Bodor az őrmester 3.

Előzmények:

Bodor az őrmester 1. Érik...

Bodor az őrmester 2. Hajlik...

Szőkeségek

- erotikus novelláskötet -

1. évad

Bodor az őrmester

3.

Bodor...

Patrik kapkodva vetkőzött, és alig értett valamit a nő elhadart monológjából:

– Szeretem az egyenruhát, és igen, bevallom, azt is, ami az egyenruha alatt van. Szerintem nem szégyen, hogy bevallom, de azért mégsem akarom mindenkiét. Igen, szeretem, ha keményen megraknak, és igen, szeretem a feszülő dákót, és kiszippantalak az utolsó cseppig. De ha megtudom, hogy elmeséled valakinek, véged!

Patrik közben átesve a túloldalra, már nem azon aggódott, hogy – jobb híján – egy csúnya csajt kell megdugnia, inkább a szerény méreteit kezdte szégyellni, és már előre félt a várható korai spriccelés okozta blamázstól. Mert aki ennyire odavan a szexért, az tapasztalhatott már jót is, rosszat is, úgyhogy éppen elég összehasonlítási alappal rendelkezik.

Anita meg sem várta az ügyetlenkedő vetkőzés végét, odalépett, és markába fogva a tömör zacskót, az ugrándozó katonát az ágyra húzta:

– Mondjad nyugodtan, hogy mit szeretsz, mert én mindent! – Alig reménykedett a válaszban, hiszen a megszeppent pasik ilyenkor elkezdik alábecsülni saját teljesítményüket.

Patrik felszabadult kezei telhetetlen csápokként jártak be dombokat és völgyeket. Közben megpróbálta magában visszafelé elsorolni az általános iskolai osztálynévsort – "Vincze, Varga, Turcsányi..." –, azon izgulva, hogy ettől függetlenül is hamar el fog sülni, mielőtt igazán kiélvezhetné a nőt.

"...Szekeres, Szabó...'

Ez a módszer máskor segített, egyetlen baj van vele: a névsor túlságosan rövid.

Anita szopás közben megérezhetett valamit a dilemmából, vagy elég tapasztalatot szerzett már magukat visszatartani képtelen pasasokról, vagy egyébként is szeretett minél több pozíción végigfutni, Patrik fölé guggolva, magába vezette a lüktető falloszt. Néhány rugózás után megfordult, és háttal ringatózott, majd a hátára gurulva válláig hajlította a lábát.

Újabb pózváltásra már nem került sor, a gyakorlat befejeződött. Patrik hörögve élvezett el.

Anita karjai-lábai nem engedtek, magához szorítva tartotta a katonát, és – mintha vacogna – egész teste remegett. Fél perc múlva hangos nyögések és sóhajtások közepette megfeszítette a testét, és Patrikot engedte magáról legurulni.

– Na, akkor én innen folytatnám...! – jelent meg Krisztián a hálószobaajtóban, markában a farka. – Maradhatsz, csak húzódj arrébb! –. Ezt már a felkelni képtelen Patriknak mondta.

Megemelte Anitát, és amikor a nő már szinte tarkón állt, akkor különleges pózban, vesszőjét vészesen lehajlítva, felülről lefelé nyomta bele.

– Az enyém letörne – gondolta Patrik saját falloszát simogatva – nem hajlana meg ennyire. – Anita ebben a kicsavart, artista-helyzetben is kifogástalanul helytálló melleit csodálva, elterülve várakozott, hátha képes lesz egy újabb menetet produkálni.

– Érik a szőlő... – dudorászta Krisztián elképesztő nagyképűen.

A kocsma kopott napernyői alatt a katonák telített állapotban, kissé bambán gyűjtötték az erőt, amivel visszatérhetnek a laktanyába. Bágyadtan üdvözölték Krisztiánt és Patrikot:

– Ti hova jártok baszni? – kérdezték, de a felvetést maguk sem vették komolyan. Tovább bámulták a szélben pimaszul sodródó porszemeket, és időnként elhajtották a poharuk szélén landoló, elszemtelenedett kora őszi legyeket. – Nem kéne megvárni a vacsoraidőt – nógatták egymást –, mert Búvalbaszott Bodor őrminek eszébe jut létszám-ellenőrizni!

Ebben is egyetértettek, de visszaindulni egyiküknek sem akaródzott. Máskor is nehezen megy.

Viszont ez egy különleges napnak számított. Erre akkor döbbentek rá, amikor a kocsma előtt fékezett a laktanyából jólismert , padokkal felszerelt teherautó, és a sofőrülésből leugrott a Bodor őrmester jobbkezének számító szakaszvezető, aki egyébként a parancsnoki kocsit szokta vezetni:

– Nyomás fel a platóra, mintha élnétek! – kiabált már messziről. – Az őrmester üzeni, hogy aki nem ér be a parancsnoki létszámellenőrzésre, az a fogdában fog megrohadni! Nyomás!

– Bodor őrmi küldött? – hitetlenkedtek a katonák. – Mégis van szíve?

– Az nincs, de parancsnoki ellenőrzés lesz, jön a főnök pár percen belül, nekem telefonált. Az őrmi főleg a saját bőrét félti, ezért szólt nekem, hogy lapátoljalak fel benneteket.

Elég fürgén sikerült elfoglalniuk a padokat. Mégis jobb lett volna eddigre elindulni, és békésen gyalogolni a szőlőtőkék között, mint szervezetten belefutni az őrmester karjaiba.

Krisztián és Patrik a teherautó fülkéjébe másztak fel. Közben Patrikot még mindig a friss élmény, az akrobatamutatvány foglalkoztatta:

– Az én farkam letörne ilyen hajlítástól…

Aztán slusszkulcsot elfordító szakaszvezetőhöz fordult:

– Bodor őrmi honnét tudta, hogy itt vagyunk? – érdeklődött a kielégültek optimista kedélyességével.

– Évek óta mindig ide lógnak ki a katonák – Felelte a sofőr, és indított. – Nincs új a Nap alatt. Különben a kocsmáros az őrmi rokona.

Hüledezés következett:

– Azta! A Búvalbaszott és a kocsmáros... mégcsak nem is hasonlítanak egymásra.

– Mondjak még infót? Nincs jelentősége, de nem árt tudni: Bodor őrmester itt lakik, nem is olyan messze a kocsmától. Inkább az lesz a muris, egyszer még, ha nem vigyáztok, összefuthattok vele!

Krisztiánnak megmagyarázhatatlan rossz érzései támadtak. Megremegett a hangja:

– Egyedül él...ő...itt?

– Dehogyis! Van egy nagyon mutatós csaja, én is elfogadnám, Anitának hívják... Mi a gond?