Kétfejű Nap 1.

Szőkeségek

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

1. novelláskötet

Kétfejű Nap
1.

Tudta, hogy ez a délután nem lesz egyszerű, és amikor az egyik férfi felnyitotta a laptopot, majd azt összekötve a projektorral, szabályos prezentációhoz készült, ő, jó előre ásított egy nagyot.

Valahol valami tudósok felfedeztek egy eddig ismeretlen naprendszert – az előadásban többször elhangzott, hogy hány százezer vagy millió (?) fényévnyire –, és ez akkor is korszakalkotó fejlemény, ha egyelőre csak hiányos, kiszivárgott információk ismertek. Néhány, a csillagos eget ábrázoló, teljesen egyforma fotót is sikerült beszerezni, amik láttán mindenki lelkesen morgott, csak a lány ásítozott változatlanul. Aztán egy olyan kép következett – mint a rögtönzött, házi előadás fénypontja –, amelyik kinagyítva mutatta a Kétfejű Napot.

– Igen – mosolyodott el titokzatosan az előadó –, jól látjátok, a felfedezett csillagnak két feje van!

– Marhaság! – kiáltotta valaki. – Egymás mögött találhatók, csak te innét látod úgy, mintha egymáshoz érnének.

– Így hangzik egy laikus vélemény, de mutatom a mérési eredményeket.

Új dia következett.

– Világos, hogy a távolság megegyezik, és ha elkezdesz hinni a szemednek, akkor az is egyértelmű, hogy a két égitest nemcsak összeér, de össze is vannak nőve, mintha mindkettőből hiányozna egy-egy darab, azaz ez a kettő… valójában egy!

Durva röhögés hallatszott a sarokgarnitúráról, mint a focimeccsen, amikor a bíró rosszul ítél:

– Sziámi…

– Eltaláltad.

– Képtelenség!

Ezen egy darabig elvitatkoztak, mindenki teljes erőből harcolt, részben az igazáért, másrészt csak azért, hogy ellentmondjon… Gréta már nem is figyelt a szavakra, csak a hangsúlyokra, és kényelmesen hátradőlt.

– Olyan ez náluk, mint a foci – gondolta. Unatkozott, és el sem tudta képzelni, hogy mi lehet a jó a pasiknak ezekben a csütörtök délutánokban. Mert, ha minden héten ez megy…!?

Felhúzta a lábát maga mellé, ahogy tévézni szokott. valamennyire ráigazgatta a ruhát a fenekére, amit otthon nem történik meg, és bambán hallgatta a morajlást. Senki sem foglalkozott vele, a megérkezéskor elkapott egy-két szemérmesen érdeklődő vagy mohón tolakodó tekintetet leszámítva figyelembe sem vették. Ahogy a másik nőnemű vendéggel sem törődtek – a törékeny Grétánál 2,5-szer szélesebb, vörös nővel – aki egy darabig az ajtófélfát támasztva vonogatta a vállát, mintha magában beszélne, majd sértődötten kivonult a konyhába:

.. Csinálok szendvicseket!

– Hozz innivalót is! – szólt utána a sok pasas egyike, aztán szomjukat is elfelejtve, tovább vitatkoztak a Kétfejű Napon.

– Ebben a helyzetben nem maradnak meg, mindkettő szétrobban... – erősködött éppen az egyik férfi.

– Lehet, hogy szétvetné az iszonyatos energia, de ha így született, akkor ez a természetes állapot, pont összetartja. Egybetartja a belső gravitáció. – A diákat visszaléptették a legérdekesebb képhez, és azt hitték, nekik kell megoldani azt a rejtélyt, amin bizonyára tudósok ezrei dolgoznak a világban, már ha nem egy kamu hírről van szó. Fényévek millióit vágták egymás fejéhez, kigúnyolták a másik elméletét, és egyáltalán nem hasonlítottak egy hetente összeülő, okoskodó baráti társasághoz, akik közösen és teljes egyetértésben szokták megváltani a világot.

– Óriáspopó – szólalt meg szerényen Henrik, az a férfi, aki Grétát rábeszélte és elhozta a "mindig izgalmas" délutánra.

Megtapsolták.

A szőke lány büszkén húzta ki magát, és örült pártfogója sikerének. Aztán a pasasok belevesztek a szilárd vagy gáznemű teóriák vitájába, és megint nem volt érdemes odafigyelni. Hirtelen azt vette észre, hogy a tőle eddig tisztes távolságban izzadó-vöröslő férfi karjával úgy támasztja ki magát – mintha bármelyik pillanatban fel kellene ugrania –, hogy ökölbeszorított keze 1 centire feszül Grétától, mégpedig a felcsúszott ruhából majdnem kilátszó popsijától.

Véletlenül? Vagy mégis lesz valami izgalom is?

Amikor Henrik rábeszélte, hogy kísérje el a "mindig izgalmas" összejövetelre, sejtelmes mosollyal győzködte, hogy jól szokták érezni magukat, mert nyugodtan beszélgethetnek bármiről – főleg misztikus és megfoghatatlan dolgokról –, és mindig eljön néhány nő is, akikkel – mint mondta – "kiteljesedik az egész, akár az anyacsavarral a lakatosmunka". Gréta ezt a magyarázatot és hasonlatot úgy fordította le magának, hogy a pasasok csak női fülek jelenlétében tudnak kétértelmű megjegyzéseket tenni, és az öregek jól érzik magukat fiatal lányok társaságában, így döntötte el, hogy eljön.

– Lenne ám sistergés, ha bedugnád a farkad…ide! – mutatott az egyik pasi a fotón a Kétfejű Nap találkozás pontja alá. – Persze, előtte növesztened kellene...

Gréta elnézően mosolygott a gyenge humoron, s hogy a hozzá képest koros pasik ezt az unalmas találkozót tartják izgalmasnak. Ha ő egyszer elhívná ezeket egy igazi buliba...! Talán ez az egyetlen életrevaló a csapatból, akinek vér folyik az ereiben, aki mellette ül, de ez meg sumák, mert az öklét alattomosan betolta egészen a lánypopsiig. Olyan lehet, mint Henrik – gondolta Gréta oldalra sandítva –, kábé egykorúak, 40-45 között. – Ha pedig olyan, akkor nincs sok igénye, de hálás tud lenni, ha azok teljesülnek. – Leszopjam? – kérdezte magától.

A többi pasas eközben "Zsó-fi, Zsó-fi, Zsó-fi" kiabálásba kezdett, még tapsoltak is mellé, mire a konyhából előkecmergett a túl nőies idomokkal büszkélkedő, vörös csaj. Szendvicseket és innivalót nem hozott ugyan magával, de szemmel láthatólag sikerként értékelte a skandálást, s hogy a férfiak kitörő örömmel fogadták. Egyetlen pillantást vetett a kivetített Kétfejű Napra, és mindent értett:

– Az én seggem szebb – jelentette ki.

– Bizonyítsd be! – biztatta a sok pasas. – Po-pót, po-pót, po-pót!

Zsófi újra megnézte a diát, majd megvetően elfordult, lehajolt, és közszemlére tette passzos fekete nadrágba bújtatott, kiadós hátsóját.

A Gréta mellett ücsörgő, öklét tartósan a tangabugyis fenékhez érintő pasas kihasználta az általános zűrzavart,, és a lány füléhez hajolt:

– Megvan még?

– Micsoda? – hökkent meg Gréta.

– A szüzességed.

– Ja, az nincs.

– Szereted, ha nyalják a punikádat?

– Attól függ… De miért fontos ez?

– Szeretsz szopni? Lenyeled? – A férfi, mintha sürgetné valami, egy egész seregnyi kérdést zúdított a lányra. – Szoktál partizni? Popóba rakták már? Szeretsz méretes szerszámon lovagolni?

– Mi ez? Állj már le! – tartotta fel Gréta a tenyerét. – Fel akarod mérni, hogy érdemes-e rám időt pazarolni? Vagy nálad ez lenne a csajozás?... És vedd el onnan a mancsod, mert ráülök!

– Az jó! – nyalta körbe a száját mohón a pasas. Az alsóajka a felsőn felejtődött, s mint egy bulldog emberszabású karikatúrája, ebben a becsípett helyzetben, pislogva várta a lány reakcióját.

Gréta nem állhatta ki nevetés nélkül.

Kacagására mindenki feléje fordult, és örömmel kapcsoltak: Tényleg van még egy nő Zsófin kívül is!

A még mindig a fenekét mutató Zsófi is hátralesett, és próbálta visszakaparintani a hátsójáról elterelődő figyelmet:

– Na?! Az én seggem a szebb, vagy a csillagé?

– Csakis az, amelyikbe bele lehet markolni! – felelte a legközelebbi férfi, és durván belemart a passzos fekete nadrágba.

Zsófi felnyerített, és elégedetten állapította meg, hogy ismét mindenki őt nézi. Aztán úgy érezhette, hogy nem dőlt még el a csata, mert indokoltnak tartotta egy kissé lesodorni a tapadós nadrágot, éppen csak addig, hogy a félgömbök felső egyharmada pucéran viríthasson a nézőkre.

Gréta közben teljesen elfeledkezett az ő fenekéhez tapadó ökölről.

– Ülj rá, és az égbe repítelek! – biztatta a pasas. – Vagy ülj az ölembe, és öt orgazmust garantálok zsinórban! – Elgondolkozott, mintha maga is túlzásnak tartotta volna a beígért ötöt, és mindjárt négyre fogja módosítani, de nem… – Ha nem leszel megelégedve, kifizetem a fáradozásodat.

Gréta, amikor Henrik rábeszélte erre az összejövetelre, azt hitte, hogy a férfi dicsekedni szeretne a fiatal és szőke barátnővel. Most meg nem is törődik vele, még arról sem tud, hogy egy idegen pasi próbálja rádumálni a dugásra. Megvonta a vállát:

– Fizesd ki előre, és visszaadom a pénzt, ha meglesz mind az 5 elélvezés! (Folyt.köv.)

 

Folytatás: Kétfejű Nap 2.