Bodor az őrmester 1.

 

Szőkeségek

- erotikus novelláskötet -

1. évad

Bodor az őrmester

1.

Érik...

A két szegény legény szőlőtőkék között botladozva, porfelhőt rúgva igyekezett kocsmairánt. Menetelés közben még percek múlva is a kerítés hátsó sarkán unatkozó őrkatona figyelmeztetésein vigyorogtak:

– Szedjétek a lábatokat, mert a levegőbe lövök! És visszafelé itt csak akkor jöhettek be, ha nekem is hoztok valamit, különben meg kerülhettek a főkapu felé!

A kerülővel nem a plusz 250 méter lenne a gond, hanem az ottani belépéssel. Bodor őrmester nem állná ki röhögés nélkül, ha a kerítésen kiszökő katonák visszafelé a kényelmesebb főkaput választanák. Olyan fejet vágna, mint a bank igazgatója, amikor az éjjeli betörők reggel visszajönnének a kimosott-kivasalt, de üres pénzeszsákokkal, további szép napot kívánni.

Bodor őrmester – akit néha Búvalbaszottnak is neveznek – legalábbis tábornoknak érezte magát az őrség tagjai és a laktanya egésze felett, és várúrnak, ha a kapuról volt szó. A kerítésre leszállni készülő madarakat röptében visszafordította, a katonákat pedig élvezettel szívatta. Mindennapos eseménynek számított, amikor a kimenősöket addig tartotta vissza, amíg a buszuk el nem füstölt a város felé, ők pedig poroszkálhattak utána.

– Gyalog sincs messzebb – közölte velük ilyenkor az örök igazságot.

A várossal ellentétes irányban, olyan 10 percnyi baráti menetelésre, szétszórt tanyák és feszes fóliasátrak társaságában félig-meddig hivatalosan működött az a kocsma, amit a katonák előszeretettel látogattak. Többségük nem annyira a néhány korsó sör, vagy a savanyú bor kedvéért kereste fel, inkább kalandvágyból, hiszen jóval érdekesebb kiszökni a laktanyából, mint századszor is ásítozni a klubteremben ugyanaz a tucatnyi film előtt.

Történetünk idején, amikor a laktanyaudvaron délutáni portölcséreket kavargatott a szél, és amikor a katonák homlokára kiült az unalom, mint szalámira a nemespenész, mégis igyekeztek elsunnyogni a krumplipucolási casting elől, akkor a kocsmáig vezető utat tömött szőlőfürtök szegélyezték, és a kocsma melletti kopott napernyők felélénkültek.

Egymástól függetlenül több kisebb csoport futott össze. A környékbeliek megszokhatták már az egyenként és fürtökben szállingózó katonákat, és a törzsvendégek barátságosan intettek az újabb két legénynek is.

Krisztián nem engedte kibélelni a korsó sörét, inkább külön lehajtotta a vodkát:

– Olyan lesz az íze tőle, mintha valaki már kiokádta volna.

Patrik nem finnyáskodott, de éppen csak belekortyolt, majd ahhoz az asztalhoz vitte, amit már többen körbeültek.

– Mi újság odabent? – A katonák sosem mulasztották el az újonnan jövőket meginterjúvolni.

– Az a hír, hogy keresnek 10 ember konyhamunkára.

– Akkor siessetek vissza, mert nem lesz vacsora!

– Engem orvosilag eltiltottak a krumplipucolástól.

– És a pinától?

– Arra meg ott van a Bodor őrmi, jó eunuch lenne belőle. – Krisztián Patrikhoz hajolt: – Előremegyek, vársz egy negyedórát és jöhetsz. Ne kopogj, ne csöngess, ne feltűnősködj, csak simán beosonsz! Ha valakivel a tanya előtt találkozol, akkor továbbmész, ha elhaladt, akkor visszafordulsz, senki sem láthat meg, mert akkor lehúzhatjuk a rolót, befuccsol a buli!

– Neked elég lesz negyedóra? – gyanakodott Patrik, eszméletlen átverést sejtve.

– Elsőre igen, aztán kipihenem, és utánad megint én jövök.

– Tényleg jó csaj?

– Jó baszós.

– Szóval csúnyácska.

– A fejét kerüld ki, mondtam már, a teste meg osztályon felüli! Olyan ciciket még nem fogtál, el kell, hogy mondjam neked, korábban én sem, pedig megfordult már jó néhány a markomban. Ha levetkőzik, a látványtól nem fogsz tudni megszólalni. És egy igazi vadmacska. De ne is dumálj feleslegesen, senkinek egy szót se!

– Igazi haver vagy, hogy megosztod velem. Kifizetem a tiédet is, ahogy megegyeztünk.

– Mondtam, hogy nem kell fizetni, hozzál egy bonbont Anitának – Krisztián a pult mögötti polcokon sorakozó tarka dobozok felé bökött –, az tökéletesen megteszi. Ne pénzes kurvára számíts! Vagy ha hozol kettőt, azzal az én részem is rendben van.

– Hogy vegyem meg? Mit mondjak, kinek lesz?

– Magadnak – felelte Krisztián, majd felállt, rágyújtott, s mintha csak céltalanul sétálgatna, egyre nagyobb köröket írt le, míg el nem tűnt a kocsma mögött.

Nem hiányolta senki, zavartalanul mesélték az unalomig hallott laktanyai sztorikat.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Bodor az őrmester 2. Hajlik...