Ha a panzió...
- erotikus novellák -
második évad
Költözködés
1.
– Mért van az, hogy sose punciba akartok élvezni, ti
pasik?
– Kikről van szó? – fordult meg hirtelen a férfi, mint
akit hátulról leöntöttek.
– Általában a pasikról.
– Kik nem élveznek a puncidba!? Kik nem akarnak?
– Ne csinálj már mindenből viccet! – A nő belelépett a
papucsába, ezzel vizuálisan további 10 centit nyújtott a végtelen hosszúnak
tűnő, feszes combjain. Dúlva-fúlva kibújt az alváshoz használt, félfenékig érő
pólóból, összegyűrve az egyik sarokba dobta, mégis odarúgta a csillogó papucsot
is, tomboló ciklonként, meztelenül vonult végig a lakáson, s két ajtó csapódott
a nyomában. Harsány csobogással zubogtatta a vizet.
A férfi – akit barátai és ismerősei csak Ödönnek hívnak
– tisztában volt vele, hogy a víz csak folyik és folyik, Közben Emma a tükörképét
nézegeti perceken át. Ha ilyenkor, ahogy régebben tette, követné barátnőjét a
fürdőszobába, különféle akrobatikus mutatványok közepette találná. Már-már
túlzóan ügyelt a testére, minden porcikájára, reggel-este leellenőrizte még a
punciját is, és büszkén vallotta, hogy 4 év alatt egy cseppet sem változott,
semmije sem… De hová is változna a 26 éves nő teste reggeltől estig és estétől
reggelig?
– Mi a fene baja van már kora reggel? – csodálkozott
Ödön, ám túlságosan nem vette a lelkére a dolgot. – Hiszti – állapította meg. –
Biztos is mára elő volt neki írva egy dugás, valami személyi edző meghatározta, hogy
ruganyos maradjon a pinája…
Ha meglátogatná a fürdőszobában, még akár össze is
jöhetne a zuhany alatt valami – hiszen a farka már az ötlettől félárbocon áll
–, de tapasztalatból tudja, hogy Emma hamarabb megnyugszik, ha zavartalanul
nézegetheti magát.
– Majd kibújik lecsillapodva, aztán addig illegeti
magát, amíg kiprovokál egy második menetet. – A férfi megvonta a vállát: Ha így
lesz, ő nem akarja elrontani a játékot, de ha tartana még a duzzogás, az sem
olyan vészes, mert ma reggel ő már élvezett egy nagyot, és nem árt tartalékolni
energiát esetleges napközbeni akcióra…
A hálószoba ablakához lépett, ropogtatósakat nyújtózott,
és próbált visszaemlékezni, hogy mi is annak a településnek a neve, ahová
mennie kell. Először felvenni a
kollégáját, aztán a villasoron hatalmas kovácsoltvas kapu – azt mondták, el sem
lehet téveszteni –, utána… valami… ami
több, mint 200 kilométer távolságban található.
– Te csak ne legyél olyan átkozottul öntelt! – Hallotta
a háta mögül.
Emma kivett valamit az ő oldalán lévő, natúr
éjjeliszekrény fiókjából, és – miközben a zuhanyrózsa zuhogva ontotta a vizet –
továbbra is szárazon, de pucéran visszasietett.
– A vibri lehet… – morogta Ödön, majd kilépett az
erkélyre. – Tán az éjjel elfelejtette?
Az évek során megszokta, hogy a barátnője ragaszkodik a
kis műanyag berregőjéhez – esküdni mert volna rá, hogy ezt is valami
fitnesz-guru ajánlotta –, és gyakran hallotta félálomban az irritáló zizegést.
Reggelente pedig előfordult, hogy Emma lába között látta a műfalloszt, amit
vagy kivett a nő még elalvás előtt, vagy kilökődött magától, sosem derült ki az
igazság. De Ödön egyáltalán nem bánta az apró konkurenciát, a mérete miatt különösen
fölényben érezte magát. Emma is gyakorta hangsúlyozta nevetve:
– Ez az én méretem – farkánál fogva húzta magához a
férfit –, ha megtanulod rezegtetni, kidobom a másikat!
A férfi gyanította ugyan, hogy a rezgésen túl még
néhány feltételnek meg kellene felelnie – például az esti akció helyett nem
szabadna ájultan zuhanni a franciaágyba –, de ilyenkor büszkén mosolygott.
Nekitámaszkodott az erkélykorlátnak, és fejét lehajtva,
elégedetten nézegette a saját falloszát, ami még így, higgadt állapotban is
tekintélyparancsoló darabnak látszott.
– Na, jó, este már ki a fenének van ereje a keféléshez?
De reggel nem szoktam kihagyni! Ki nem hagynám!– Ma is első dolga volt, hogy megmártózzon
az oldalán fekvő nő barlangjában. Először csak egy ujját dugta be, majd a
csillogó nedvességről és barátnője testhelyzetéből úgy ítélte meg, hogy „mehet
a java”. Később, amikor rövid tömködés után Emma is észhez tért, a fejéhez
térdelt, és határozott mozdulatokkal a szájában fejezte be, amit elkezdett. –
Még ásítani se volt ideje! – vigyorgott. – Lehet, hogy nem is emlékszik, hogy a
pinájában is jártam? – töprengett. – Ez a baja?
*
Pár utcával arrébb is zajlott a reggeli készülődés.
Jenő a vécécsésze fölött bambulva, lassú mozdulatokkal
húzogatta a bőrt.
– Sokáig tart még? – kopogtatott türelmetlenül a
felesége, és abban a pillanatban, ahogy szokta, be is lépett a fürdőszobába.
– Rendes házakban nem a fürdőben van a vécé… – morgott
a férfi.
– Igyekezzél, mert mindjárt dudál a haverod!
Az asszony behajolt a mosdókagyló előtt, és ütőképes fenékrázások
kíséretében fogatmosott. Jenő odasandított, és megállapította, hogy a méret
xxl-es. de a forma kifogástalan. A mozgás meg egyenesen praktikus: Bedugni
valamit oda, ahol a vaskos combok találkoznak, és csak élvezni a szitáló félgömbökkel
táncoló, izzó odút…
Jenő felsőhajtott. A felvázolt stratégia legelső lépése
jelenti a legnagyobb problémát: „bedugni.”
– Odaengedsz egy pillanatra, megmosni? – kérdezte
csendesen az asszonyt.
– Mosd a kád fölött! – hangzott elutasítón a nő fogkrémes
válasza, de azért kíváncsian odafordult: – Sikerült valami? – Elkerekedett
szemmel nézte az előredüllesztett csípő takarásából kiemelkedő falloszt. Vizet
vett a szájába, gyorsan kiköpte, majd újabb kortyok újabb öblítéshez, de közben
már szorosan a férje mögé állt, és kétoldalról átkarolva kezelésbe vette a
rakoncátlankodó szerszámot.
Furcsák voltak így együtt. Jenő valamikor a tizenéves kor közepén megállt a
növésben, és rendre lemaradt minden haverja mögött – alatt –, csak széltében
gyarapodott. Vállai olyan erőt sugároztak, mint egy fanyüvőé, így nem is nagyon
zavarta a magasság-hiány, és a lányok is tapadtak rá rendesen. Mellkasa, hasa,
akár a beton… csak ne vállig érne az alacsonyabb csajoknak!
– Megpróbáljuk? – szorította meg az asszony a kezében
rázkódó falloszt.
Nyögésszerű választ kapott, amit nem kezdett el
dekódolni, inkább jó szélesre tornázta a vastag, de arányosan formás lábak
közötti távolságot, és – kiengedve férjét a húzogatós ölelésből – a kád
oldalára támaszkodott.
Jenő egyből felmérte, hogy a magasság megfelelő, eltűnt
a szintkülönbség. Ujjaival széthúzta a húsos ajkakat, és falloszát berakta
addig, amíg egyébként is belátni egy kitárt punciba. Ez is nagydolog, ritkán
jár ilyen mélyen! Igyekezett úgy mozgatni, hogy egyetlen centit se adjon fel a
meghódított folyosóból, amennyire csak tudott, odalapult az asszonyhoz, és
ráhagyatkozva annak óvatos rezegtetésére, élvezte a helyzetet.
– Ha ezt a haverok látnák! – Hangosan persze nem mondta
ki.
Változatos viccelődés célpontjai ők, a feleségével. A
nagydarab nő és a félbe-maradt férfi. Az ismerősök összenéznek mögöttük, a
haverok pedig meg is jegyzik:
– Hát öregem, lehet ám kapaszkodni!
– Van is mibe… – válaszolja ilyenkor, és néha
hozzáteszi, a haverok idomtalan, formátlan nőire célozva: – és legalább van is
értelme kapaszkodni!
Azt nem tudhatják a rosszmájú és irigykedő haverok,
hogy azért nem annyira felhőtlen a szexuális viszony, mint mutatja. Mert kapaszkodik
ő rendesen, van is mibe, és a felesége türelemmel viseli a nehézségeket… de
ritkán jut valami kézzelfogható eredményre. Kitalált kínjában egy masszírozós
módszert, aminek köszönhetően – vagy azért, mert a terápiában vakon hinni már fél
siker – mintha visszatérni látszana, ha csak ritkán is, a régi-régi lelkesedés.
Most is, ahogy ügyelt rá, nehogy a farka kicsusszanjon a
robbanómotor-szerűen rázkódó barlangból, úgy tűnt, mintha egyre jobban
kitöltené a hüvelyt. Ez az öntudatosság, mint a magának kifejlesztett
masszázs-terápia, visszahatott a gyakorlatra, és valóban ki merte már húzni
néhány centire, és büszkén visszatolni… Fölényesen rávert a felesége hófehér
fenekére, játékosan belekapaszkodott a hajába, és közben egyre gyorsabban
mozgott be-ki…
(Folyt.köv.)
Költözködés 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése