Alkalom szüli a kukkolót 1.

Ha a panzió...

Az panzió erotikus meséi

1. évad.

Alkalom szüli a kukkolót

1.

– Keresett a főnök, hogy ki engedélyezte a mai bulit… dúlt-fúlt, füstölt az orralika! "Melyik kedves kolléga...?" Így kérdezte, szóval bélkiontós kedve van.

– Az „FP”-t? – csodálkozott Andor, a pincér. – Hát éppen ő. Személyesen.

– Akkor elfelejthette – vonta meg a vállát a pincérnő –, mert nagyon harapós volt.

– De mi a baj vele? Már két hete megrendelték…

– Az időzítés a rossz, mert pont jönnének a polgik vacsorázni.

A különféle foglalásokat betűjelekkel szokták előjegyezni, hogy egyértelmű legyen mindenki számára, hogy milyen jellegű összejövetelre számíthat, s főleg, hogy egymást ütő bulik ne egyszerre kerüljenek megrendezésre.

Tehát most egyszerre "FP" és "polgik", lehetséges, hogy zavarják egymást.

A város polgármesterének barátnője szintén polgármester (vagy hasonló, például alpolgármester, esetleg az önkormányzatnál dolgozó köztisztviselő, de a panzió személyzete megelőlegezte számára a polgármesterséget) , és igaz ugyan, hogy csak egy kis faluban, de két polgármester együtt, egyszerre, az már tekintély. Havonta, vagy néha még ritkábban odatelefonál valamelyikük – általában a férfi – a panzióba, hogy ott vacsoráznának. Bánffy májat rendelnek ilyenkor:

– Van-e még abból a múltkori finom májacskából?

A főnök, aki legtöbbször személyesen szolgál fel az illusztris vendégeknek, de legalább a megrendelést személyesen veszi fel, vigyorogva szokott visszakocogni a konyhába:

– Egyszer bepróbálok nekik egy megjegyzést, hogy: Igen, eltettünk a múltkori májacskából, szép kukacocskákkal van díszítve. – Ám hangosan, hogy jól lehessen hallani az étteremben, így kiált fel: – Két finom májacskát kérek sürgősen!

A két polgármester vacsora után rendszerint addig ücsörög az asztal mellett, amíg „a ház vendégeiként” le nem küldenek a torkukon egy üveg „finom borocskát”. Aztán még megvárják, hogy a főnök „a ház vendégeként” oda nem csúsztat nekik egy szobakulcsot, ahol lepihenhetnek a bőséges vacsora után.

– Hát, ha csak ilyenkor van alkalmuk kefélni, akkor nincs valami nagy igényük – jegyezte meg Andor. – Mikor voltak utoljára? Azt hiszem, a múlt hónapban nem is… Nehéz a polgármesterek élete! – Kicsit pufogott még az időzítés miatt: – Honnan tudhattam volna két hete, amikor a srácok megrendelték a bulit, hogy pont akkor jönnek a polgik is? Különben is a főnök vette fel a rendelést, én csak beírtam a naptárba.

– Hány fős az FP? – kérdezte Angéla, a pincérnő.

– Nyolc-tíz…

– Mit szólnának hozzá, ha kitennénk őket a faházba? Vagy ragaszkodnak a kisteremhez?

– Szerintem örülnének, mert eredetileg is faházat akartak, de én kistermet írtam, mert a fenének sincs kedve olyan messzire hurcolni a piát.

– Akkor meg van oldva! Partizók mennek a faházba, a szélsőt add nekik! Polgik meg itt szipózhatják a potyabort… borocskát…

– És csócsálhatják a májacskát!

6 után begördült a polgármester autója.

– De sürgős lett! – csodálkozott a főnök, hiszen ennél jóval később szokás megérkezniük.

– Te sem bírnád ki másfél hónapig kefélés nélkül, persze, hogy sürgős. – Angéla nem a főnöknek válaszolt, hanem a mellette vigyorgó Andornak címezte a megjegyzést.

– A kiscsajszi meg egy napig se bírná! – bökött a pincér a pultoslány felé, aki púposra tömött szemetes tetejére helyezett egy dobozt, és annak bizonytalan billegését leste aggódva.

– Ez meg ki lehet? – ámuldozott Angéla, amikor a polgármester kocsijának anyósüléséről nem a megszokott, fénylő arcú, falusi polgármesterasszony (vagy köztisztviselő) kászálódott ki, hanem egy fiatalabb nő.

– Nem rossz csere! – ismerte el Andor. – Tudhat ez annyit, amint a polginéni, ha nem még többet is. Látom a fején, hogy lestrapált…

– A fején?!

A főnök beszaladt a konyhába:

– Lehet, hogy mégsem májacskát kérnek, változott a csaj! – A többiek összemosolyogtak ezen a felesleges fontoskodáson, a szakács pedig kidugta a fejét az ablakon, hadd láthassa a nagyembereket két húsklopfolás között.

Az új nő is elég nagydarabnak számított, de a polgármester megszokott partnerénél arányosabb kivitelben. Kivéve a lábát, amely a fölötte hordozott testhez képest hihetetlenül vékonyságban jelentette az alátámasztást.

– Mérnökök megijednének egy ilyen feladattól: pipaszárakon egyensúlyozni egy életen át… – dünnyögte Andor.

– Kinek mi jutott. – Angéla megírta egy másik asztalnál ülők számláját, és azt várta, hogy intsenek érte. Közben megjegyezte: – Nekem a feje nem tetszik. Amorf.

– Odáig még nem jutottam.

– Akkor melyik fejre mondtad, hogy lestrapált?

A pultoslány is beleszólt a polgármester jelenlegi partnerének elemzésébe:

– Azt mondják, hogy akiknek ilyen szürkés-fehér az arca, az látó.

– Én is látok, mégsincs beteges színem. – Angéla lebélyegezte a számlát. – Ennek tokája van és együgyű tekintete.

– Nem is társalogni tartják az ilyet.

– Másra meg minek? Olvastam egy felmérésben… Andor, te ne figyelj ide!... A férfiak legalább 80 %-a a szex mellet valami másra is vágyik…

– A szex mellett másik szexre… – vigyorgott a pincér.

Angéla nem zavartatta magát, befejezte a mondatot:

– … de ezt a nők 90 %-a azt nem tudja megadni.

– Ezt én is olvastam. Ezért nem maradnak meg a csajok mellett, mert a legtöbbel még beszélgetni sem lehet… Hiába rázod a fejed! Ugyanazt mondom, amit te, meg a felmérésed: Egy csomó csaj csak arravaló, hogy megdugják, de nem lenne jó még utána jópofizgatni vele, vagy netán felébredni mellette.

Közben a polgármester és szürkés-fehér arcú partnernője megkapta a vacsorát.

A bejelentett csoport tagjai vidáman, de visszafogottan léptek be az étterembe, a srácok nyolcan voltak, plusz egy lány is tartozott hozzájuk.

– Összetolhatunk két asztalt? – kérdezték megilletődötten a pincértől.

Andor segített nekik, és rájött, hogy a polgármester jelenléte feszélyezheti őket.

– Uraim, rendelkezésükre áll egy faház, ha vacsora után zavartalanul el akarnak vonulni. És hölgyem… – tette hozzá, félszemmel felmérve az egyetlen lányt.

Felvette az italrendelést, kiosztotta az étlapokat, majd visszatért a pulthoz:

– Le kell takarni a fejét kefélés közben, aztán hadd menjen!

– Melyikről mondod? – kérdezte a pultoslány.

– …a száját meg betömni, mert idegesítő! – dünnyögött tovább Andor. – Hát melyikről beszélnék? Ott jöttem el mellettük – mutatott feltűnés nélkül a polgármester asztala felé –, és azt mondta éppen a pipaszárlábú, pocakos csaj: „majd meglássuk!”, én az ilyen suksüköléstől kiszaladnék a világból.

– Ez tényleg nagyon gáz – csóválta a fejét Angéla –, de biztos nem viszi társaságba.

– Ide meg elhozta? Nem egy lepukkant kocsma ez!

– Neked nem kell vele társalognod, majdcsak kibírod valahogy! – mosolygott a pincérnő, és Andor oldalába könyökölt.

– Megdugnod se kell… – kuncogott a pultoslány. – Vagy „majd meglássuk”…

– Te ellenség vagy? – fordult feléje Andor bosszúsan. – Mért akarsz te nekem rosszat? – Otthagyta a pultot, felvenni a kilenc fős társaság vacsora-rendelését.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Alkalom szüli a kukkolót 2.