A kolléga

Ha a panzió...

erotikus novellák - sorozat

A kolléga

– Még egy kávét kérek! – Ismét az órájára pillantott, s nem bízva a csillogó bizsu pontosságában, a pult mögötti faliórán ellenőrizte a pontos időt.

Alig 10 perce várakozott, de egyre türelmetlenebbül kavargatta a második kávéját. Ha valami szeszesitalt rendelt volna, a pultoslány biztos elkéri az igazolványát, mert nem nézett ki 18 évesnek.

– Bár, ki tudja? – vonta meg a vállát a pultoslány. – Kocsival jött, jogsija biztos van… Szerencsés ezzel a kiscsajos képével. – Nem is feltételezte a vendégről, hogy pasira várakozik, inkább csak egy barátnőt nézett ki belőle, vagy osztálytársat, ezért meglepődött, amikor a lány feléje fordult a pult túloldaláról:

– Van szabad szobájuk?

– Mennyi időre?

– Egy-két órára.

– Milyen legyen? Kétágyas, franciaágyas?

– Francia…

– Tudok faházat ajánlani, de itt, az emeleten is van megfelelő szobánk.

– Az emeletit kérem… Ha megérkezik a kollégám, fel tudná küldeni?

– Természetesen. – A pultoslány számára furcsán csengett a „kollégám”, nehezen hitte, hogy már dolgozó nő lenne a szobát igénylő vendég.

Minden tekintet a lányt kísérte, amíg a pulttól a lépcsőig ment, majd eltűnt a kíváncsiskodók elől. A pultoslány biztos volt benne, hogy azonnal meg fogja ismerni azt a férfit – „a kollégát” –, akit a lány ennyire vár. Majd leparkol a fehér lóval…

10-15 perc elteltével elfelejtette az egészet, s először meg is lepődött, amikor egy elhanyagolt külsejű, zsírosan kunkorodó hajú, füléből és orrából pamacsokat növesztő férfi megállt a pult mellett:

– Találkozóm van itt egy hölggyel… – Többször végignézett a néhány vendégen, mintha nem akarná elhinni, hogy nincs közöttük az, akivel randit beszéltek meg.

– Milyen hölgyről van szó? – kérdezte gyanakodva a pultoslány.

– Fiatal, idáig ér a haja…

– Kolléganő?

– Igen, kollégák vagyunk. Megérkezett már? – pillantott a férfi az órájára, majd ismét végignézett a termen.

A pultoslány valamiféle félreértésre gyanakodott – mégsem engedheti fel a lányhoz ezt a komát csak úgy, bemondásra –, és időt húzott:

– Mindjárt megkérdezem a pincértől… – Ezzel az érdeklődőt otthagyva a pult mellett, felsietett a lépcsőn, és bekopogott az 1-2 órára szobát bérlő lányhoz.

– Igen! – hallatszott bentről.

A leányzó a franciaágy közepén ült, gyakorlatilag meztelenül, és erőltetett mosollyal fogadta a belépőt.

– Bocsánat! – A pultoslány elfordította a fejét. – Azt hiszem, megérkezett a kolléga, ha nekem vállig ér…akkor ő lehet az...

– Hol van?

– Először tisztázni akartam, hogy tényleg róla van-e szó…

– Küldje gyorsan, mert már legalább 15 perc eltelt!

– Vegyük úgy – javasolta a pultoslány –, hogy mostantól ketyeg az 1 vagy 2 óra, de értse meg, hogy meg kellett győződnöm arról…

– Jól van, meggyőződött. Küldje fel a kollégámat, azt kértem már korábban is!

– Rendben van.

Kibírta, hogy addig nem húzta el a száját, amíg be nem csukódott mögötte az ajtó. Sietett le a lépcsőn, és a pultra támaszkodó férfivel közölte a szobaszámot.

– Köszi, baba! – válaszolta az, és nagyokat szökellve szaladt a lányhoz, az emeleti szobába.

– Kivehették volna egy napra is… – morgott félhangosan a pultoslány.

– Mit, te? – érdeklődött Andor, a pincér, aki egy tálcával éppen akkor lépett a pulthoz.

– Semmit… Képzelj el egy bombázó csajt és egy leroggyant komát! Ők vannak a hármasban 1 órára!

– Ki a harmadik?

– Ne hülyíts!

– És?

– Neked elég lenne 1 óra, azaz 60 perc?

– Az első két menetre igen, de nem hagynám abba!

– Na, ez az! Szerintem ki kellene használni a komának az alkalmat, mert még egyszer nem lesz ilyen mázlija… Az életben sem!

– Mikor érsz rá egy órára vagy többre? – kérdezte Andor, és elgondolkodva ment tovább a megpakolt tálcával.

– Bolond! – súgta utána a pultoslány.

Eltett a pultról néhány poharat, belenézett a főnök kedvéért vezetett füzetbe, s amikor visszafordult a terem felé, éppen akkor kocogott le a lépcsőn az elhanyagolt külsejű „kolléga”, s vidáman intett:

– Csaó, baba!

– Nyolc perc! – hüledezett a pultoslány az órára pillantva. – Na, jó, ha nem vetkőzött le, csak kidugta és bedugta a farkát… akkor is! Hihetetlen! – csóválta a fejét magában.

– Mi van már megint? – nevetett a visszatérő pincér.

– Az van, hogy végeztek.

– A hármasban?

– Aha. Nyolc perc mindenestől.

– Biztos nem állt fel a komának…

– Nem úgy nézett ki, vigyorgott.

– Akkor csak megdurrantotta és kész.

– De ennyi idő alatt? És csak egyszer?

– Ebbe nem szólhatunk bele. A házirend nem ír elő ilyesmit! Mindig mondtam, hogy engem válassz, meg sem állunk 4 menetig!

– Ez nem vicces! Mi van akkor, ha nem is dugtak?

– Az legyen az ő problémájuk! – nevetett Andor.

– De a csajszi arra készült… Te! Mi van akkor, ha ez a kretén megölte a csajt?

– Dugás helyett? Rossz csere, mondd meg neki!

– Mit csináljunk? Felmegyek megnézni – jelentette ki a pultoslány.

– Majd inkább én! – állította meg Andor egy kézmozdulattal, és már ment is.

20 perc elteltével – a pultoslány már minden eshetőséget végiggondolt, melyek közül a legenyhébb a sorozatgyilkosság volt –, fölényes mosollyal jött vissza a pincér.

– Mi van? – állt elé a pultoslány. – Mondd már!

– Semmi. Sírt, megvigasztaltam – felelte könnyedén Andor, és végignézett a placcon, támadt-e közben valamelyik vendégnek kielégítendő kívánsága.