Félreállva 2.

Előzmény: Félreállva 1.

Ha a panzió...

erotikus novellák

2. évad

Félreállva

2.

A főnök egy darabig még dúlt-fúlt, de nem tudott haragudni az alkalmazottjára, még akkor sem, ha az egyszerűen otthagyta az üres étteremben.

– Mintha én lennék a pincér, netán a pultoslány… ő pedig a főnök.

Felállt az asztaltól, megigazította a kényelmetlenné vált nadrágját, és az ablakhoz állva bámulta a csendessé vált parkolót.

A motorosokra gondolt: Nem értette, miért álltak meg a panziónál, amikor a célnak útközben egy tisztás ugyanúgy megfelelne. És mire jó ez a gyorsaság?

– No, mindegy, jöjjenek csak máskor is! – Az ilyen fél-, egyórás vendégek több hasznot hoznak, főleg, ha sokan vannak, mint az ételforgalom.

Szereti az autós betérőket is, bár azok még kevésbé érthetők, mint a motorosok. Autóban is el tudnák intézni, amiért kijönnek a városból…

– No, az sem lenne jó! Fizessenek csak, ha ágyra vágynak!

Aztán a pultoslányra gondolt.

– Hogy hajlonghat az ágyak felett! – ábrándozott, szinte látta maga előtt. mindössze egy karnyújtásnyira. –  Csak rá kellene tolni, és beverni neki! – Tetszett a saját ötlete, és biztos volt benne, hogy nem maradna szégyenben, hiszen az előbbi hajlongás is beindította, ahogy illik.

– A fenébe! – fakadt ki hangosan. Még szerencse, hogy senki sem hallotta.

Egy foltos – több elemében át- és lefestésre váró – autó gördült be a parkolóba, és meg sem állt a legtúlsó faház melletti miniatűr tisztásig.

A főnök nem véletlenül nézett utána gyilkos tekintettel: a rendszeresen idejáró jármű nemcsak a füvet taposta ki, de utasai még sosem fogyasztottak az étteremben, azaz egy fillért sem költöttek. A szállásról nem is beszélve! Mert kétsége sem lehetett, hogy mi történik az autóban, a faház árnyékában, mégsem jelentkezett az ügylet haszna a bevételi oldalon.

– Na, most! – A főnök felgyűrte az ingujját, mintha meg akarná leckéztetni az illemet nem ismerő autóst.

Beszólt a konyhába:

– Figyelj ki az egyik füleddel, mert nincs senki a placcon!

És ment öles, határozott léptekkel a legszélső faház mellé besorolt autóhoz. – Mielőtt nekikezdenek, elhajtom őket a büdös francba!

Dúlva-fúlva elvonult a házikók között, s csak a legutolsónál fogta vissza a lépteit. Éppen elhatározta, hogy megleckézteti a tetteseket – azt fogja mondani, hogy rögzítette a kamera minden egyes „parkolásukat” –, amikor bekandikál a legtávolabbi faház nyitott ajtaján…

Az ágy fölé hajolva a pultoslányt pillantotta meg. Pontosabban a jólismert feneket, közepén némi textillel. Rögtön elfelejtette az indulatot, s egy másfajta lépett a helyére; lábujjhegyen osont be, és hátulról úgy kapta el a lány derekát, hogy az ne tudjon felegyenesedni.

A pultoslányon nem látszott semmiféle meglepődés.

– Pszt! – súgta a főnöknek.

– Mi van? – kérdezte a férfi, önkéntelenül suttogva.

Aztán felfedezte, hogy abból a szögből, ahogy a lányra hajol, s kinézve az ablakon. éppen az illegálisan ott tartózkodó autó belsejébe lehet látni. A kocsi innenső két ajtaja – a bentiek nem számítottak rá, hogy ebből az irányból leskelődhet valaki –, az anyósülésről a sofőrhöz hajló lány már kibontotta a férfi nadrágját, és játszadozott a fallosszal, miközben a férfi kígyómozgással igyekezett teljesen megszabadulni a nadrágjától.

A főnök hátulról a pultoslány vállara tette a fejét, s így egész testével hozzásimult. Az ablakon át, visszafojtott lélegzettel figyelték, mi következik tőlük kétlépésnyire.

A férfinek sikerült levetkőznie, egy mozdulattal jelezte a lánynak, hogy szeretné, ha megkóstolná, majd – amikor falloszának egyharmada eltűnt a húsos szájában – lassan levetkőztette.

A főnök benyúlt a pultoslány blúzába, tenyerével becsusszant a melltartó alá, és óvatosan masszírozgatta az ott talált lágy ciciket.

Az ablak túloldalán a lány feltérdelt az anyósülésre, és apró rugózással jelezte, hogy a férfi vegye át a ritmust, és mozgassa az ujjait a puncijában.

Az innenső oldalon lekerült a bugyi, a főnök előhalászta a falloszát, és a pultoslány feszes fenekéhez nyomkodta.

Amott mindketten kiszálltak a kocsiból, óvatosan néztek körül, majd a lány betérdelt a hátsó ülésre. Nem először csinálhatott ilyet, mert egy centit sem kellett korrigálni a helyzetén, amikor a férfi mögé állt, és teketóriázás nélkül benyomta a farkát a bíborszínű barlangba.

A pultoslány hátranyúlt, és rögzítve a főnök nyomakodó szerszámát, magába vezette.

Majdnem egyszerre végeztek kint és bent.

A főnök megtörölte a farkát az összegyűrt lepedőbe, felöltözött, majd megkerülve a faházat, az éppen jólesően nyújtózkodó párhoz lépett:

– Nem szeretem, ha a lakókon kívül mások is használják a panzió területét – morgott –, de ha legközelebb jönnének, legyenek a vendégeim egy faházra!... – Még hozzátette: – Természetesen grátisz!

Ezzel otthagyta a csodálkozó párost, és peckes léptekkel visszasietett a panzióba.

Vége