X. emelet

Nyári erotikusok - erotikus novellák

X. emelet

Szorgos lakók lankadatlan szorgalommal, újra és újra vérvörös szigetelőszalaggal ragasztották le a lift alulról számított 10. gombját. Nehezen jöttek rá, hogy ez a kitartóan ismétlődő cselekedetük nap mint nap éppen az ellenkező irányba sül el, ugyanis a nagy piros X harsány marketinggel hívja fel a figyelmet a tulajdonképpen elszigetelésre szánt (vagy ítélt) 10. emelet létezésére.

A liftezők némelyikének pont ez a tolakodó X-szel kiemelés keltette fel az érdeklődését – ahogy a régi csapatépítő játékban a "ne gondolj a lila elefántra!" felhívás nyomán mást sem láttunk az agyunkban, mint ezt a kivételes színre festett ormányost –, és ez a végletekig fokozott, a legfelső emelet iránti érdeklődés nem is akart egykönnyen lelohadni.

A lakók, egy kandi statisztika tanúsága szerint, mindannyian megnézték már legalább egyszer a 10. emeletet, hangtalanul körbeosonva az elátkozott szint néma lépcsőházán, és lehetőség szerint fülüket néhány másodpercig az ajtókra tapasztva. A statisztikát fejben vezette az egyik legrégebbi, egyben legidősebb lakó, aki a lift hangjáról és a felfelé kapaszkodás időtartamából képes volt pontosan megállapítani, hogy melyik emeletnél jár, és hol áll meg. (Az viszont csupán rosszindulatú feltételezés, hogy a lift zajából az utasokat is meg tudná nevezni! Ugyan honnan ismerhetne minden idegent?)

A házba betaláló tétova látogatókat sem zavarta az áthúzott – vagy kiemelt – 10-es gomb. Sőt!... Hiszen a bejáratnál található kapucsengők közül a legfontosabbak vérvörös körömlakkal lefestve, eltéveszthetetlenül jelezték, hogy jó helyen kapiskálnak, és nem is kell végigbogarászni a megfakult emelet/lakás számkombinációkat. Némelyikükből idővel – 2-3 látogatás után – kiszámíthatóan visszajárogató törzsvendég lett, mások elmaradtak, vagy átadták bizalmas haverjaiknak a címet és a piros szigetelőszalaggal jelzett liftgombról szóló ismereteket. A fluktuáció zsinórban zajlott, a lemorzsolódott látogatók helyébe éppen annyi lépett, amennyi visszabillentette a monoton vízszintest.

Nagyobb létszám nem is igen fért volna be a X. emelet napirendjébe.

*

Bimbi sietve érkezett, oda se pillantva nyomta meg a maszatosan is harsány X-et, és lábujjhegyre emelkedve próbálta meg könnyebbé és gyorsabbá tenni a lift felfelé araszolását.

Akkor hagyta ott a szemközti söröző pultját, amikor a barátnője titokban éppen őrá mutatott:

– Vele mindent lehet – hallotta, vagy inkább csak sejtette a megszokott szöveget – amihez kedved van, de semmit sem adnak ingyen!

Ekkor a pasas Bimbire pillantott, majd hatalmas kérdőjelet formázott az arca, ami csakis azt jelenthette:

"Rendben van! Mennyi?"

Bimbi ilyenkor elindul előre, mintha a felesleges óvatosság dacára nem tudná mindenki, hogy a pasas mindjárt őt fogja követni, csak még meghallgatja a rutinosan elhadart tarifákat: Minthogy melyik szolgáltatás mennyibe kerül, és mi számít különdíjas extrának.

Ezután a pasas még vagy rákérdez valamire, hogy ezt vagy azt a dolgot lehet-e kérni a kiscsajtól, vagy szemérmesen úgy tudakolja meg ugyanezt, hogy van-e olyan, amit esetleg nem vállal be... De azért közben elindul!

Bimbi tehát mindig siet, mert gyakran előfordul, hogy alig ér fel, már nyomhatja is a lépcsőházi ajtó nyitógombját.

Mert ami sürgős, az sürgős!

Bimbi kábé havonta más néven mutatkozik be, amiben csupán annyi a következetesség, hogy közülük egyik sem az igazi, az anyakönyvezett, és még csak arra sem ügyel, hogy megjegyezze a hónapot és az aktuális nevet. Pedig milyen egyszerű volna beazonosítani egy visszatérő vendéget, aki mondjuk Barbarának szólítja...

– Decemberben találkoztunk először – jelenthetné ki, és a pasi elolvadna az önteltségtől, hogy lám-lám, ez a lány nem felejtette el. Micsoda marketing lehetne!

A lakásban – ami nem az övé, a barátnőjéé sem, aki bérli – türelmetlenül az ablakhoz sietett, mert nem tudta még megtanulni, erről a (keleti) oldalról nem láthatja a nyugatoldali sörözőt. Aztán addig nézegette magát a repedtsarkú tükörben, amíg meghallotta a lift és az érkezők hangját.

Egy pillanatig sem csodálkozott; barátnője, ha felkíséri a vendéget, az néma beismerése annak, hogy hiába ücsörögne magányosan a söröző pultjánál, nincs üzlet. Saját magát hiába árulná, amíg Bimbi "nem ér rá", ha arcára kitelepedett huszonévnyi korkülönbség és sűrű élet árulkodó jelei következtében inkább Bimbi vonzza a férfiakat.

– Két lány érdekelne? – érdeklődött azért vidáman a pasitól.

– Ki a másik? – kérdezett vissza szenvtelenül a pasas, aki eddigre már Bimbit vetkőztette a tekintetével, közben a ruhája alatt kutakodott.

Bimbi ténylegesen is vetkőzésbe fogott, s érdeklődéssel várta a következő párbeszédet, ami most sem tért el a megszokottól:

– Így... mi lennénk... édeshármasban... – Ez már nem tűnt annyira vidámnak.

– És ti egymással mit csinálnátok?

– Kicsit nyalakodnánk, de főleg téged kényeztetnénk mind a ketten.

Bimbi a bugyilehúzásnál tartott, amikor megérkezett a pasas határozott, ám szokatlanul udvarias válasza:

– Talán majd legközelebb.

Mégis jobb egy efféle elutasítást hallani, mint amikor valamelyik 75 %-os alkoholszinttel fellátogató pasi azt kérte, hogy a döntés elősegítése érdekében mutassanak neki valamit, s amikor mindketten levetkőztek, Bimbi barátnőjét megvizsgálva röhögőgörcsöt kapott, és csak durva kézmozdulattal volt képes jelezni, hogy "no neee!"

– Hogy szeretnéd? – kérdezte Bimbi a mostani pasastól is, ahogy mindig és mindegyiktől.

Azok a kivételek, ők nem választhatnak, bár erről nem tudnak, akiken még a tegnapi sörszag is érződik, azok a pasik távolságtartó lovaglásban részesülnek, az is inkább hátramenetben történik.

– Mindent szeretnék... – Huh, ezt hányszor lehet hallani!

Bimbi visszafogott sajnálkozással nézett távozó barátnője után, aki most nyilván leül a lépcsőházban – idebent nincs hely ennyi embernek, esetleg csak a lakás jelentős részét kitevő kétszemélyes, összecsukhatatlanná nyikorgatott heverőn, amiről éppen az előbb küldték el, mint felesleges harmadikat – és szomorkodni fog. Talán álomba is sajnálgatja magát a kövön kuporogva, hátát a falnak támasztva.

– Okés, akkor kezdjük sorban – felelte Bimbi a pasasnak –, feküdj ide, helyezd magad kényelembe, és nincs más dolgod, mint élvezni!