Ágyeszbugyesz 2.

  Előzmény: Ágyeszbugyesz 1.

 

Tanyamesék

- erotikus novellák -

2. évad

Ágyeszbugyesz

2.

Vígan lépkedett a lány Kornél oldalán, mert elmúlt az első ijedtség.

– Kiütötte magát? – kérdezte bosszúsan, amikor meglátta a hozzá siető srácot,

– Á, nem, Józsi bácsinak semmi baja – nyugtatta meg Kornél –, csak levegőt nem vesz, annyit beszél.

– Olyan kevés is megárt neki... Nem a levegőre céloztam ezzel – magyarázta a lány, és pólója szakadásain éberen figyeltek a mellbimbói.

– Semmi baja, csak eszébe jutott, hogy talán megszomjaztál, és innál velünk egy kevés bort.

– Keveset? Azt meg minek? Amúgy meg motorral vagyok. – Látszott Felícián, hogy azért aggódik még, és egészen addig nem mosolyodott el, amíg meg nem pillantotta az öreget az asztal mellett, épségben.

– Ő Felícia – mondta Józsi bácsi, aki ettől kezdve kötelességének érezte, hogy hármuk helyett is beszéljen, ha kissé akadozó nyelvvel is.

A lány, mint aki otthon van, telenyomott egy poharat szódával, és szórakozottan forgatta a különös formájú, feliratos, vastagfalú szódásüveget. Néha eszébe jutott, hogy a szakadt póló van rajta, ilyenkor valamelyik résen visszatuszkolta a cicijeit, később feladta a sziszifuszi küzdelmet, beszaladt a házba, és egy pókhálóvékony, áttetsző anyagból készült felsőben tért vissza.

– Itt laksz? – Kornél megpróbált csendes, külön diskurzust kezdeményezni.

– Dehogyis! – felelte Felícia. – Csak tartok itt ruhákat arra az esetre, ha bekoszolnám, vagy át kellene öltözni.

Annyira ártatlanul nézett vissza a fiúra, hogy Kornél mégsem érdeklődött a fregolin száradó sok bugyiról, bár furdalta az oldalát a kíváncsiság. Miért kell egy idegen bácsikánál bugyikat tartani azzal a céllal, hogy hátha át kell öltözni? És miért itt mosta ki, miért nem otthon? Mert itt "koszolódott" be?

– Messzire laksz innen?

– 5 perc, 500 méter, motorral fél percre. Néha biciklivel is át szoktam jönni, úgy másfél perc.

A válasz nem tette helyre Kornél zavaros gondolatait.

– Sokat kell mosni Józsi bácsira?

– Egyáltalán nem. Ha tehetné, egész héten ugyanabban a ruhában lenne, úgy kell róla lehúznom. Nem is akart mosógépet, végül én vettem meg, és utólag ideadta az árát.

– Főzni is szoktál?

– Nem engedi – nevetett Felícia –, mióta a pörköltbe zsír helyett vajat tettem, mert azt találtam, és állítólag olyan illata lett, mint egy süteménynek.

Győző észrevétlenül közelebb húzódott, és ő is inkább a lány társaságát kereste volna, ám a mélyeket pislogó Józsi bácsi megfogta a karját, és nem engedte kibújni a szövevényes monológ súlya alól.

– Előfordul, hogy itt is alszol – faggatózott tovább Kornél –, amikor elhúzódik a házimunka?

Úgy gondolta, hogy a bugyi-dilemmára mégis létezik valamiféle magyarázat, ám a lány egy türelmetlen vállrándítással szertefoszlatta:

– Minek aludnék itt, amikor 5 percre lakom?

– Ha én lennék Józsi bácsi, tutira marasztalnálak.

– Miért lenne az jó?

– Hááát... – Kornél zavarban volt. – Innánk együtt egy kis bort, vagy szódát, megfürödnénk...

– Ezeket nappal is mind meg lehet csinálni.

– Fizet neked a házimunkáért?

– Hát ingyen nem csinálnám! De inkább csak fizetget, ne hidd, hogy agyonkeresem magam, és úgysem lehet ezt megfizetni!

Az emlegetett Józsi bácsi az ezredik mondat közepén – ott tartott, hogy "vége, ágyeszbugyesz" – váratlanul elhallgatott, és a feje hangosan koppant az asztalon.

– Túlitta magát – magyarázta Felícia –, mert beszélgetés közben nem ügyel a határokra. – Rutinosan megrázta az öreg vállát, majd erővel talpra állította. – Még frissében le kell fektetni, mert később megmerevedik, és mozdítani sem bírom. – Akár egy sóval kitömött rongybabát, amelyik nem képes parancsolni a lábának, bevonszolta Józsi bácsit a házba.

A fiúkat annyira megdöbbentették a történtek, hogy csak a tekintetükkel kommunikáltak:

– Mit szólsz?

– Állat egy helyzet.

– És a csaj?

– Meg kéne dugni!

Sokáig hallgattak, forgatták a poharaikat. Győző az udvar porába lottyintotta a savanyú bort, és a helyére szódát töltött. Kornél fantáziájában különféle képek jelentek meg arról, hogy Felícia éppen mit csinálhat az öreggel. Nem is bírt türelmesen ücsörögni, felállt és besietett a házba.

– Tudod, mit csinálnak? – kérdezte fél perc múlva Győzőtől. – Tudod, mit?

– Dugnak?

– Még nem, de levetkőztette Józsi bácsit, és ül mellette az ágyon. Nézi.

– A csaj?

– Az hát. Ki más?

– Meg akarja lovagolni? Vagy leszopni?

– Honnét tudjam? Lessük meg!

Most ketten indultak befelé, és az ajtóban Felíciába ütköztek.

– Elaludt – közölte a lány, arcát gondok árnyékolták be.

De a fiúknak más tűnt fel: Megint átöltözött! A simogatós pólóra – ami érintés után más-más képet mutat – semmi rosszat sem tudtak volna mondani, van annyira szexis, mint az eddig megismert áttetsző vagy a szakadt volt. Csak az átöltözés titkát nem értették.

– Nem kellett elaltatni – jegyezte meg Kornél ingerülten, miközben lelki szemei azt mutatták, ahogy a lány Józsi bácsit simogatja.

– Nem bizony.

– Cickót a szájába, és szépeket fog álmodni!

– Semmi nem kellett neki – felelte Felícia, nem érezte ki Kornél hangjából a rosszindulatú gúnyolódást. 
– Most mi legyen? – kérdezte Győző.
Annyira mereven bámulva Felícia simogatós pólóját, mintha ilyesmi választ remélne: "Mi legyen? Dugjatok meg!" 

(Folyt.köv.)

Folytatás: Ágyeszbugyesz 3.