Kollégák 1.

Ha a panzió...

erotikus novellák

Kollégák

1.

A mai kollégák

– Ha a panzió…! – sóhajtott fel félhangosan a pultoslány, és a válla felett nézett a felfelé lépkedő lábak után. A mondatot általában így folytatta: „… mesélni tudna!” Most inkább egy legyintéssel zárta le a gondolatot.

Majdnem minden napra jut egy érdekesség. Most éppenséggel "a tegnapi kollégák" helyett érkezett meg a mai furcsa társaság, akik véletlenül elég csendesnek tűntek, de mindegyik így kezdi, s mikorra felfelé haladnak a lépcsőn, egyre felszabadultabbakká válnak.

Amikor megkérdezték, hogy a reggeli benne van-e a szoba árában, a pultoslány hirtelen azt hitte – csodálkozott is a dolgon –, hogy ezek négyen holnap reggelig le sem terveznek jönni a kétágyas szobából.

– Igen, bele van számolva, 6 és 9 óra között lehet reggelizni. – felelte, s bár akadtak elképzelései, hogy mit tudnak csinálni "a mai kollégák", két nő és két férfi 24 órán keresztül, mindenképpen hosszúnak tartotta. Kell közben a pihenő! Még akkor is, ha négyen vesznek ki 1 db kétágyas szobát, s így feltételezhető, hogy csereberével gondoskodnak róla, hogy ne unják meg egymást.

Akkor is szükség van egy kis szusszanásra, legalább óránként! Egyelőre elég lenne az ebédig hátralévő időben gondolkozni, s nem a holnap reggeliben. Mindenesetre a kétágyas szobához 4 főre számol reggelit, mert akárhogy is fognak négyen elhelyezkedni, reggelire akkor is négy adagot szeretnének.

Aztán a visszafogott vendégek összenézéséből és a további csendes párbeszédből hamar kiderült, hogy ők másképp tervezték:

– A 9 óra az a reggeli befejezését jelenti, akkor le kell tenni a kanalat, vagy 9 előtt el kell kezdeni az evést?

– Az elkezdést...

– Akkor mondjuk 8.50-kor, azaz 9 előtt 10 perccel elkezdünk reggelizni, és nem gond, ha eltart fél 10-ig?

– Így van – felelte a pultoslány –, csak az a hátránya, hogy nem fogjuk már pótolni, ha valami elfogy az asztalról.

– Sebaj! Most lehet kábé 7 óra, és van még 1 óránk és 50 percünk, ha megkapjuk a kulcsot, és akkor jövünk reggelizni.

– Maaa? – A pultoslány alig hitt a fülének.

– Miért? Ma hát! Ma elfogyasztjuk a reggelit és megyünk dolgozni! Ma!

– Értem – füllentett a pultoslány. A reggelit az eltöltött vendégéjszaka után szokás elkölteni, itt valami más van készülőben.

– Lenne még valami... – súgta az egyik nő – de biztos az is megoldható. Ugye, lehet számlát kérni a szállásról?

– Természetesen.

– Mai dátummal, ami azt jelenti, hogy ma éjjel fogunk itt aludni?

– Így van.

– Tudnánk úgy írni a számlát, hogy 4 főre szóljon?

– Mindent lehet. 2 darab 2 ágyas megfelel? Ugyanazt a összeget írjam, amibe az 1-szer kétágyas kerül?

– Ezt még kitaláljuk a mai reggeliig.

– Tehát most elfoglalják az 1 szobát, utána még ma megreggeliznek, közben kitalálják, hogyan szóljon a számla, és el is fognak utazni?

– Igen, ez lenne a sorrend. Sajnos. De nem fogunk elutazni, messziről jöttünk és itt maradunk a környéken. Egy nap alatt le akarjuk zavarni a kétnapos munkát, és ahhoz kell egy szállás-számla, hogy mégis kétnaposnak látszódjon az ittlétünk... de ez bonyolult.

– Á, dehogy! – A pultoslány meg akarta mutatni, hogy felfogta a terv lényegét. – Viszont, ha a számlát fizeti a munkáltató, akkor 2-szer kétágyast javaslok, mégis kényelmesebb erre az 1 óra és 50 percre.

– Neee! – Ugyanaz a nő, aki eddig a szószóló volt, majdnem felsikoltott. – Az egy közös szobához ragaszkodunk, mert egy csapat vagyunk! Az, hogy duplán számlázunk, az tetszik, csak legyen hasznunk belőle... A másik szoba árát leehetnénk...

– Mikor gondoltad? – kérdezte a másik nő. – Hm... leenni.

– Visszajövünk ide ebédelni.

A pultoslány az előbbi nőt 40-esnek nézte, afféle igazi üzletasszonynak, s ebbe a kategóriába sorolta az üzletkötőket és a házalólat is, a másikat úgy 5 évvel fiatalabbnak, akiben még kevesebb ravaszság halmozódott fel.

– Nem lesz annyi időnk – vetette fel a fiatalabb nő –, nyomni kell rendesen, de legyen igazad!

– Rendben van! – A pultoslány így próbálta figyelmeztetni őket, hogy ne fecsegjék el a drága időt. Mert ahogy a tévesen számolt 24 órát túl soknak tartotta volna ennek a csapatnak, úgy az 1 óra 50 percet túlságosan kevésnek. – Akkor találkozunk 1 óra 50 perc múlva, és megbeszéljük a többit... – Fejével a lépcső felé intett, és a pulton feléjük tolta a szobakulcsot.

– Ha a panzió…! – sóhajtott fel félhangosan, és elgondolkozva nézett utánuk, amíg csak a lábak el nem tűntek a lépcső tetején.

Még egyetlen percet rászánt a csapatra, képzeletben összepárosította őket, majd gondolatban eljátszotta a párcserés szereposztást is, aztán egy időre elfelejtette őket.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Kollégák 2.