Klíma nélkül 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Klíma nélkül

1.

A lányok annyira hozzászoktak a meztelenkedéshez, hogy már figyelmeztetniük kellett egymást, amikor a család többi tagja hazaért. Mert a nyár felét otthon töltötték, és reggel minek öltöztek volna fel, amikor pucéran ébredtek, és délelőttönként úgysem mentek sehova.

Olga behozta a szobalétrát, és a csúcsán egyensúlyozva, a hőmérőt a mennyezethez tartotta a lámpatest mellett:

– Arról is fűtenek! – állapította meg száját félrehúzva, egyik szemhéját résnyire szűkítve. – A ház minden darabkája ugyanúgy magába szívta a hőséget, hogy aztán legyen mit kiadni.

Helga nem nagyon értette, hogy mi szükség volt ehhez a bölcsességhez létrára és hőmérőre, alulról figyelte nővére ténykedését.

– Nyisd csak ki a szád! – szólt fel a létra hegyébe.

– Minek?

– Megnézem, hogy át lehet-e látni rajtad.

– Egyik lyukon be, másikon ki? Haha!

– Szólj, ha találsz egy hűvösebb felületet, mert átfekszem oda!

A lakás melegebb egy kohónál, hiába a tavaly elkészült szigetelés. Megszokni nem lehet, csak meztelenül elviselni. Valamit javított a helyzeten az éjjel-nappal kavargó ventilátor, és az épület árnyékos oldalán kitárt ablak, de inkább csak megmozdította a sűrű tömbbé összeállt levegőt.

– Mint egy rossz pasi – jegyezte meg Olga, leugorva a létráról, hátát a ventilátor elé tartva –, nem élvezed, csak eltűrőd.

– Mi mást csinálhatnánk? – emelte fel a tekintetét Helga, aki hason fekve olvasott.

– Megtaníthatnád, milyen az igazi szex.

– Mind azt hiszi, hogy tudja,

– Éppen ez a legnagyobb gond velük!

– Már háromszor letusoltam, de ugyanúgy izzadok.

– De ha egy jó pasival zuhanyoznál, nem bánnád, hogy utána összeizzadtok!

– Hát nem... De éppen ilyenekről olvasok, mindenki kamatyol mindenkivel, és egy mukkot sem szólnak arról, hogy melegük lenne.

– Mert a meleg is relatív, mint a farok hossza.

Helga nem felelt, visszatért az olvasmányhoz.

Tobolt a nyár, és hétről-hétre nyerésre állt, mintha végtelen időkig kitartana, végleg elfelejthetnénk a lehűlést, az ősz és a tél meg csak valami bizarr képzelgés lenne.

– Nm rossz!

Olga jobbra-balra táncolt, ahogy a ventilátor vezette, közben az ágyon hasaló húga enyhén széttárt lábát, és labdaként gömbölyödő fenekét nézte.

– Huh! Ha farkam lenne, megdugnálak – összegezte a gondolatait.

– Ha lenne farkad, el is várnám, hogy megkúrj – kacagott Helga.

– Ekkora elég? – mutatta fel középsóujját a 22 éves lány.

– Ujjal nem ér! Amúgy meg nem elég.

– Aki a kicsit nem becsüli...

– ...az keressen magának nagyot!

– Úgy látom, nem társadalmi drámát olvasol.

– Csak erotikusokat, sokat.

– Aztán be ne szoruljon a zuhanyfej!

– Olyan csak egyszer történt, és az sem zuhanyfej volt, és különben is rég elfelejtettem –  csóválta a fejét a 2 évvel fiatalabb Helga.

– Azért kíváncsi lettem volna annak a pasasnak a fejére, aki... haha... megtalált.

– Szerintem ő ijedt meg legjobban, először nem is fogta fel, hogy mi van, és szerencsére nem szaladt el.

– Én is fetrengtem volna a röhögéstől.

– Azért akadnak még empatikus emberkék, akik nem tartják viccesnek az ilyesmit. – Helga kinézett az ablakon, mintha ott peregne le az emlékezés dvd-je. – Gyula bácsi is kétségbe volt esve, ...ha ez nem is mindig látszott rajta. Persze én is, meg persze Ákos is, aki halott-sápadt lett, de legeslegjobban mégis az ismeretlen pasas, Gyula bácsi.

– Ha ismeretlen, akkor hogyhogy Gyula bácsi?

– A végén bemutatkozott,  és azt mondta, hogy ekkora horrort még filmen sem látott.

– Kabarét akart mondani, csak udvarias volt.

– Tragikomédiát – mosolygott elnézően Helga.

– Gondolom, hány haverjának elmesélte már, és azóta mennyit rázta a farkát az élményre. (Folyt.köv.)

Folytatás: Klíma nélkül 2.