Nyári erotikusok - erotikus novellák
9. emelet
A lakók az emeletet jelző, egyébként haszontalan feliratban vélték megtalálni a hibát: Szerintük a sörözőből feljárogató emberek szemében elmosódó "X" előtt nem is tűnik fel, hogy van még valami, egy fontos jelentéssel bíró "I"... Ez az oka mindennek! Így egy A/4-es lapra kinyomtattak egy 9-est, majd ezt a "IX" tetejére ragasztva, végérvényesen megoldották a problémát.
Legalábbis azt hitték, hogy a félrenézhető római szám lecserélésével egycsapásra megszűnnek a téves szinten csellengők.
Jani, aki a kilencediken lakik, tanúsíthatná, hogy a 10.-ediki lányokhoz látogató pasasok továbbra is ugyanúgy megfordulnak mindkét emeleten. Mert Jani tudja!
Mert Jani éppen fordítva jár el, mint az idegenek: Ő nem próbálja meg félrevezetni a ház ügyeletes kukkolóit, mint a lányok vendégei, hogy eggyel előbb szállnak ki a liftből, mintha nem is dugni jönnének. Á nem, ez hülyeség! Ő a kilencediken található lakása helyett komótosan felliftezik a X. emeletre, így a felesége nem veszi idejekorán észre, hogy hazaért, és majd onnan lesétál a lépcsőn – ahogy mondani szokta magában: "ennyi mozgásra még nekem is szükségem van a nap végén, a kemény fizikai munka után" –, dolga végeztével vagy dolgavégezetlenül.
Hol így, hol úgy.
Legtöbbször csak beleszippant a lépcsőház erotikától édeskésnek tűnő, valójában füstös és sörszagú levegőjébe, megáll fülelni az ajtók előtt, egyenként elképzeli, hogy melyik lakásban éppen mi zajlik – erre alapjában 4 variáció közül választja ki, hogy neki abban a percben mire fáj a foga –, s ha nem zavarják meg jövő-menő idegenek, elácsorog a gondolataival egy keveset. Máskor meg...
A 4 lakás közül belülről is megismert hármat – a negyedikben már legalább másfél év óta költözködés, felújítás, takarítás, felújítás, szünet, felújítás, lomtalanítás, felújítás... folyik, ezért gyakorlatilag lakatlan –, és ezt az ismeretet az egyik kollégájának köszönheti.
– Micsoda bigék laknak erre! – kiáltott fel ez a kolléga egy alkalommal, amikor Janit hazafuvarozva éppen egy fekete harisnyára vörös rövidnadrágot húzó csaj libegett be a lépcsőházi ajtón, ráadásul dús fekete haja deréktájon lobogott. – Ez a segg megvolt már neked?
– Még nem...
– Szóval csak a képzelet szintjén? Az elég kevés, mint a bolhafing!
– Elég kevés... – ismételte Jani automatikusan.
– Legalább megkérdezted már, hogy lenne-e kedve lécen csúszkálni?
– Még nem, de... felettünk lakik...
– Ééés? Nálatok üvegből van a plafon?
– Sajnos nem...
– Szóval azért nem vagy reménytelen eset, bámulod a mennyezetet és álmodozol a pirosba csomagolt ajándékról! Miért nem mész fel hozzá valami ürüggyel, mondjuk, hogy beázott a lakásod, megnéznéd a lyukat...
– Milyen lyukat? – tátotta el a száját Jani.
– Hát a csaj lyukát! Vagy tudsz jobb ürügyet, amivel felmehetsz?
– Nem ürügy kell oda – bökte ki Jani –, ezek ribancok.
– Nocsak! Többen is vannak? Eddig miért nem mondtad nekem? Titkolózol előttem? Mennyi egy menet?
– Nem tudom, de megkérdezem neked.
– Ezt a pirosseggűt! Vagy tudod, mit? Megérdeklődöm én magamnak, mert úgyis kíváncsi vagyok a többiekre is. Hányan vannak?
– Három lakásban, egymásnak konkurenciái, szerintem összesen öten, többel nem szoktam összefutni.
Jani nem árulta el, hogy feljár hallgatózni, és nagyon is izgatja ez a szomszédság. Elképedve látta, hogy kollégája is kiszáll és lezárja az autót:
– Lift van?
– Komolyan fel akarsz menni?
– Komolyan csak melózni tudok, most komolytalanul és piszkosul élvezni akarok! Jössz te is? – A kolléga látványosan meglepődött, hogy Jani is a ház felé tart. Pedig fordítva szokott történni: Jani kiszáll a kocsiból, mivel megérkezett, a kolléga pedig elhajt.
– Én itt lakom...
– Ja, gyere akkor! Mutatom az utat... Hányadik emelet? Föl kell csöngetni?
Jani lehajtott fejjel osont a bejáratig, bár ez az óvatosság sem biztosított számára nagyobb inkognitót, mintha a szemét takarná el.
– Nyitom... kóddal... amúgy tizedik... – nyögte az házból esetleg lefelé kandikáló tekintetektől lámpalázasan.
– Látom már! – Megrázkódott a lift a röhögéstől, amikor a kolléga megpillantotta a lakók által vörös szigetelőszalaggal nem eltüntetett, hanem megjelölt gombot. – Ez csakis a pirosseggű! – Nem kérdezte, hiszen egyértelműnek tartotta. – A többiek milyenek? – Mutatóujja várakozott a levegőben: – Te hányadikra mész?
– Én is... – kezdte Jani bizonytalanul.
– Nono! Én választok előbb, úgy illik, hogy a vendég válasszon!
Jani végigizgult 9 emeletet...
Mi volna, ha menet közben beszállna egy ismerős, akinek egyből feltűnne, hogy csak a gondosan leragasztott gomb van megnyomva?
Végre legfölül kiszabadulhattak a fülkéből.
– Most merre? – kérdezte a kolléga mindenre készen, de nem Janitól, hanem a fal mellett ücsörgő, 40-45 év körüli nőtől, akit a füle mögé terelt lekopott ősz tincs és a ráncosra kiélt arc évtizedeket öregített, viszont a felhúzott lába közt húsosan dudorodó, feszes nadrág évekkel fiatalított.
– Pár percet várnotok kellene – felelte a nő, s jó marketingesként elhallgatta, hogy másik két lakásban is lehetne próbálkozni, nemcsak abban, amelyiknek a falát támasztja. Janit nézte, akit látásból ismert. – Addig megbeszélhetjük, hogy mit szeretnétek.
– Hány csaj van? – érdeklődött a kolléga.
– Velem együtt kettő.
– És a többiek?
– Közülünk lehet választani, vagy egyszerre... csereberével.
A kolléga nem hagyta magát elterelni:
– És a többiek?
– Ja?! Amazokra gondolsz? Nem tudom, hogy ráérnek-e, vagy egyáltalán itthon vannak-e – válaszolt a nő kelletlenül. – Mit szeretnétek?
– Vá-várj! Az a pirosseggű, pirosnadrágos csaj van itt, aki az előbb jött fel? Őrá várunk? Akkor az eltart még egy darabig!...
A nő megvetően egy másik ajtóra mutatott:
– Ott találjátok... de őhozzá telefonon be kellett volna jelentkezni!
– Nem baj, várakozás közben... próba-szerencse... megnézzük, ráér-e. – A kolléga 8 oldalazó lépéssel a jelzett lakásnál termett és bekopogtatott. – Hátha addig megmutatja a piros seggét!
A nő sejthette, hogy mi következik, mert még utoljára be akarta biztosítani legalább az egyik ügyfelet emide:
– Ha Bimbike közben felszabadul, mit mondhatok neki? Egyiktek visszajön? Jó feszes, szűk, de omlós...
A reklámnak nem ért a végére, mert a másik ajtóban teljes életnagyságban, mosolyogva jelent meg a fekete, vörös rövidnadrágos csaj.
– Fiúk? – emelte fel a szemöldökét. – Segíthetek valamiben?
– Ajjaj! – A kolléga a megfelelően feszülő, alul benyúlósra táguló sortot leste. – A piros a kedvencem. Amúgy meg valami szűk és omlós pitéről volt szó...
– Ennek igazán örülök, de összesen 20 szabad percem van, az közel-távol-nagyjából egy fiúra elég, vagy nagyon kell iparkodni, amit nem szeretek. Gyertek be, ha még ennek ellenére is "ajjaj"! Sorsolás lesz?
Pillanatok alatt megállapodtak, hogy Jani később veszi majd igénybe a szolgáltatást, hiszen – azért ilyen ismerős az arca – itt lakik a házban, vagy holnap felszalad.
Maradt 19 perc, a csaj dobálta le magáról a ruhát:
– Fogjunk neki! – biztatta a kollégát teljesen feleslegesen, mivel az később kezdett vetkőzni, mégis hamarabb végzett. – Te meg ülj le addig türelmesen, és mindjárt visszaadom a haverodat! – vetette oda Janinak, rá se pillantva.
Jani ettől kezdve néha-néha megengedte magának, hogy munka után egy emelettel fentebb landoljon, aztán pár perc késéssel érkezzen haza. Idővel megismerte közelebbről a X. emelet többi lakóját is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése