action-be! Miről fogod megismerni?
– Hogyhogy? – csodálkozott Lívia.
– Van úgy, amikor a kasszában vagyok, hogy én egész nap nem nézek fel senkire... Te megnézted alaposan, hogy ki fog megtömni? Vá-á-ártj! Akkor mi fog történni, ha nem is akar megtömni, csak például elmeséli az életét, és hazakíséréskor ad egy puszit?
– Elfelejtetted, hogy pontosan te szoktad mondani, hogy azért hívnak randira, mert meg akarnak dugni? Amúgy meg természetesen megismerem... nem hinném, hogy más valakit is várnak majd 9-kor...
– Visszamész 9-re – jelentette ki Réka, hangjában még maradt egy kevés értetlenség.
– Kicsit előbb, és valahogy megjátszom, mintha bentről jönnék kifelé.
– Ravasz tavasz! És az megfordult a fejedben, ha beszállsz az autójába, előveszi a farkát és ott rögtön megcumiztat?
– Igazából erre nem gondoltam, de valahogy nem olyan, aki kocsiban szokta csinálni...
Réka megemelintette a szemöldökét:
– Nem az autón van a hangsúly, hanem a cumizáson. Ha mégis azt akarja, akkor kiugrasz és elszaladsz?
– Addigra kitalálom. A kocsival különben nincs gondom, de szerintem nem olyan pasi, hogy hátradönti az ülést...
– Ebbe' voltál? – váltott Réka és megint Lívia merész dekoltázsát vizslatta. – Kivan a fél cicikód, a bimbók tartják fent a felsődet, aki fizet a pénztárnál az meg felülről beláthat a köldöködig...
– Ne elemezd tovább, nem ez volt rajtam, hanem az a céges-póló! És ha belátott volna, akkor mi van?! Gondolom, este úgyis ki fogok bújni belőle, meg ebből is – mutatott Lívia a sárga nadrágja felé.
– Egyre biztosabb vagy a dolgodban.
– Én is úgy találom... minél többet gondolok rá, annál természetesebbnek érzem, aminek meg kell történnie. – Megigazgatta kiadós, szemérmetlenül feszülő és ágaskodó melleit, amitől azoknak hirtelen sokkal nagyobb hányada vált fedetlenné, mint korábban.
– Ha a randi elején előadsz egy ilyen műsort, a kocsiig sem juttok el, nekitámaszt az áruház oldalának...!
Lívia elégedetten mosolygott, és újabb heves rendezgetést követően a bimbók már inkább a szabad levegőn tartózkodtak, mint a ruha alatt. Szinte az egész teste egyetlen ragyogás, egyetlen tömény nőiesség lett.
– És így? – kérdezte rosszul leplezett önelégültséggel.
– Mindenki láthatja, hogy meghibbantál. Ebből, az ismeretlen pasival esetleg létrejövő randiból egy gyors, szimpla kamatyolást akarsz csinálni? Esküszöm, nem ismerek rád!
Lívia megvonta a vállát, majd lomhán nyújtózkodott egyet.
– Nem baj, ha tartogatunk még egymás számára meglepiket... Le lehetne végre kapcsolódni rólam? Szerintem ezt a randit már előre kitárgyaltuk, később már nem lesz miről beszélni. Esetleg elmagyaráznád, hogyan kell érteni az előbbi telefont? És mire ment ki az a lihegés, amit te szerelmes lélegzetnek neveztél?
– Nos... leráztam egy csávót, remélhetőleg véglegesen – felelte Réka.
– Az sem zavar, ha közben eljátszod a kurvát és... szóval, ha annak tart?
– ... Nnnem, dehogyis, ennyit megér! ...Most haza kell mennem, te meg csak készülődj az estére, és holnap első dolgod legyen, hogy mindenről beszámolj! Va-a-agy... inkább már rögtön csörögj rám, amint megtömött, vagy, ha ráérsz, akár már közben is!
– Rendben!
Este 22:00-kor Réka a következő üzenetet kapta Líviától:
"ELSŐ SZERELMES SZUSZOGÁS KIPIPÁLVA, KÉRTE A CUKI, H MOSOLYOGJAK RÁ ÁLMOMBAN, TEHÁT LESZ MÉG TÖBB SZERELMES SZUSZOGÁS, LÉGY JÓ!"
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szerelmes lélegzet 2. Reggeli a tetőn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése