A füttyös 2.

Előzmény:

A füttyös 1.

MISZTIROTIKA

Erotikus és/vagy misztikus - Misztikus és/vagy erotikus

A füttyös

2.

A rendőrség ezúttal egy fantomképet mutogatott, s bár elárulták, nem biztos, hogy van összefüggés a két ügy között, az „ügy” kifejezésre mindenki felkapta a fejét. Annyira komolyan hangzott. A rajzon szereplő férfiről többen azt állítják, hogy meztelenül kóborol az erdőben, vagy legalábbis gyorsan ledobálja a ruháit, ha valakit meglát. Még a prostik is ezt vallották, pedig számukra aztán nem jelenthet túl nagy meglepetést.

– Közben fütyül is – mesélték –, hosszan és hamisan.

Ufó? Az nem biztos, hogy fütyül.

Angéla, a pincérnő az elnagyolt portrét forgatta:

– Kellene egy rajz a kolbászáról, azt biztosan jobban megfigyelte mindenki!

A főnök egy megsemmisítő pillantással nyugtázta a viccet, mert a hatósággal nem illik humorizálni.

Délután ismét csalódott Angélában, mert megérkezett az új pultoslány, s elkezdtek sugdolózni. Annyi hallatszott ki a bizalmas eszmecseréből, hogy „ezt inkább nem kellene elregélni a zsaruknak”.

– Mi vaaan? – fordult a pincérnőjéhez.

– Semmi, főnök. Csak mesélte a kislány, hogy hazafelé a vendéggel megálltak az út mellett…

„Tudtam!” – gondolta a főnök, teli tenyérrel csapott a pultra.

– …és valaki csörtetett ki a bokrokból – folytatta Angéla.

– Akkor nem is volt semmi ketymety? – szólalt meg Andor, a pincér a pult túloldaláról.

– Nem vagytok normálisak, nem vicc az ilyesmi! – okította beosztottjait a főnök.

– Lehet, hogy állat volt… lehetett az is… – bizonytalankodott a puitoslány. – Vagy mégis ufó.

– De az előbb azt állítottad, hogy egy meztelen pasit láttál! És mielőtt átgázolt a bokrokon, fütyülést hallottál! – támadt rá Angéla. – Akkor most melyik? Fütyülő ufó? Fütyülő, meztelen vaddisznó?

– Jól van, úgy be voltam tojva, hogy azt is elhittem volna, ha mamutot látok.

– Nem csodálom – bólogatott Andor. – Jól összekarmolhatták a bokrok! Szólni kell a zsaruknak, hogy az a különös ismertetőjel: meztelen és karcos! De mondd csak…!

A főnök kavargó gondolataival elsétált a pulttól. Rövid idő múlva a pultoslány utána sündörgött:

– Angéla javasolta, hogy kérdezzem meg, itt alhatnék-e néhány napig…

– Velem?

– Egy üres szobában...

– Egyik faházban, mert fent tele leszünk, de ne felejtsd, hogy te fogsz takarítani magad után.

– Köszi, főnök! – csillogott a lány, de még csak egy puszit se dobott, elszaladt.

Nehezen akart befejeződni az esti nyüzsgés. Az utolsó vendégeket Andor már egyedül szolgálta ki, a pultnál is átvette a frontot, a pincérnő hazament. A szobákat foglalók lassan elvonultak, a pultoslány is felmarkolt egy kulcsot.

Csak a főnök téblábolt még a konyhaablak körül, mintha nélküle nem tudnának véget vetni a napnak. Nézte az üres asztalokat, ellenőrizte, hogy a recepciós pult mögül melyik kulcsok hiányoznak, majd beköszönt a konyhába, intett Andornak is, s amikor a pincér hátrament az üres üvegekkel, észrevétlenül kiosont az oldalajtón.

Ma nem éjszakázik itt!

Beült a kocsiba, indított, de nem az országúra kanyarodott, hanem a faházak közé. Megállt a takarásukban.

A közelben tücskök garázdálkodtak, elnyomták a kocsiajtó visszafojtott csukódását. Csillagok hada torpant meg évmilliárdos száguldásában, és bámulták a lábujjhegyen osonó panziótulajdonost.

Azt a bizonyos házikót csend borította.

– Még tévét se néz? – csodálkozott a férfi, mert tervei szerint ébren kellene találnia a lányt. – A szopósszájú! – Délután még sikerült elcsípnie egy mondatfoszlányt, amiből kiderült, hogy a riadalom ellenére mégis történt „valami” abban a kocsiban. – Tán csak nem menetközben? Mégsem volt olyan nagyon megijedve! – bosszankodott, közben elfeledkezett az óvatosságról, és talpa alatt hatalmasat reccsent egy száraz gally.

Igen, látszik a csaj szemében, hogy kapható mindenre – ábrándozott tovább.

Elővette a zsebéből a pótkulcsot, kitapogatta a rést… és morogva káromkodott. A pultoslány belülről a zárban hagyta a kulcsot!

Felnézett a fénylő pöttyökre, merészel-e valamelyikük röhögni…

– De béna vagyok! Azt az idegent egy autókázás közben leszopta, én meg itt állok, mint egy rakás szerencsétlenség már negyedik vagy ötödik napja, és sehol semmi. – Belerúgott volna az ajtóba, de attól csak megijedhet és még jobban bezárkózik. – A szopósszájú! – Inkább valami apró nesz, amire felfigyel bentről, vagy legalább kiderül, hogy alszik-e, és akkor lehetne mondani, hogy csak… igen, csak meg akarta nézni, hogy minden rendben van-e, esetleg megihatnának együtt valamit… A főnök körmével megkocogtatta a masszív ajtót, lenyomta a kilincset… és az feltárult előtte.

Egy pillanaton belül ott állt a sötét házikóban.

– Elfelejtette bezárni, ez ám a mázli!

Pontosan tudta, hogy mi merrefelé található, nem lökött fel semmit, megtorpant az ágy lábrészénél.

– A másik vége jobban érdekel, bár innen is elindulhatunk… – mosolygott a sűrű feketeségben. Kitapogatta a vékony takaró szélét, és elkezdte felhajtani egészen addig, míg megtalálta a lány behajlított lábát. – Máris a térdénél járok, halad ez! – Megérintette a selymes combot, s elégedetten állapította meg, hogy nem kell pizsamával és hasonlóval bajlódni.

– El ne kiabáljam idő előtt, mert bugyi még lehet rajta. – Észrevette, hogy izgalmában túl hangosan veszi a levegőt. – Mindegy, a bugyit szeretem kicsomagolni!

(Folyt.köv.)

Folytatás: A füttyös 3.